Veszélyben a kínai bagósok

Michael O'Leary, a WHO helyi képviseletének vezetője a felnőttkorú kínai lakosság körében dohányzók statisztikájának közzétételéhez kapcsolódóan azt hangsúlyozta, hogy a függőség a világ legnépesebb országában aggasztó méreteket öltött.

A WHO adatai szerint a férfiaknak több mint a fele, mintegy 301 millió felnőtt dohányos, ami azt jelenti, hogy a korábbi felmérés 350 milliójához képest némi visszaesést mértek. A tavaly októbertől idén májusig tartott országos közvélemény-kutatásban közel 13 ezer 400-an vettek részt. Ebből az is kiderült, hogy a megkérdezett nemdohányzók 70 százaléka passzív dohányos.

"Kínának jobban oda kell figyelnie a dohányzás szabályozására, mint a SARS, a H1N1, sőt az AIDS terjedésére mégpedig azért, mert a dohányzók száma sokkal nagyobb, és segítséggel megmenthető az életük, megvédhető a családjuk, aminek az egész társadalom a hasznát látná"
- hangoztatta az MTI-nek Pekingben Gregory Jing-nyien Csang (Yingnien Tsang), a pekingi önkormányzat főtanácsadója, a dohányzásellenes programok szakértője.

"Amennyiben a korlátozásokra nem kerül sor, s figyelmen kívül hagyják az FCTC (a WHO dohányzásellenőrzési keretegyezménye) követelményeit, harminc év múlva Kínának borzasztó tragédiával kell szembenéznie: 2-3 millió dohányzó évenkénti elvesztésével" - hangoztatta Csang.

"A kínai kormánynak a program élére kell állnia, és a teljes társadalomnak meg kell mozdulnia" - folytatta a szakember, aki szerint az intézményeknek be kell tartaniuk az előírásokat, a nemdohányzóknak ki kell állniuk a jogaikért, vagyis meg kell védeniük magukat a passzív dohányzás ártalmaitól, a dohányzóknak pedig fel kell ébredniük, s mielőbb szakítaniuk kell káros szenvedélyükkel.

A világ legnagyobb dohányfelvásárló államában legkevesebb egymillió ember hal meg évente dohányzással közvetlenül összefüggő betegségekben, tüdőrákban, szív- és érrendszeri megbetegedésekben. Korábban nyilvánosságra került statisztikák szerint a férfiorvosok közel 57 százaléka nikotinfüggő, és még mindig vannak kórházak, ahol engedélyezett a dohányzás.

A dohányipar a maga módján küzd, adott esetben lenyeli a megemelt adót, s nem hárítja át a fogyasztóra, nem teljesíti a kötelező elrettentő figyelmeztetés közzétételét, iskolásokat visz gyárlátogatásra, szabadtéri rendezvényeket szervez, vonzó hirdetéseket tesz közzé az interneten, kedvezményeket ad, és közben megfigyelőket küld a dohányzásellenes rendezvényekre. A már kiterjedt szakemberhálózattal rendelkező kampányszervezetek aktív tagjait nem egyszer éri fenyegetés.
Kína az elmúlt években már több dohányzást korlátozó, szabályozó rendelkezést hozott, a repülőgépeken, éttermekben, munkahelyeken, nyilvános helyeken. Megtiltotta sportrendezvények dohányipari cégek általi szponzorálását, a médiában a reklámot, füstmentes olimpiát rendezett és a sanghaji expón is tilos a dohányzás, ahogyan immár az Egészségügyi Minisztériumban is. A nemdohányzók egy része - különösen a nagyvárosokban - érezhetően magabiztosabbá vált, s már szóvá teszi, ha jelenlétében, környezetében tiltott helyen akar valaki rágyújtani.

Az országos szigorítás határnapja 2011. január 9. amikortól kezdve - a WHO már említett keretegyezménye szerint - például a közintézményekben, tömegközlekedési eszközökön nem lesz majd szabad rágyújtani. A feladat teljesítésének előkészítésére öt éve volt Kínának, s bár sok lépést meghozott, a rendelkezés betartatása, "a végrehajtás" a jelen helyzetben lényegében lehetetlen.