Sólyom László mesélt a Pap-szigeten

A nemrég leköszönt államfő részletesen ecsetelte a határon túlról érkezett táborlakóknak a politikai nemzet és a kulturális nemzet fogalmai közötti különbséget, miközben megígérte: lehetőségeihez képest továbbra is mindent megtesz a más országokban élő magyar ajkú emberek érdekeinek védelmében.

Sólyom László láthatóan pihenten, oldottan, a diákok „nyelvén” fogalmazva osztotta meg a táborban lakó több tucat diákkal azokat az erőfeszítéseit, melyeket államfőként a más országban élő magyarok jogainak elismertetéséért tett.

Beszéde elején felmutatta és olvasásra javasolta a „Határon túli magyarság a XXI. században című könyvet, mely a Sándor Palotában folytatott számos, a kisebbségek helyzetének javítását célzó konzultáció egyfajta esszenciája.

A volt államfő ezután hivatali ideje alatti, a szerte a világban élő magyarok összetartásával, elismerésével kapcsolatos eredményeit és kudarcait említette.

Mint mondta, e cél érdekében gyakran járt a környező országokban: nemzeti ünnepeinket is a külhoni magyarok körében igyekezett tölteni. Próbálta megértetni, hogy az államok és a nemzetek határai nem esnek egybe, s eredményként könyveli el, hogy többnyire elfogadtatta a kulturális nemzet fogalmát.

Magyarázatképpen hangsúlyozta: más a politikai, az ugyanazon a határon belül élőket tömörítő nemzet és más az azonos gyökerekkel rendelkező, egy nyelvet beszélő, határokon átnyúló kulturális nemzet. A volt köztársasági elnök aláhúzta: bár nincs jogunk diktálni, hogyan éljenek a magyarok a határainkon túl, érdekeik védelmében az anyaállam jogán fel kell lépnünk.
"Én rendre meg is tettem ezt, noha némely államfőtársam felvont szemöldökkel csodálkozott, vagy épp hevesen tiltakozott a kettős állampolgárság és egyéb témák felvetésekor".

Sólyom László a főiskolások derültsége közepette - kérdésre válaszolva - példákat is említett arra, hogy kikkel tudott szót érteni, s kikkel kevésbé. Egyebek mellett elmondta, hogy a lengyel köztársasági elnökkel volt nemzetiségi ügyekben a legtöbb nézeteltérése, míg Ivan Gasparovic szlovák államfővel épphogy elindult valami, majd megromlott a viszony. Felidézte az egyik szlovák konferencián elhangzottakat, amikor azt mondta: „engedjék meg, hogy szeressem közös hazánk egészét”. A volt államfő szerint a román kollégájával sem volt felhőtlen a viszonya, talán ezért fordulhatott elő, hogy nem engedték gépét leszállni Marosvásárhelyen.

A szerb, a szlovén, a horvát, de még a német, az olasz és a portugál köztársasági elnökök is értették a magyar ajkú emberek érdekében tett erőfeszítéseinket - fogalmazott Sólyom László, aki részletesen válaszolt arra a kérdésre is: hogyan élte meg például a szlovák „kitiltást”. Hozzátette: jó érzés volt az elmúlt vasárnap - immár leköszönt államfőként - átsétálni ugyanazon a határon, ahonnan nem is túl rég visszafordították.