Először is nagyon boldog születésnapot szeretnénk kívánni Önnek. Teljes joggal kijelenthetjük, hogy a Benkó Dixieland Band a világ egyik legismertebb, legjobb jazz együttese. Miben rejlik a sikerük titka?

A színpadon nagyon-nagyon fontos az a szeretet és lelkesedés, amit a zenész a közönség és a műfaja iránt érez. Úgy vélem, hogy a szakmai tudás mellett a leglényegesebb, hogy az ember hitelesen próbálja mindazt közvetíteni, amivel foglalkozik. Ha az ember dixielandet játszik és imádja is, szeresse a közönséget, aki meghallgatja a koncertjét.

Amatőr lélekkel, profi módon kell zenélni. Számomra nem létezik olyan pillanata a zenélésnek, amit unnék. Imádok róla beszélgetni, beszélgetést hallgatni, hangszerelni, próbálni, koncertezni. Azt hiszem, hogy ez a titok: aki egy kicsit is megfárad, mást szeretne csinálni, nem találja a helyét az adott műfajban, nem lesz többé hiteles a közönség szemében.

Az együttes 1957-ben alakult. Miért a jazz mellett döntöttek? Mi fogta meg Önöket ebben a zenében?

A csapatunk tizenhét éves gyerekekből állt, akik klasszikus zenét tanultak. Elsősorban nem maga a jazz, hanem Louis Armstrong személye hatott ránk, aki ebben az időben a műfaj koronázatlan királya volt. Magyarországon elsőként hoztunk létre egy olyan amatőr jazz mozgalmat, amit diákok csináltak diákoknak, felügyelet nélkül. Itt teret kaphatott az improvizáció, ami igen jellemzi a műfajt, de eljátszhattuk akár a fiatalok körében irányadónak számító Luxemberg Rádió zenéit is.

Elindult egy olyan mozgalom, ami elképesztő sikert hozott hetek-hónapok alatt. Az összes egyetemi rendezvényen felléptünk, utána gombamód alakultak hozzánk hasonló együttesek. Nagyjából 1961-62 táján letisztult a zenekar, nagy barátságban, de megváltunk olyan kollégáktól, akik nem szívügyként tekintettek a Dixilandre. Innentől kezdve elhagytuk a Luxemburg Rádió beat zenéit és csak a jazzre koncentráltunk.

Hogyan látja a jazz jelenét és jövőjét?

Attól függ, hogyan deklaráljuk a műfajt. Én azt mondom, hogy a jazz a szabad gondolatoknak egy olyan zenéje, ahol bizonyos szabályok között az egyén saját gondolataival, érzéseivel improvizál. Ugyanez a klasszikus zenében is jelen van, ám sokkal visszafogottabb, korlátozottabb formában. A jazz az, amikor az ember azt játssza, amit érez. Ez a zene mindig a nagyvárosokra volt jellemző, mint New Orleans vagy Chicago. Később Londonra, Párizsra és szerencsére Budapestre is.

A jazz tehát a nagyvárosok népzenéje, ami mindig aktuális marad, hiszen a zenészek improvizálnak, azt játszanak, amit akarnak. Ha így deklaráljuk a műfajt, akkor azt kell mondanom, hogy a jazz örökéletű, csak nem mindig egyformán népszerű. Az a baj, hogy az emberek nem ismerik a jazzt, hiszen a médiában nem igen kap lehetőséget.

Számtalan érdekes országban koncerteztek, nyilván nehéz kiemelni egy fellépést. Ha mégis erre kérnénk, melyik országra mondaná azt, hogy igen, erre fellépésre emlékszem a legszívesebben!

Nehéz kérdés, hiszen egy távoli, indonéz fesztiválon más a közönség, mint mondjuk Sacramentóban. Ettől függetlenül természetesen vannak emlékezetes pillanatok, érdekes módon magyar koncertek maradtak meg bennem. Ez nyilván a honvággyal teli magyarságunkat tükrözi, hiszen hazahúz az ember szíve. Számtalan lehetőségünk lett volna arra, hogy külföldön maradjunk, de ez az ötlet fel sem merült bennünk. Igen emlékezetes az ötven éves jubileumi koncertünk, ami egyben a Magyar Televízió ünnepe is volt, hiszen ők is ekkor ünnepelték fennállásuknak ötvenedik évét.

Hatalmas, teltházas koncertet adtunk, amit a televízió élőben sugárzott. Nemzetközileg az egyik talán legkedvesebb élményem a Montreux Jazzfesztivál volt, de megemlíthetném az 1982-es Sacramento Jazz Jubilee fesztivált is, amit szintén megnyertünk. Két amerikai elnöktől is kaptunk kitüntetéseket, de legbüszkébb a Kossuth díjra vagyok.

Ha engem a magyarok elismernek, az mindig egy különlegesen kedves dolog számomra.

Milyen jövőbeli tervei vannak az együttesnek?

Az együttes egyik karaktere a nevelés. Régen évente több mint ötvenezer gyereknek tartottunk oktatóműsorokat, ami az elmúlt években, főként financiális problémák miatt megszakadt. New Yorkban fekete gyerekeket is tanítottunk, nemzetközileg is jelen volt a program. Mindenképpen szeretném az államvezetést megnyerni a program folytatására. Jó lenne, ha a gyerekek legalább egyszer hallanának nemzetközileg is elismert muzsikát, amiről tudnak beszélgetni, kérdezni. Számtalan, ma már ismert és elismert előadó úgy találkozott a műfajjal, hogy 6-8 éves korában bejött Benkó bácsi az iskolába és beszélt a jazzről. Ugyanezt természetesen klasszikus zenével is meg kell tenni, persze nem Kurtággal érdemes kezdeni, hanem egy egyszerűbb Mozart művel.

Borzasztó, hogy a gyerek meghallja Mozart nevét és az az első reakciója, hogy hánynia kell, rosszabb esetben pedig sohasem hallotta ezt a nevet. Sajnos tapasztalatból beszélek. Természetesen tovább folytatjuk a koncertezést, a következő év egy emlékév lesz, hiszen Louis Armstrong száztíz éve született és negyven éve halt meg. Nagy turnéra készülünk itthon és a nagyvilágban is. Hamarosan elérjük a századik lemezkiadásunkat, a Youtubeon hatszázötven számunk van fent, két számunk vezeti a világranglistát, amire nagyon büszkék vagyunk.

Mit gondol, egy jó zenésznek mennyi időt kell naponta a gyakorlásra szentelnie?

Ez korosztályfüggő. Attól is függ, hogy hol dolgozik az illető. Az operaházban négy-hatórás próbákat kell telesítenie a zenésznek. A napi két óra gyakorlás az az adag, amit teljesítenie kell otthon. Ha valaki egyéni karriert fut, tehát szólista, egy kicsit többet kell gyakorolnia. Nagyon sok muzsikus úgy gondolkodik, hogy hatvan-hetven évesen elhagyja a próbát. Fúj a koncerten, majd hazamegy. Én ezzel nem értek egyet, a napi egy óra karbantartást semmiképpen nem lehet megkerülni.

Hol és hogyan fogja ünnepelni a születésnapját?

A család a leglényegesebb, két gyermekem, három unokám van. Éppen ma beszéltem az egyikükkel, aki szervez számomra egy ünnepséget, természetesen nagy titokban. Persze a barátokkal, kollégákkal is ünnepelünk. Furcsák ezek az ünnepek, a legszebb a húszéves születésnap, hiszen az ember tele van energiával, a hetven pedig azért jó, mivel békében élek a világgal. Nincsenek haragosaim, ellenségeim, művészkollegákkal békességben élünk, szép sikereink vannak, egészséges vagyok. Azt kell mondanom, mázlista ember vagyok, az csinálom, amit szeretek.

Ha megjelenne Ön előtt a mesebeli jótündér és születésnapja alkalmából egyetlen kívánsága lehetne hozzá, mit kívánna?

Azt kívánnám, hogy százéves koromban, jó egészségben, a Zeneakadémián adhassam a saját századik, jubileumi koncertemet.