Száz éve halott a híres festő

A lenyűgöző dzsungelképek alkotója soha nem hagyta el Franciaországot, egzotikus, trópusi jeleneteit állatkerti, botanikus kertekben tett látogatásai nyomán, képeslapokról, könyvekből és saját fantáziájából álmodta meg.

Műveit Picasso, Magritte és Max Ernst is nagyra tartotta, műveiből az elmúlt években is sorra nyíltak a kiállítások Párizsban, New Yorkban, Londonban, Washingtonban. Egy finánctól, aki festeni csak nyugdíjas éveiben kezdett el, ez nem kis teljesítmény.

Rousseau 1844. május 21-én született Lavalban, eladósodott családja iskolaéveinek végén Angers-ba költözött. Egy helyi ügyvéd írnokaként kezdett dolgozni, de kisebb lopásokba keveredett, s a büntetés elől a hadseregbe menekült.

Négy évnyi katonáskodás után Párizsba költözött, hivatalnoki fizetéséből támogatta megözvegyült anyját. 1863-ban megnősült, kilenc gyermekéből csak egy érte meg a felnőtt kort. 1871-ben a párizsi illetékhivatal adóbeszedője lett, ezért is nevezték "vámosnak". Közben festeni kezdett, és amikor 49 évesen nyugdíjba vonult, már csak e kedvtelésének élt.

Saját állítása szerint a természeten kívül nem volt más tanítója, bár egy akadémikus festő ellátta némi útravalóval, s másolt festményeket is a Louvre-ban. Gyakori vendége volt a párizsi botanikus kertnek, szavai szerint "mikor belépek ezekbe az üvegházakba, és az egzotikus tájak furcsa növényeit nézegetem, úgy érzem, egy álomvilágba léptem

." Fiatal korától lenyűgözték az egzotikus tájak, növények, állatok, s bár ilyeneket a valóságban sosem látott, bőszen festette őket.

1886-tól rendszeresen kiállította képeit a párizsi Szalonban, az első elismerő kritikára 1891-ig kellett várnia. 1893-ban a Montparnasse egyik stúdiójába költözött, ahol haláláig élt, utolsó éveiben főleg egzotikus tájképeket festett. Leghíresebb művei az Alvó cigánylány, A kígyóbűvölő, a Tigris küzdelme egy bivallyal, a Yadivigha álma.

Az anatómia, a perspektíva, a kompozíció ismerete nélkül alkotott, ösztönösen rendezte el a színeket és a formákat. Saját korlátait nem érzékelte, sőt nagy mesternek tartotta magát, s az sem keserítette el, hogy kortársai lekicsinyelték.

Látszólag gyermeki kifejezésmódját rengeteg kritika érte, az "iskolázott" festők tanulatlannak és képzetlennek tartották. Jobbára csak a fiatal avantgárd művészek értékelték, köztük Picasso és Apollinaire, de közben mulattak is rajta.

Képei a buja, hihetetlen pontossággal kidolgozott növényekkel és állatokkal rabul ejtik a nézőt. Életműve a naiv festészet reneszánszát indította el, de a szürrealizmus előfutárának is tekintik, varázsos álomvilágát gyakran vetik össze Csontváryéval.