Miért hálálkodunk ennyire aktívan? Mennyit „illik” adni, kinek és mikor?

Az Axa megbízásából készült felmérés során a megkérdezettek közel fele azért fizet az orvosnak, mert úgy véli, hogy ennek hiányában nem jut megfelelő ellátáshoz. Bár az orvosok felesküdtek arra, hogy egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyítanak minden embert, mégis a betegek szinte kötelezőnek érzik a borítékos hálálkodást. Közhiedelem, hogy ilyen esetben kedvesség, nagyobb odafigyelés, kedvezőbb elhelyezési körülmények és biztos orvosi háttér a vaskos boríték vonzata.

Ingyenes egészségügyről beszélünk, mégis fizetünk az ellátásért – igazságtalanul –, a tarifák kimondva, vagy kimondatlanul, de megvannak, sőt már kifejezetten erre szakosodott internetes oldal is található a világhálón.

Például egy gyermek a fogantatástól a születésig nagyjából négy-ötszázezer forint paraszolvenciát jelent. Ebben benne van a terhesgondozási díj, a különböző vizsgálatok díja, és a szüléskor az orvosnak, aneszteziológusnak, főnövérnek, csecsemős nővéreknek és egyéb kórházi dolgozóknak adandó hálapénz összege.

Egy mandulaműtét öt-tízezer forint közötti összeget kóstál, míg a vakbéltől való megválás tíz-húszezer forintba kerül, adómentesen, az orvosok zsebébe csúsztatott boríték formájában.
De tavaly sem csak a kórházban adakoztak a betegek. A GKI-EKI Egészségügyi Kutatóintézet felmérése szerint a háziorvosok az aktív korú pácienseik negyedétől, a szakorvosok közel harmaduktól, míg a kórházi orvosok a betegeik közel nyolcvan százalékától számíthattak az elmúlt évben paraszolvenciára.

Duronelly Péter közgazdászt arról kérdeztük, hogy milyen anyagi veszteséget jelent hazánknak a hálapénz folyamata, illetve milyen lehetőségeink vannak ezen adómentes „juttatások” visszaszorítására.

32 milliárd forint hálapénz vándorolt a zsebekbe, mindenféle adó, és járulék megfizetése nélkül. Ez hozzávetőlegesen mekkora összegű veszteséget jelent az országnak?

Ez attól függ, hogy aki a hálapénzt kapja, mi az alapfizetése, azzal együtt milyen adózási kategóriába esne bele. A magyar fizetési és adórendszert ismerve ennek belecsúszna a vége a legmagasabb kategóriába. Illetve, hogy ez egy meglehetősen koncentrált dolog: sokan kapnak sokat, sokan meg nem kapnak semmit. Tehát ahova megy, oda sok megy, és vannak olyan szakmák, mint például az aneszteziológusok, akik egyáltalán nem kapnak hálapénzt.

Az orvosok és az egészségügyben dolgozók fizetésének növelésével több járulékforint kerülne az államkasszába, ám kérdéses hogy ez a magasabb fizetés mennyire jelentene megálljt a paraszolvenciának?

Önmagában nem hiszem, hogy ez elég lenne. Kívülállóként úgy érzem, hogy ez távolabb mutat. Ez most már kulturálisan benne van a rendszerben. Én például hallottam olyan magán kórházról, ahol elkezdtek dolgozni az orvosok és magasabb fizetés mellett is kértek hálapénzt a páciensektől.

Esetleg ha az egészségügy finanszírozásába bevonnák a magántőkét, akkor elmaradozna ez a jelenség?

Erre nincs egyfajta megoldás, de nekem úgy tűnik, hogy sok apró dolog biztosan segítene a hálapénzek visszaszorításában. A magántőke nem lenne önmagában elegendő, de nyilvánvalóban egy ilyen környezetben teljesen mások lennének a motivációs- és monitoring faktorok is.