Matek, kémia, fizika, biológia, informatika és földrajz. Sokunknak rémálmaiban jön elő ilyen lista. Azonban élnek köztünk olyan, meghökkentően fiatal diákok, akiknek a kisujjában vannak ezek a tudományok.

Minden tárgyból külön rendeztek versenyt, más-más helyszíneken. Olyan 20 év alatti tanulók indulhatnak Nemzetközi Diákolimpián, akik még nem járnak egyetemre. A magyar diákok mindenhol remekeltek: összesen hét arany, kilenc ezüst és hét bronzérmet nyertek a versenyek folyamán.

Büszkék lehetünk

„Az önök sikerére egy ország lehet büszke”- mondta Pálinkás József az MTA elnöke, az egybegyűlteknek. Majd hozzátette: „a teremben itt ül a jövő Magyarországának tudós nemzedéke.” A statisztika azt mutatja, hogy ez nagyon is igaz. A Magyar Tudományos Akadémia matematikusai közül tizenketten voltak tagjai diákolimpiai csapatnak.

A rendezvény meghívott vendége volt Cseh László, Világ- és Európa-bajnok úszó. „A rengeteg arany, ezüstérem bizonyítja, hogy a magyarok tudása nemzetközileg is magas szinten van” - mondta. Majd reményét fejezte ki a felől, hogy egyszer majd valahogy összemérhetik az erejüket a szellemi olimpikonok a „hagyományos” olimpikonokkal.

A versenyekről hazaérkezett diákok egyöntetűen úgy látták, hogy ez egy nagyszerű dolog volt, még olyan távoli helyeken is nagy szeretettel fogadták őket, mint például Kazahsztán. A körülményekre pedig sehol nem volt panasz. Az olimpiai csapat egyetlen lány tagja is jól érezte magát: „Eleinte kicsit furcsa volt, hogy egyedül én képviselem a szebbik nemet az egész csapatban. Azonban ez mégsem volt olyan traumatikus élmény, mint amilyenre számítottam, nagyon jó kis csapatba kerültem”- mondta Najbauer Eszter Éva, aki kémiából szerzett aranyérmet.

Tanulni, tanulni, tanulni

„Egész évben heti három órát készültünk az olimpiára” – mondta Varga Ádám, aki aranyéremmel a zsebében tért haza a Nemzetközi Fizikai Diákolimpiáról. „Ezen felül vannak még fizika versenyek, plusz az olimpia előtt van egy hét amikor intenzíven, napi több órában készítenek föl minket a nagy magmérettetésre”- így Ádám. Egyébiránt a leendő olimpikonokat évközi versenyeken választják ki.

A sikerekben a diákokat felkészítő tanároknak nagy érdeme van, hiszen, általánosságban elmondható, hogy minden tárgynál szükség van a plusz készülésre, hiszen az alaptanterv nem tartalmaz olyan elemeket, melyekre egy ilyen Olimpián nagy szükség van. Különösen igaz ez például az informatikára. „Az informatika az speciális helyzetben van, a reguláris képzés keretében nem tanulják meg az alapokat sem. Nagyon alacsony az óraszám is. Ezért nagyon fontos a tanulók önképzése és a versenyek, ahol kitűnhetnek a tehetségek”- mondta Dr. Horváth Gyula a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, az informatikai csapat vezetője.

„Véletlenül tanultam meg programozni” – mondta Mészáros András, akinek egy ponton múlott, hogy nem aranyéremmel tért haza. „Még itthon elmentem egy programozó versenyre, mert járt érte egy szabadnap a suliból. Akkor még nem tudtam programozni, az első fordulóban nem is kellett. A másodikban már kellett volna, de még akkor sem tudtam. Ezért kézzel számoltam ki a szükséges dolgokat és azt adtam be egy táblázatban. Maximális pontszámot értem el és bejutottam a döntőbe. A döntőre viszont már megtanultam programozni – avatott be András minket abba, hogy mégis hogyan lehet véletlenül megtanulni a programozást.

Üröm az örömben

„Katasztrofális a tanárutánpótlás. Idén például mindössze hárman jelentkeztek kémiatanárnak az egész országból”- tudtuk meg Dr. Horváth Gyulától. Fizikából hatan, biológiából tizenöten míg informatikából tizenhárman kezdik meg a tanulmányaikat szeptembertől. „Ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő 5-7 évben súlyos tanárhiány lesz ezekből a tárgyakból”- mondta az adjunktus. Majd elkezdte sorolni a problémákat: „nincs presztízse a pedagógusszakmának, alacsony a fizetés, senki nem akar így tanár lenni.” A gondok még nem látszanak, de ha nem történik változás, akkor pár éven belül búcsút mondhatunk az olyan szép eredményeknek, mint a mostani.

Ezt a fogadáson megjelent diákok is érzik. Pálinkás József arra kérte őket, hogy egy üzenőtáblára írják föl, ötleteiket, javaslataikat azzal kapcsolatban, hogyan lehetne jobbá tenni a természettudományok oktatását. Majd ígéretet tett arra, hogy mindezt tolmácsolja majd a "döntéshozóknak." A diákok által kiragasztott cetlik majd' mindeggyikén szerepelt az a gondolat, hogy jobban meg kellene becsülni a tanárokat, hiszen nélkülük nem érhették volna el ezt a szép eredményt. Cseh László is hasonlóképpen fogalmazott: hiába van tehetsége valakinek, ez önmagában nem elég. Kell egy edző (esetünkben tanár), aki ezt ki is hozza emberből.