Az értékelések napjait éljük, Önt is arra kérném, hogy minősítse a kormány elmúlt száz napjának munkáját.

Azt gondolom, hogy olyan katasztrofális politikai és gazdasági helyzet alakult ki hazánkban a neoliberális politika következtében, hogy a teendők nem szűkíthetők le száz napra. Magam részéről én egy év türelmi időt adtam a második Orbán-kormánynak mielőtt a megfelelő következtetéseket levonnám. Úgy vélem azonban, hogy a kormány törekvései és megtett lépései nincsenek teljesen szinkronban egymással.

Az alapötleteiket helyeselni kell, hiszen olyan politikai lépések történtek, amely az ország lakosságának nagy részét kielégítik, Ez alatt a kisebb országgyűlés meghirdetésére, az önkormányzatok létszámának csökkentésére, valamint a kettős állampolgárság megadására gondolok. Egyetértek azzal, hogy meghirdették a nemzetközi pénzügyi világtól való függetlenedés politikáját, valamint azzal, hogy a banki szektort meg kívánják fékezni. Ezek olyan ideák melyeket én már húsz éve meghirdettem.

Pézügyi függetlenedésről:

Ugyanakkor számos vonatkozásban szakmailag komoly kifogásokat is megfogalmazhatnék. Néha a dilettantizmusnak olyan megnyilvánulásait látom, amelyek kifejezetten ijesztőek. Úgy gondolom ez igaz a gazdasági intézkedésekkel kapcsolatos kommunikációra épp úgy, mint az irreálisan magas végkielégítésekkel kapcsolatos bírósági ügyek kommunikációjára.

Véleményem szerint a pénzügyi függetlenedés irányába tett lépések nem csak helyesek, hanem mindenféleképpen a nemzetközi környezetbe beillő döntések is, de úgy vélem ”szabadságharcot” nem lehet verbálisan megvívni.



Ön szerint Magyarországnak lehet függetlenedni a világgazdaságtól?

Függetlenedni teljesen nem, de az egyértelmű, hogy az IMF-nek azon irányvonalai melyeket többnyire a világ legszegényebb országaival szemben fogalmazott meg, hazánk esetére az adott nemzetközi körülmények között nem a legjobb gazdasági megoldások. Én is annak a híve vagyok, hogy a kivezető út, a gazdasági élénkítés és az államháztartás megfelelő korlátok közé szorítása.

Attól tartok, hogy a valutaalap követeléseihez való igazodás, nem hoz jó gazdasági következményeket. Szerintem sokkal bölcsebb lett volna erről nem beszélni, pláne nem olyan buta módon kommunikálni, ahogy tette ezt a Kósa Lajos, vagy Szíjjártó Péter, csak a megfelelő döntések meghozatalával kellett volna foglalkozni.

Különbséget kell tenni ezzel kapcsolatban a belföldi, illetve a külföldi kommunikáció hatásai között. Itthon rendkívül elégedett a társadalom a pénzügyi függetlenedés meghirdetésével, holott rendkívül negatív nemzetközi következményekhez is vezethet. Franklin Delano Roosevelt 1933-ban, meghirdetett New Deal politikája, sokkal keményebb intézkedéssort hozott a bankárvilággal szemben, mint amit az Orbánék akarnak.

Szakmaiság hiánya, kapkodás:

Bármelyik területet nézem, mindenütt a kapkodás jeleit, valamint a szakmaiság hiányát vélem felfedezni, még olyan kedvező döntések meghozatalánál is, mint az országgyűlés létszámcsökkentése.

Ha területi listát megszűntetik a vidéknek, az egyébként is majdnem nullára leredukált érdekérvényesítési képességét, teljes egészében meg fogják szűntetni. Ez a lista az a hely ahol a vidék képviselői leginkább szerephez juthatnak.

Ebben a rendszerben ahol a polgármesterek képviselők is lehetnek, és az önkormányzati polgármesterek és képviselők száma jelentősen lecsökken, tehát ugyanabból a politikai körből kerül ki, ez nem csak olyan álláshalmozáshoz vezet, ami rossz közhangulatot válthat ki, hanem olyan hatalmi koncentrációt eredményezhet, ami kétségbeejtő.

Az alkotmányozással kapcsolatban is olyan előzetes híresztelések keltek szárnyra, hogy a kancelláriai hatalmat megerősítik, miképp a legfelsőbb bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt is a miniszterelnök nevezheti ki. Ha ez így van, akkor ez a demokrácia eddig ismert legelfogathatóbb formátumát, az államhatalmi ágak megoszlását, teljesen egészében felrúgná és egy óriási hatalmi koncentrációt eredményezne a miniszterelnök kezeiben.

Sajnos ennek a kapkodó jellegű és szakmailag számos alkalommal meg nem alapozott működésnek az országot illetően komoly gondokat jelenthet. Akármelyik intézkedését nézem a kormánynak sajnos, nagyon sok esetben a jó célt nem kellő szakmai alátámasztottsággal igyekeznek megvalósítani.



Mi a véleménye a mostani alkotmányozó testületről, valamint az új alkotmány tavaszra ígért létrehozásáról?

Az alkotmányozást illetően a társadalmi igény egyértelműen arra irányul, hogy a nép bevonásával történjen az új alkotmány fő irányvonalainak meghatározása. Azzal, hogy egy hat tagú olyan testületet hoztak létre, amelynek tagjai között több olyan személy van, akik még életükben nem alkotmányoztak.

Ez is a szakmai elégedetlenséggel kapcsolatos véleményemet támasztja alá.
Egyetértek azzal, hogy az elviségét meg lehet határozni akár tavaszra is, de egy társadalom által elfogadandó alkotmány megalkotásához ez kevés idő. Teljességgel elfogadhatatlan az az álláspont, miszerint ezt nem kell népszavazással jóváhagyatni.

A népfelség elvének semmibevételét jelentené az, ha egy rendszerváltásnak nevezett folyamat kapcsán nem népszavazással fogadnák el azt. Hát akkor mi a különbség a sztálinista és e között az alkotmány között?

Visszaemlékezve arra a folyamatra, amikor Gál Zoltán kezdeményezésére 1995-ben az országgyűlés keretein belül megindult az alkotmányozás, számos akkori elképzelésemet látom visszaköszönni a Fidesz kezdeményezésében, melyet akkor a mostani kormánypárt tűzzel-vassal ellenzett. Ahhoz, hogy többpárti demokráciáról lehessen beszélni, minden pártot be kéne vonni az egyeztetésbe.

A Fidesz jelenlegi kétharmadáról:

A jelenlegi országgyűlésben erős hatalmi koncentráció képződött, mely valóságos problémát jelent, hiszen ez a többség nem enged semmiféle megnyilvánulási lehetőséget az ellenzéknek. Hozzátartozik a dologhoz, hogy külön tragédia az ellenzék hiánya. Az MSZP olyan történelmi bűnöket hordoz a hátán, amelyek miatt hosszú ideig még a leprásaknál is kirekesztettebb helyzetben lesznek.

A Jobbik egyszerűen szellemileg alultáplált, az LMP pedig teljesen egyértelműen, az országgyűlésből kiutált SZDSZ, tehát végeredményben ellenzék sincs. A helyzet önkéntelenül is egy diktatúra felé vezető valóságot teremt, és már most is el kell könyvelnünk a többpárti demokrácia hiányát a parlamentben.



Médiatörvényről:

Egyértelműen ki kell nyilvánítanunk, hogy a jelenlegi tragikus médiahelyzethez viszonyítva még inkább a centrális hatalmat fogja erősíteni. Gyakorlatilag az ország lakosságának két része szólalhat meg. Az egyik a Fidesz érdekkörébe besoroltak korlátlan mennyiségben, a másik pedig a neo-ultraliberális réteg, de a valóságos nemzeti irányvonal képviselői szóba sem jöhetnek semmiféle média kapcsán.

Mit gondol a jelenlegi köztársasági elnökről?

A mindenkori köztársasági elnököt és miniszterelnököt meg kell, hogy illesse az a tisztelet és megbecsülés, ami nélkül egyetlen egy ország sem tud kulturáltan demokratikusan viselkedni. A köztársasági elnökre az éppen aktuális, hatályban lévő alkotmány rendelkezései a kötelezőek, melynek értelmében a magyar nemzet egységét kell kifejeznie.

Ez nem teszi lehetővé, hogy az egyik pártpolitikai rendezvényre elmegy, a másikéra nem. A köztársasági elnök kötelezettségei közé tartozik még a törvények feletti legfőbb ellenőrzési feladatok ellátása, tehát ilyenképpen neki alkotmányos kötelezettsége, ha úgy érzi, kontrollálni ezeket, olyan kötelessége viszont nincs, miszerint neki a törvények motorjának kéne lenni, ilyen nincs.