Vasárnap délután elhunyt Polgár László, nemzetközi hírű magyar operaénekes, akinek halálát megrendüléssel fogadták pályatársai.
2010. szeptember 19. vasárnap 19:45 - HírExtra
A basszistát életének hatvannegyedik évében, váratlanul érte a hálál a svájci Zürich városában. Bartók hősének, a Kékszakállú hercegnek világszerte elismert életre keltőjét a Magyar Állami Operaház Budapest saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek - tájékoztatta az MTI-t Várkonyi Judit, az operaház sajtófőnöke.
„Rettenetesen meg vagyok döbbenve, szinte nem akarom elhinni ezt a hírt. Nemcsak egy közeli művésztársat vesztettem el, hanem egy igazán jó barátot, ritka jószívű és szelíd embert. Nagyon nagy művész volt, nekem Sarasto, Kékszakállú, és Gurnemanz Polgár László marad" - mondta az MTI-nek Fischer Iván karmester, akinek 2011 januárjában lett volna koncertje Polgár Lászlóval Dortmundban.
Fischer Iván Polgár Lászlóval, Komlósi Ildikóval és a Budapesti Fesztiválzenekarral 2002-ben super audio CD-re rögzítette Bartók egyetlen operáját, Dortmundban is ez a gárda adta volna elő az operát.
"A 2006-os Bartók-évben - mint Bartók Béla hírnökei - bejártuk a művel a világot. Ezzel nemcsak jó kollégák, de barátok is lettünk, kölcsönösen támaszkodhattunk egymásra. Sokat utaztunk, beszélgettünk, tréfálkoztunk, hogy ne mondjam, hülyültünk és sírtunk együtt. Képtelen vagyok felfogni, hogy ilyen váratlanul hagyott el bennünket. Képtelen vagyok belenyugodni, hogy ilyen váratlanul hagyott el bennünket" - fogalmazott a hír hallatán Komlósi Ildikó.
Bátori Éva, a Magyar Állami Operaház magánénekese Polgár László alakját felidézve elmondta: "Polgár Lászlóval debütáltam a Bécsi Staatsoper színpadán Mozart Titusz kegyelme című operájában, kezdő énekesként. Soha egy percig sem éreztette a köztünk lévő különbséget, pedig volt bőven, hiszen ő akkor már Európa-szerte jegyzett művész volt. A Magyar Állami Operaház 125. évadának rendhagyó megnyitója - amelyen mindketten más műfajba kalandozva találkoztunk a pódiumon - vonta keretbe az ismeretségünket. Tükrözve, ami talán a rokonszenvünk alapja volt: az örökös, szűnni nem akaró érdeklődést a más, az új, a szokatlan iránt a zenében".
Bátor Tamás, a Miskolci Bartók+ Nemzetközi Operafesztivál igazgatója úgy fogalmazott: "Amikor Bende Zsolt meghalt, mester nélkül maradtam, ekkor kerestem meg Polgár Lászlót, aki szeretettel és segítőkészséggel fogadott. Azt látom, hogy a hozzá hasonló karizmatikus énekesek elvesznek a világból. Az a fajta színpadi jelenség, amelyet ő képviselt művészként és emberként - aki nemcsak önmagának, a közönségnek is meg kívánt felelni - hiányzik. Azt mondta: nekem nem akkor dobogott erősebben szívem, ha Zürich felé ment a repülőgép, hanem, amikor Ferihegyen leszállt. Kedves, szinte hazatérő vendége volt a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválnak, szerette a publikum. Bennünket tehát súlyos veszteség ért".
