A gyermekek földi maradványai, amelyeket egy inka épületben fedezték fel még 2004-ben, de csak most vizsgáltak meg, arról tanúskodnak, hogy az Inka Birodalom különböző vidékein nőttek fel. A tudósok reményei szerint a lelet révén többet megtudhatnak az inkák hitvilágáról és áldozati szertartásairól - olvasható a Discovery News (http://news.discovery.com) hírei között.

Az Inka Birodalomban honos gyermekáldozati gyakorlatról az utókor legfőképp serdülőknek az Andokban talált, természetes úton mumifikálódott földi maradványai által alkothattak képet. A hegycsúcsokon megfagyott fiatalok tetemei köré emberszobrocskákat és egyéb értékes tárgyakat helyeztek el.

"Meglepetésünkre a Cuzco-völgyben eltemetett áldozatok mellé majdnem ugyanolyan tárgyakat helyeztek, mint az andokbeli múmiák köré" - hangsúlyozta Valerie Andrushko, a New Haven-i Dél-Connecticuti Egyetem antropológusa.

A hétből hat gyermeket egymás mellett temettek el, köréjük pedig ezüst és arany női szobrocskákat, lámafigurákat, csodaszép kerámiaedényeket, aranyozott fémkorongokkal díszített ruhaneműt helyeztek. A hetedik gyermek a többiektől 3 méterre feküdt, mellé egy nagyobb ezüst férfiszobor került, amelyet aprócska arany és ezüst férfialakok és lámafigurák fogtak körbe.

Az inkák életéről szóló korabeli spanyol beszámolók szerint a feláldozandó gyermekeket a birodalom különböző részein választották ki tökéletes fizikai megjelenésük alapján. A gyerekeket Cuzcóba, az Inka Birodalom vallási és politikai központjába vitték speciális rituálék céljára, majd a fővárostól távolabb eső áldozati helyre szállították őket.

Egy 2007-es izotópos vizsgálat során, amelynek keretében az Andokban talált négy gyermekmúmia haját elemezték, arra derült fény, hogy az áldozatok haláluk előtt legalább négy hónapon át, vélhetően a hegyre vezető út állomásain hihetetlen mennyiségű kukoricát fogyasztottak. "Az ilyen vizsgálatok igen ritkák. Nagyon kevés tudományos adatunk van arról, hogy kik voltak ezek a gyermekek, és honnan származhatnak" - nyilatkozta Tamara Bray, a detroiti Wayne Egyetem antropológusa.

A most vizsgált hét gyermekáldozatra Cuzcótól 30 kilométerre keletre, a Choque Pukio elnevezésű inka régészeti helyszínen bukkantak. Fogaik alapján a legfiatalabb áldozat három év körüli lehetett, míg a legidősebb 12 éves volt. A csontváz olyan hiányos állapotban maradt fenn, hogy nem volt lehetőség az áldozatok nemének megállapítására.

A kutatók a stroncium izotópok szintjét is vizsgálták az áldozatok fogazatában. A stroncium ugyanis csak egy meghatározott korig épül be a fogazatba, szintje pedig arra a vidékre jellemző, ahol az illető gyerekeskedett.

Összehasonlítva az adatokat a Cuzcóban feltárt felnőtt inkák maradványaival, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a gyerekek közül legalább kettő nem a fővárosban cseperedett fel: egyikük "Peru" déli részéről származott, a másik pedig "Bolívia" észak-nyugati vidékeiről.
Az antropológusoknak nem sikerült kideríteniük, hogy miként haltak meg az áldozatok; azt valószínűsítik, hogy a gyermekeket megfojtották.

A vizsgálatokról a Journal of Archaeological Science című régészeti folyóiratban számoltak be az amerikai kutatók.