A közelmúlt kampányidőszakaiban volt-e már ahhoz hasonló eset, hogy a közmédiumok egy kifejezés miatt nem adtak le kampányfilmet?

A kilencvenes évek elejéről emlékszem egy hasonló esetre, amikor egy politikai hirdetés a jelkép használat miatt nem került sugárzásra. Mostanában ilyennel nem találkoztam. Ilyen értelemben, különös esettel állunk szemben.

Milyen érvekkel támasztották alá azt, hogy jogsértő volt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió magatartása az ügyben?

Az OVB, a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság határozatait vizsgálta, melyek a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság kérdéseit járták körül. Ennek kapcsán az OVB megállapította: leginkább az Alkotmánybíróság, de a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata is rendkívül tágan értelmezi ezt a kérdéskört, különösképpen a politikai véleménynyilvánítás tekintetében. Ezek a kitételek, amelyek ebben az ominózus politikai kérdésben létrejöttek, nem lépték túl azt a határt, melyet az Alkotmánybíróság a határozataiban meghozott.

Ezek szerint nem tartották degradáló fogalomnak a cigánybűnözést?

Ezt nem minősítettük. A szabad véleménynyilvánításba minden további nélkül belefér az, hogy a negatív kampány részeként a pártok megpróbálnak valakit lejáratni vagy negatív színben feltüntetni. Ezek a politikai kampány mindennapos velejárói.

Ennek ellenére egy népcsoportot, adott esetben a romákat lejáratni más, mint egy közéleti, politikai személyt? A hivatalok nem tesznek különbséget egy adott személy vagy népcsoport között?

A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a médiatörvényben ugyan vannak erre vonatkozó korlátozások, így nemzeti, faji hovatartozás miatt senkit nem lehet hátrányos színben feltüntetni, vagy megsérteni. Ezek a paragrafusok és rendelkezések a választási eljárásra és különös tekintettel a politikai hirdetésekre azonban nem alkalmazandók.

A politikai véleménynyilvánítás kategóriájába ezek a megnevezések is beleférnek, mint ahogy sokak szerint vitát lehet folytatni arról, hogy a cigánybűnözés létező fogalom-e, vagy sem. Egyesek tagadják, valakik pedig valós problémának látják.

Mind a Magyar Rádió, mind a Magyar Televízió jogorvoslati kérelemmel él. Ha ez így lesz, és formailag megfelelő beadványt terjesztenek elő, akkor a Legfelsőbb Bíróság nyilván érdemben dönt és határozatuk iránymutató lesz.

A Legfelsőbb Bírósági határozatnak körvonalazni kell azokat a határokat, melyek mentén a politikai hirdetések megfogalmazhatók. Az eljárás következtében meghatározható, hogy mi a feladata egy közszolgáltatónak, egyéb médiumnak és az egyes választási bizottságoknak.

Az MTV és az MR milyen tényekre hivatkozva nem adta le a Jobbik reklámfilmjét?

Saját fogalomrendszerük alapján bírálták el ezt a kérdést, nem a választási eljárás szabályai szerint. A közmédiumok a médiatörvény, műsorszolgáltatási szabályzat, emellett az általuk készített belső szabályzat segítségével vizsgálták meg az esetet. Ők úgy gondolják, hogy a politikai hirdetéseknek ezekbe bele kell férniük.

Ez azonban nincs így, hiszen a szabályzatuk egyik része azt tartalmazza, hogy nem sérülhetnek egyes személyek jogai és nem élheti méltánytalan megítélés őket. Márpedig egyértelműen a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában, és a politikai kampányba is simán belefér az, hogy a politikusok egymást lefasisztázzák, lekommunistázzák. Ezek a pártok vélt vagy valós dolgokat állítanak egymás programjáról. Mindezek nem állnak összhangban az MTV erre vonatkozó szabályzatával.

Beszélhetünk politikai nyomásról az ügy kapcsán?

Nekem erről semmi tudomásom nincsen és nem is óhajtok ilyen feltételezésekbe bocsátkozni.

Milyen hatással volt a Jobbik kampányára, hogy a közmédiumok nem adták le a kampányanyagukat?

Hírverés támadt és a sajtó most már politikai elemzések megjelenése nélkül is ezzel az esettel foglalkozik. Lehet, hogy a Jobbik nem is vesztett sokat ezzel. Bár tény:  politikai hirdetéseik nem jelenhetnek meg a jogi problémák miatt.

Milyen következményekkel jár a közmédiumok elmarasztalása?

A választási bizottságokon belül nincs szankcionálási lehetőség. A Jobbiknak a beadvány formájában eljuttatott kérését is elutasítottuk. Ebben megfogalmazták, hogy a sajtóorgánumokat kötelezzük arra, hogy meghatározott darabszámban tegyék közzé a politikai hirdetésüket. A választási törvény nem tartalmaz ránk nézve olyan felhatalmazást, ami alapján jogunk lenne bárkinek kiadni bármilyen kötelezvényt.

A meghozott határozatnak nincsen szankciója és a betartása is önkéntes jogkövetésen áll vagy bukik, amit mi nem tudunk kikényszeríteni. Legfeljebb az illetékes hatósághoz fordulhatunk, ha a jogerőssé vált döntést valamely műsorszolgáltató nem hajtja végre. Remélhetőleg a közmédiumok tudomásul veszik az ítéletet és tartalmának eleget tesznek.