Mi történik a Nagy-tavakban?

Mint kedden közölték, a kvaggának (quagga) is nevezett körömnyi méretű vándorkagyló, amely két évtizede tűnt fel, olyan nagy mennyiségű planktont fogyasztott el a Michigan-tó déli részén, hogy a teljes élelmi láncot megváltoztatta.

Gary Fahnenstiel, az Egyesült Államok Óceán- és Légkörkutató Hivatalának (NOAA) ökológusa arra figyelmeztetett, hogy miközben a közvélemény az ázsiai pontyok miatt aggódik, egy másik betolakodó alapvetően megváltoztatta a tó ökorendszerét.

Ezek a falánkságukról ismert halak elérhetik az egy métert, súlyuk pedig a 45 kilogrammot is. Az első példányok az 1970-es években kerültek az Egyesült Államok déli részére, haltenyésztők importálták őket a medencék tisztítására. A 90-es évek áradásaiban azonban a pontyok kiszabadultak a halastavakból és eljutottak a Mississippi medrébe. Innen elözönlötték Illinois és Missouri folyóit, ma pedig már a Nagy-tavak határán találhatók.

Biológusok és kormányzati tisztviselők attól tartanak, hogy a pontyok tönkretehetik a Nagy-tavak ökorendszerét és jelentős károkat okozhatnak a több milliárd dollárnyi bevételt termelő halászatnak.

Fahnenstiel és kutatótársai szerint azonban a vándorkagyló nagyobb veszélyt jelent. A kagyló elterjedése óta egyes mikroszkopikus növényfajok mennyisége több mint 80 százalékkal csökkent, miközben visszaesett az édesvízi rákok mennyisége, vele együtt pedig olyan halaké is, mint a lazac és a pisztráng.

Más kutatók azonban kiemelték, hogy a pontyfélék a planktonon kívül mással is táplálkoznak, igen rugalmasak étkezésükben.

A pettyes és a fehér busa - mindkettő ázsiai eredetű pontyféle - testtömege akár negyven százalékának megfelelő planktont is képes elfogyasztani egyetlen nap alatt, éhhalálra ítélve ezzel az őshonos növényevő halakat, velük együtt pedig ragadozóikat is.