Operettben a MÁV Szimfonikusok
Régen hallott, "Kossuth-díjas" alkotással, Mihály András Gordonkaversenyével indul hétfőn este a Budapesti Operettszínházban a MÁV Szimfonikus Zenekar Erdélyi Miklós-bérlete. A darabot a Genfben, Moszkvában, Berlinben és számos más helyen versenygyőzelmeket arató fiatal csellista, Várdai István adja elő.
2010. október 2. szombat 11:04 - HírExtra
Az estet a zenekar új vezető karmestere, Takács-Nagy Gábor dirigálja, aki érdekes műsort állított össze - mondta el az MTI-nek Strausz Erzsébet sajtómenedzser. Először Schubert VIII., Befejezetlen szimfóniáját szólaltatják meg, majd Mihály András Gordonkaversenye hangzik el, végül Haydn 102-es sorszámú B-dúr szimfóniája zárja a programot.
Hozzáfűzte: Mihály András 1953-ban komponálta Gordonkaversenyét, és ezért a művéért kapta meg a Kossuth-díjat. Az 1993-ban elhunyt zeneszerző, karmester 1949-től tanított a Zeneakadémián kamarazenét, tanítványai közé tartoztak a Bartók-, az Éder- és a Takács-vonósnégyes tagjai, valamint sok neves hangszeres szólista és énekes is. 1978-86 között a Magyar Állami Operaház igazgatója volt. 1969-ben megalapította a Budapesti Kamaraegyüttest, amellyel elévülhetetlen érdemeket szerzett az új magyar zene megszólaltatása és népszerűsítése terén, a klasszikus alkotásokat pedig a televízió-képernyőn tette a nagyközönség számára hozzáférhetővé.
Mihály András Gordonkaversenye igen szép példája annak, hogy egy invencióban gazdag, a "mesterséget" magas színvonalon birtokló zeneszerző miként képes egyéni hangú és értékes művet írni úgy, hogy közben kielégíti a kor kultúrpolitikájának alapkövetelményét, a közérthetőséget is.
A versenyművek hagyományos háromtételes formájában komponált darab három tételének alap-karakterét a zeneszerző oda is írta a kottába. A Poema című első tétel főtémája igazi, szép, magyar téma. A második tétel - Ballada - kezdetén néhány rövid hanggal valóságos drámai helyzetet teremt a zeneszerző, azután kezdődik a valódi lassú tétel. Egy idő után lassan kiderül: tulajdonképpen variációk sorát hallható és egy gyönyörű előképet: Bartók Hegedűversenyének lassú tételét idézi a hallgató emlékezetébe.
A szólóhangszer szólama a csellójáték minden szépségét, színét, lírai, drámai és táncos karakterét tartalmazza, ami nem is csoda, hiszen a zeneszerző maga is kiváló csellójátékos lévén, jól ismerte hangszerét. A gordonkaversenyek nem túlságosan bőséges irodalmát igen értékes darabbal gazdagítja a mű újrafelfedezése.
Forrás: MTI
