Problémák sokaságáról hallani mostanában a pszichiátriai szakma berkeiből. Egyre többen emlegetik a 2007-ben megszűnt OPNI hiányát, sőt néhányan már a Lipót mielőbbi visszaállítását is szorgalmazzák. A fekvőbeteg-ellátás mellett azonban a járóbeteg-ellátás is nagy bajban van – erről azonban sokkal kevesebbet hallunk.

Óriási gondok vannak az egész szakmában. Vég nélkül lehetne sorolni a szakemberhiánytól kezdve az ágyszámok túlzott lecsökkentéséig. A legnagyobb gond azonban talán a járóbeteg-ellátás területén jelentkezik. Ez a terület ugyanis siralmas állapotban van.

Hol a legelszomorítóbb a helyzet?

Vannak teljesen sötét foltok. Ilyen például a gyermekpszichiátria. Annyira nincs lefedve ebből a szempontből az ország, hogy vannak olyan vidékek, ahol ilyen ellátás egész egyszerűen nem is létezik.

Az ország mely részein a legnagyobb a baj?

Pszichiátriai aktiv fekvőbeteg kapacitás szempontjából a legkritikusabb az ország legnyugatibb része, Zala, Vas és Győr-Sopron megye,itt történtek a legnagyobb arányú csökkentések, de az országos átlag alatt van szinte az egész dunántúl és az ország északi része is. A felnőtt járóbeteg ellátás, gondozás legkritikusabb területei Budapest, Békés, Szabolcs, Borsod, de rossz a helyzet Vas és Győr-Sopron megyében is. A gyermekpszichiátriai ellátás az egész országban nagy hiányokkal működik, pedig felfejlesztése – a gyerekellátás keretein belül – minden kormányzati ciklus egyik alapvető célkitűzése volt. Nem sikerült. Különösen aggasztó a helyzet a statisztikai adatok alapján Pest,Csongrád,Békés,Heves, Baranya és Esztergom megyékben.

Nyilván nem csak a gyermekpszichiátria van bajban.

gy másik ilyen terület az addiktológia. Ilyen osztályok is alig léteznek ma már. A gondozás szempontjából a legkritikusabb területek Vas, Esztergom, Tolna, Somogy, Borsod és Szolnok megye. Pedig ez is fontos szakág, az alkoholbetegségek, drogbetegségek mellett vannak például egészen speciális ellátási területek – említhetném például a játékfüggők kezelését. Ma már nincs ilyen, legalábbis én nem tudok róla. Rengeteg csökkentés, elvonás történt a szakma minden területét illetően.

Mint a járóbeteg-ellátás tekintetében is. Miért különösen fontos ez az ellátási terület?

Ha egy embernek lelki problémái vannak, az ellátó rendszerben leginkább a járóbeteg-ellátáshoz kerül. Ezek Magyarországon a pszichiátriai gondozó intézeteket jelentik. Mint említettem itt is sok kár keletkezett az elmúlt években. A kapacitások, a lehetőségek folymatosan csökkentek, még nem eljutottunk a mostani, tarthatatlan helyzetig. Ez minket, tehát a pszichiátriai gondozókat tömörítő egyesületet arra késztetett, hogy valamilyen változtatást próbáljunk elérni.

Miben jelentkeznek konkrétan ezek a problémák?

Több helyen megszűntek a gondozó intézetek, vagy átszervezés, „racionalizálás” okán jelentősen csökkent a kapacitásuk, lehetőségük.

Egyre kevesebb idő jut a betegekre az ellátás során. Az elvonások mellett a munkaerőhiány is komoly problémát jelent. Utánpótlás sem nagyon van. Az adminisztrációs terhek pedig folyamatosan növekednek.

Nincsnek jó szakemberek? Mennyire vonzó a pszichiátria például az orvosi szakmán belül?

Vannak jó szakemberek, csak egyre kevesebben. Egyáltalán nem vonzó szakma a pszichiátria. Ebben az is szerepet játszik természetesen, hogy az orvosi szakma egésze sem annyira vonzó manapság, mint például húsz évvel ezelőtt volt. Mind az anyagiakban, mind presztízsben jóval kevesebb jut. Rosszabbak a munkakörülmények, egyre több a munkahelyi stressz.

Mondhatjuk, hogy kevés a jó pszichiáter?

Igen. Számítások szerint legjobb esetben is 6-700 pszichiáter dolgozik Magyarországon. Ha normális ellátást akarunk ennek a duplája kellene. De még ez a létszám is egyre fogy. Az a baj, hogy a pszichiátria nincs elismerve hiányszakmának, holott nagyon is az. Azért is küzdünk, hogy elismerjék, mert akkor ez megnyilvánulna a bérezésben is. Mindenképpen sokkal méltányosabb, megemelt bérezést kellene adni, különösen a hiányszakmákban.

A legnagyobb problémát tehát a finanszírozás jelenti.

Kétségtelen, hogy nagy a probléma ezen a területen. Viszont csak részben hoz majd megoldást az, ha sikerül a finanszírozással valamely módon jobb lehetőségeket teremteni. A pszichiátrián belül még jobban felnagyítódtak a problémák, melyek a fiatalokat érintik. A frissen végzettek nagy része külföldre készül. Őket mindenképpen itthon kellen tartani.

Ehhez azonban előbb rendbe kell hozni a leépült járóbeteg-ellátást.

Igen. Az intézményket rendbe kell hozni, a körülményeket javítani kell, biztosítani szükséges a gondozási alapfeladatok lehetőségét is, például a betegek meglátogatását, a lakókörnyezetükhöz való eljutást. Ez alapvető lenne. Csakhogy ez az ország nagyon sok pontján jelenleg nem így működik. Mi már annak is örülünk, ha látjuk, hogy egyáltalán elindul valami, és láthatunk valamilyen perspektívikus javulást.

Minden bizonnyal a kormánnyal elkezdődött tárgyalásokra gondol.

gen, bizakodóak vagyunk. Úgy tűnik, hogy most nem csak ígéreteket hallunk. Az új elszámolási rend kidolgozása folyamatban van. Az eddigi tárgyalások során a partnerek, azaz a kormány és az Egészségbiztosítási Pénztár megértették, hogy mekkora problémákkal küzdünk, és azt is, hogy milyen gondok lehetnek a későbbiekben, ha nem történik változás.

Az előző kormányokkal nem lehetett ilyen párbeszédet folytatni?

Párbeszéd volt. Csakhogy az volt a szokásos technika, hogy meghallgattak minket, mégsem fogadták meg a tanácsainkat, sőt a javasolt fejlesztések helyett elvonásokról döntöttek. Tehát végül is szembe ment egymással a szakmai elv, az érdek és a valóság. A valóság mindig egy kis nyirbálás, csökkentés volt. Ígéreteket persze mindig kaptunk, csakhogy nem valósult meg belőlük szinte semmi.

Most azonban úgy tűnik, hogy ténylegesen bevonják a szakmát is az egyeztetésekbe.

Igen, most már konkrétumok is történnek. A mostani tárgyalások nagyon ígéretesnek tűnnek. Mint említettem egy új elszámolási rendszer létrehozására nyílik lehetőség. Ezt egyébként a kormány és az Egészségbiztosítási Pénztár támogatásával magunk dolgozhatjuk ki.

Mikor valósulhatnak ez meg?

A tervek szerint ez az új elszámoltatási rendszer már a jövő év felétől bevezetésre kerül. Azért fontos ez, mert stabilizálná az intézmények szakmai és anyagi helyzetét is. Úgy látszik, hogy ennek az új rendszernek a bevezetésével mindenki egyetért – a finanszírozók, a törvényhozás és a szakma is – így valóban meg is valósítható.

Mikor jelentkezhetnek az első pozitív jelek a változtatásokat követően?

A járóbetegellátást illetően már azt is pozitív jelnek kell vennünk, hogy a fokozatos elvonás úgy tűnik, nem folytatódik. Legalábbis az ígéretek szerint. Ezzel stabilizálni lehet a helyzetet a jelenlegi szinten, ami az elmúlt éveket tekintve előrelépés lenne. Ha pedig az ígért változtatások megtörténnek, akkor a pozitív jeleknek viszonylag rövid időn belül meg kell jelennie a most meglévő intézményhálózatot tekintve. Ha azonban ezen felül fejlesztést akarunk, akkor több pénzt kell beletenni a rendszerbe.