Oroszország: első a modernizáció
A mai Oroszországban a modernizáció a legsürgetőbb feladat, hasonlóan a peresztrojka idejéhez. Ebben az is segíthet, hogy Moszkva és Washington között megerősödhet a kapcsolat - mondta Valerij Muszatov orosz történész és diplomata a Klasszikus kommunizmus 1917-1990 címmel megrendezett nemzetközi konferencián csütörtökön Budapesten.
2010. október 7. csütörtök 14:42 - HírExtra
A XX. Század Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány szervezésében, a Terror Házában nagy érdeklődés mellett megtartott kétnapos nemzetközi eseményen Valerij Muszatov, aki a szovjet kommunista párt Központi Bizottságának is tagja volt, magyar nyelvű előadásában úgy fogalmazott: Dmitrij Medvegyev orosz államfő látogatása az Egyesült Államokban hozzásegítheti a két országot ahhoz, hogy gazdasági téren is együttműködjenek a jövőben.
A diplomata, aki 2002 és 2006 között Oroszország magyarországi nagykövete volt, kiemelte: a szocializmus eszméje jelenleg is él, erre a legjobb példa Kína, amely az egykori Szovjetunió hibáit figyelembe véve, külkapcsolataiban nyitottságot tanúsítva egyre jelentősebb állammá válik a nemzetközi rendszerben. Ez pedig ellentmond annak a "fatalista nézetnek", amely szerint Gorbacsov reformpróbálkozásai ellenére azért omlott össze a Szovjetunió, mert ez állítólag elkerülhetetlen volt, hiszen a rendszert sehogy sem lehetett volna megmenteni - tette hozzá.
Valerij Muszatov megjegyezte: a szocializmus rendszere sok hasonlóságot mutat a fasizmussal: vezetési módszereiket, a terror és a manipuláció alkalmazását említette példaként. Hozzáfűzte: a második világháborúban igen sok kollaboráns állt át a hitleri Németországhoz.
Németországot azonban legyőzte a Szovjetunió Sztálin vezetésével, akit a történész "ellentmondásosnak, gonosznak" nevezett. Mint mondta: Oroszországban jelenleg "divatos" azt állítani, hogy a szovjet nép győzte le a fasizmust, de Muszatov úgy vélte, inkább a demokrácia győzedelmeskedett a totalitarizmus felett.
Norman Stone skót történész Gorbacsov - azt utolsó "hasznos idióta" című előadásában elmondta: Gorbacsov akkor jelent meg, amikor a Szovjetunió felett sok, megoldhatatlannak tűnő gond tornyosult. Gorbacsovért valósággal lelkesedett a nyugat - vélekedett a történész. Úgy fogalmazott, a Szovjetuniónak azért is szüksége volt rá, mert "be lehetett úgy mutatni, hogy ő nem olyan, mint a régi fenevadak a múltból".
A történész megjegyezte: saját legnagyobb tévedése az volt, hogy 1986-ig úgy hitte, a Szovjetuniónak sikerült megoldania a nemzetiségi kérdést, s egyetemi hallgatóinak is ezt tanította. Mint mondta: Gorbacsov legnagyobb hibája is az volt, hogy megoldatlanul hagyta a nemzetiségek kérdését. Holott a Szovjetunióban is fontos volt a nacionalizmus, csak más funkciója volt: az önbecsülés, a hit megtartásának eszközéül szolgált - emelte ki Norman Stone.
Stark Tamás történész a kényszermunkáról tartott előadásában hangsúlyozta: a Szovjetunióba 4,3 millió hadifogoly és külföldi civil internált került, többségüket közvetlenül a második világháború után hurcolták el, mivel munkaerőre volt szüksége az országnak. Sztálin a jaltai tárgyalásokon úgy fogalmazott, hogy 4-5 millió német munkájára lenne szüksége a Szovjetuniónak, de nemcsak németekre, hanem az összes legyőzött országra vonatkoztak ezek az igények - idézte fel a történész, emlékeztetve: a fegyverszüneti megállapodásokban ugyanakkor nem esett szó erről.
A Szovjetunió sosem ismerte el, hogy kényszermunkára és nem hadifogolynak vitték el az embereket, mert az ideológia szerint a hadifogság a háború természetes következménye volt, amiért az őket megtámadó, de legyőzött országok a felelősek, viszont a kényszermunkások sorsa a Szovjetunió felelőssége lett volna - magyarázta Stark Tamás.
A történész elmondta: a legnagyobb megpróbáltatást a kényszermunkából hazatérő magyaroknak az jelentette, hogy nem az a szabad ország várta őket, amelyre számítottak, hanem egy ahhoz hasonló rendszer, amely miatt a Szovjetunióban is szenvedtek.
Forrás: MTI