Gázlámpákat szereltek fel az állatkertben

Az intézmény főkapujától a Pálmaház felé vezető sétányon található lámpák megjelenésükben az 1931-ben gyártott gázlámpák hű másai, belsejükben azonban a mai kor elvárásainak megfelelő legmodernebb technológiát rejtik. Azért kerültek ide a világítótestek, mert a nyáresti koncerteken és számos más esti rendezvényen ezt a szakaszt használja leggyakrabban a közönség - közölte Persányi Miklós főigazgató a sajtótájékoztatóval egybekötött átadón hétfőn Budapesten.

A sétaútnak a tó partján futó részét Nadler sétánynak is nevezik, mivel mai formáját az 1930-as évek elején, Nadler Herbert igazgatóságának idején nyerte el. A tóparti sétány éppen azokban az években készült el, mint amikor a most felállított műemléki kandeláberek eredetijét is gyártották. A főigazgató elmondta azt is, hogy az állatkert "egységes, harmonikus közegében" olyan részletek is lényegesek, mint a világítás, azaz a hajdani arculatot, szépséget, harmóniát is idéző gázlámpák visszaállítása.

A FŐGÁZ feladata nem ért véget a lámpák átadásával, karbantartásukról és a működésükhöz szükség földgáz biztosításáról is a társaság gondoskodik. Bakonyi Tibor, a FŐGÁZ vezérigazgatója fölvetette egy olyan mozgalomnak a lehetőségét, amelyben nemcsak állatokat, hanem gázlámpákat is örökbe fogadhatnának a látogatók. Megjegyezte, hogy a vállalat az átadott gázlámpákkal "régmúlt idők patinás eszközeit" tudja bemutatni a nagyközönségnek.

A Fővárosi Állat- és Növénykert területén jelenleg nyolc, míg Budapesten száztizenhat gázlámpa szórja esténként fényét.

Budapesten először 1856. december 23-án gyulladtak ki a légszeszlámpák, az év végére 838 utcai gázlámpa égett a városban. 1885-re a gázlángok száma meghaladta a százezret, 1902-re a háromszázezret. A lámpákat minden nap meg kellett gyújtani, majd eloltani, ezt a feladatot a lámpagyújtogatók végezték.

A gázvilágítás legnagyobb vetélytársa a villamos világítás volt, ennek elterjedését 1881-ig korlátozta az Általános Osztrák Légszesz társulat világítási monopóliuma, de később már párhuzamosan működött a két technológia, sőt az együttes használat is elterjedt.

A századfordulón népszerűek voltak az olyan kétkarú lámpák, amelyeken egy keresztrúdra felül két gázlámpát, alul pedig két villanylámpát szereltek. A történelem viharai azonban a gázüzemű lámpákat sem kímélték, így napjainkra alig néhány képviselő maradt ezekből az egykor oly jellegzetes, városképet meghatározó tárgyakból.