Az államtitkár azt mondta, a másik fontos feladat a partnerség kialakítása volt a kórházakkal és a szakmai érdekképviseletekkel. "Sikerült elérni, hogy konstruktívan gondolkodjanak még a nehéz kérdésekben is" - emelte ki a Magyar Tudományos Akadémián a Magyar Egészségügy Tudományos Bizottsága által rendezett szakmai konferencián.

Kiemelte, el fog kezdődni a népegészségügyi intézményrendszert radikálisan átalakító munka, aminek tartalmaznia kell a háziorvosi rendszer újragondolását és az alapellátás finanszírozását.

Ádány Róza professzor, a DEOEC népegészségügyi karának dékánja előadásában arról beszélt, hogy európai összehasonlításban az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben súlyos szakadék van az unión belül, "törés" látszik a közösséghez újonnan csatlakozottak és az EU15-ök között, de Magyarországon belül is nagyok a térségi és társadalmi egyenlőtlenségek - mondta.

Megjegyezte: a halálozási mutatók javultak ugyan az elmúlt években, de a relatív kockázat nőtt, tehát "nem dőlhetünk hátra". Annak a valószínűsége, hogy egy magyar férfi 65 éves kora előtt szív- és érrendszeri betegségben meghal, három és félszeres az EU15-ök országaihoz képest.

Ádány Róza kifejtette, baj van az egészségügyi ráfordítások mértékével és azok hasznosulásával, a prevenciós szolgáltatásokra strukturálisan, funkcionálisan és finanszírozási szempontból is felkészületlen és alkalmatlan az alapellátás, a fejkvóta-finanszírozás nem ösztönöz jobb teljesítményre, és nincsenek egészséghatás-vizsgálatok, továbbá hiányzik a tudomány és a politika párbeszéde.

A szakember kitért a roma népesség egészségi helyzetére is, megjegyezve, hogy a lakosság tíz százalékát reprezentáló etnikumnak a magyar lakosságnál is kedvezőtlenebb egészségi mutatói vannak, de hogy mennyire, azt nem lehet tudni. Egy korábbi roma egészségmagatartás-vizsgálat azonban azt mutatta, hogy a 65 éven felüli romáknak az aránya nem érte el a három százalékot, míg az átlagos magyar populációban ez az arány húsz százalék.

"Tudomásul kell venni, hogy a magyar cigányság jövője a mi jövőnk" - fogalmazott a Debreceni Egyetem professzora.

Orosz Éva egészségügyi közgazdász előadásában kifejtette, hogy mostanra a politikai döntéshozóknak és a gazdasági véleményformálóknak megrendült a bizalmuk abban, hogy a közfinanszírozású rendszer megreformálható, akkor nem várható, hogy azon igyekezzenek, hogy túl sok forrás jusson az egészségügynek. Emiatt a magyar egészségügy már a 90-es évek közepe óta ördögi körben mozog, és az egészségpolitika nagy kihívása, hogyan törjön ki ebből.

A szakember elmondta, külső gazdasági és politikai tényezők hatására beszűkültek az egészségügyi közkiadások. Ezek a tényezők az egészségpolitikai szabályozás hiányosságával együtt egyértelműen hozzájárultak ahhoz, hogy elavult, aránytalan struktúra, koordinálatlanság és negatív pénzügyi ösztönzők maradtak ránk. Ezek a tényezők pedig a betegellátás növekvő problémáihoz, humánerőforrás-válsághoz vezettek.

Orosz Éva elmondta, hogy az Európai Unió országaihoz képest Magyarország lemaradása megnőtt, nemcsak az egészségi állapot, hanem az egészségügyi szemlélet tekintetében is. Az unióban ugyanis a 2000-es évek óta tart a paradigmaváltás, így azt is felismerték, hogy az egészségügyi ráfordítások nem terhet jelentenek, hanem a gazdasági növekedés alapvető hajtóerejét adják. Emellett olyan témák váltak kulcskérdéssé, mint a munkaerőhelyzet, a minőség és hatékonyság javítása. Megjegyezte, hogy a stratégia nem egyetlen koncepció kiemelését jelenti, hanem folyamatos változtatásokra van szükség.

Nemzetközi összehasonlításban az ország a magyar gazdasági fejlettséghez képest is keveset költ a közpénzekből egészségügyre. Orosz Éva szerint viszont az egészségügyi közkiadások gazdasági növekedést meghaladó mértékű növelése rövid távon nem lehetséges, középtávon viszont alapvető kérdés.

Mint mondta, át kell gondolni a térítési díjak és az önkéntes biztosítások szerepének növelését. Kifejtette: szükség van a közkiadások és magánkiadások növelésére egyaránt; az egészségügy különböző területein más mértékben, de a társadalombiztosítás és a magánbiztosítás szerepét is növelni kell.

Fontos a hatékonyság javítása is, a kórházhálózat modernizációja, ami részben szól csak arról, hogy kórházakat kell bezárni. Alapvető kérdések viszont a szolgáltatási struktúra átépítése, az intézmények közötti koordináció kialakítása, az ösztönzőrendszerek változtatása, valamint stratégia kidolgozása a humánerőforrás biztosítására.

Orosz Éva arra is felhívta a figyelmet, hogy "a magyar egészségügy problémáinak többsége csak enyhíthető, de nem szüntethető meg".