A jelek szerint a triceratops ("háromszarvarcú" gyík) a folyóktól távol élt, nem így a hadroszauridák, azaz a kacsacsőrű dinoszauruszok, amelyek viszont a vízpartot kedvelték. A "zsarnokgyík", vagyis a Tyrannosaurus rex, amely minden idők egyik legnagyobb húsevője volt, viszont egyaránt kedvelte a folyópartot és az attól távolabbi területeket, hiszen mindenütt "terülj-terülj asztalkám" várta - olvasható a LiveScience (www.livescience.com) tudományos hírportálon.
A dinoszaurusz kora a gigászok időszaka volt, s e korszak vége felé a nagytestű ősgyíkok gyakorta egymáshoz igen közel éltek Észak-Amerika tengerparti síkságain. Ebből Tyler Lyson és Nicholas Longrich, a Yale Egyetem paleontológusai arra következtettek, hogy a gigantikus őslények valamilyen módon megosztozhattak a területen, hogy ne ütközzenek folyamatosan.
A tudósok, miután az adott korszakból és térségből származó 343 dinoszaurusz-csontvázat elemeztek, összefüggéseket fedeztek fel a vizsgált őshüllő és a kőzet között, amelyből a fosszíliát "kihámozták".

"A fosszíliákat őrző kőzet utalhat az őshüllők életmódjára. Mi azt az anyagot vizsgáltuk, amelyet a paleontológusok rendre kidobnak, miután kiszabadították a csontmaradványokat" - mutatott rá Tyler Lyson.

A vizsgált 180 triceratopszcsontvázak kétharmada az egykori árterületeken lerakódott agyagpalából került elő, egyharmadukat viszont a homokkőből szabadították ki. A 80 kacsacsőrű dinoszaurusz 15:1 arányban került elő a folyókban leülepedő homokkőből és az agyagpalából.
A 19 "isteni gyík" (thescelosaurus) esetében fordított volt a helyzet - 8:1 volt arány a homokkő javára az agyagpalával szemben. Következésképp, ahogy a kacsacsőrű dinoszaurszok, úgy az "isteni gyíkok" is többnyire a folyók közelében éltek.

A vizsgált 45 T.rex-csontváz esetében nem találtak semmiféle területi "preferenciát".
"Ez teljesen logikus, hiszen egy magányos óriásragadozó azon a helyen és abban az időben bárhol táplálékot tudott szeretni" - magyarázta Tyler Lyson.