Huszonnégy százalék

A Global Media Monitoring Project legfrissebb kutatása szerint alig változtak a nemi arányok világszerte a médiában. A "Who Makes the News" nevű kutatást 108 országban végezték el, több mint ezer online, nyomtatott és elektronikus hírszolgáltatást, 17 ezer hírt és 38 ezer hírszereplőt vizsgálva.

Eszerint a nemek ábrázolása a hírmédiában általánosan mutat némi javulást, de a nők még mindig nagymértékben alulreprezentáltak a híralanyok között (24 százalék) a férfiakhoz képest.

A nemzetközi kutatás szerint öt éve változatlanok a nemi arányok a riporterek körében, annak ellenére, hogy az időszakot megelőző tíz évben fokozatosan 28-ról 37 százalékra emelkedett a női médiaszemélyiségek aránya. A legtöbb nőt a televízió csatornák alkalmazzák, míg a nyomtatott sajtóban a legkevesebb a női újságíró. A televíziós szakmában 44, a print lapoknál 33 százalék a nők aránya.

Huszonöt százalék

„A több mint száz országban elvégzett felmérés összesített eredményei szerint a híralanyok mindössze huszonnégy százaléka nő, de ebben az összesítésben Magyarország jól szerepelt, nálunk ugyanis huszonöt százalék ez az arány”- mondta a HírExtrának Sáfrány Réka, a Global Media Monitoring Project magyarországi kutatásának vezetője.

Ötévenként rendezik meg a média világát kutató világszintű felmérést. Magyarország a kezdetektől részt vesz benne?

Másodszorra vettünk részt a médiafigyelő projektben magyarországi szervezetként. Érdekes volt abból a szempontból is, hogy az öt évvel ezelőttihez képest hogyan változott a női híranyagok aránya. 2005-ben a híranyagok 12 százaléka szólt a nőkről, ez idénre 25 százalékra ugrott fel.

Végeztetek felmérést  az egyetemek, főiskolák kommunikációs és média szakjain tanulók nemi arányairól?

Ezt nem vizsgáltuk és a kutatás a szerkesztőségekben, tévéstúdiókban dolgozók nemi arányára sem terjedt ki. Rögzítettük, hogy a híreket milyen arányban tudósítják férfiak és nők. A képet árnyalja: sok esetben nem tüntetik fel a riporter nevét és sok esetben álnévvel jegyzik a cikkeket. Az egyértelmű eseteket vizsgálva az derült ki, a hírek 38 százalékát tudósították nők.

Milyen változásokat figyeltetek meg az előző felmérés eredményeihez képest?

Öt évvel ezelőtt 43 százalék volt ez az arány, így visszaesés tapasztalható. De hangsúlyozni kell: ebben az esetben nem lehet reprezentatív a felmérés, hiszen nagyon sok esetben lehetetlen megállapítani a hírközlő személyazonosságát.

Mennyire tekinthetjük mérvadónak a híranyagokat jellemző 25 százalékot?

Ez mindenképpen mérvadó, mert itt interjúkról, szakértői hozzászólásokról, közszereplésekről van szó. A videók, fényképek és névközlések alapján egyértelműen és pontosan megállapítható, nőkről vagy férfiakról szól egy adott híranyag.

Milyen szempontok szerint rendszereztétek a híreket?

A hírek tartalmát osztályoztuk tartalom szerint. Politika, gazdaság vagy életmód témákba csoportosítottunk és ezeken belül vizsgáltuk, mennyire jelenik meg a nők társadalmi szerepvállalása.

Azt tapasztaltuk: a nők társadalomban betöltött pozíciójához képest aránytalanul kis mértékben tükröződik ez a médiában. Például arányaiban sokkal kevesebb női szakértőt szólaltatnak meg a híradások, mint amennyi női szakértő dolgozik a közélet különböző területein.

Valóban, szerkesztőségünkben sem a nemiség a fő szempont egy-egy szakértő kiválasztásakor.

Szándék kérdése, hogy egy szerkesztő tudósít-e társadalmi-nemi szempontból. Vizsgálhatná azt, egy hírnek milyen hatása van a nőkre. Fontos információk derülhetnének ki, új megvilágításba kerülhetne egy hír háttere, ha női szemszögből, női szakértők bevonásával készítenék el a cikket, interjút, riportot.

Milyen céllal készül a felmérés? Konferenciákon, tudományos találkozókon vitatják meg az eredményeket?

A lehető legtöbb fórumon szeretnénk nyilvános vitára bocsájtani a felmérés eredményeit. Kerekasztal beszélgetéseken, konferenciákon meg lehetne vitatni az eredmények hátterét. Ebben a sajtó segítségére számítunk a legjobban. Szakmai vitára lehetne bocsájtani ezt a kérdést és megvizsgálni, hogyan lehetne javítani a rózsásnak nem nevezhető 25 százalékos arányt.

Az öt évvel ezelőtti felmérés után tapasztaltunk némi változást, de sok berögződés megmaradt. A híralanyok körében például hatszor annyi esetben tettek megjegyzést a nők családi állapotára, mint a férfiak esetében. Ez egyértelmű különbségnek tűnik, mert ezzel a típusú ábrázolással sztereotípiát lehet erősíteni.

Az is elgondolkodtató, hogy sokkal kevesebb arányban reprezentáltak a nők, arányaiban mégis többször jelennek meg fényképeken. Ráadásul a képek többségén nem vezetőként, hanem hétköznapi emberként, áldozatokként jelennek meg, így az olvasókba, tévénézőkbe is ez a kép sulykolódik.

Főleg az elektronikus médiában jelennek meg sztárként a nők, gondolunk itt mondjuk Liptai Claudiára, Pokrivtsák Mónikára és még sorolhatnánk. Ebben a szegmensben nekünk nem tűnnek alulreprezentáltnak a hölgyek.

Az eddig is jellemző volt: a sztárok, művészek, sportolók világában viszonylag kiegyensúlyozott volt a nő-férfi arány. Ez azonban nem javít a sztereotip ábrázoláson.

Milyen változásokat tapasztaltatok az elmúlt években a nőiség megjelenítésén?

Egyre több híradás foglalkozik a női esélyegyenlőséggel, az elmúlt években egyre részletesebben tárják fel az egyenlőtlenségeket a foglalkoztatásban, bérezésben. A szülés utáni munkába állás nehézségeiről is egyre több szó esik. Azonban elkeserítő, ahogy a nők elleni erőszakot kommunikálják és az sem mutat sok javulást, hogy a média nem szól a nőkről az arányukhoz mérten. Mintha kihagynának minket a hírekből.

Sarkított a példa, de ha egy marslakó a Földre érkezne és végigböngészné a híreket az interneten, elolvasna egy-két magazint vagy napilapot, akkor azt érzékelné, férfiuralom van a bolygón és itt kevés a nő.

Ez azonban nem a valóság, így marlakónk torz képet kapna a földi körülményekről.