Bár már biztosan sokan megkérdezték, miért pártolt át az újságírástól a politikához?

Sokkal többet lehet csinálni a média rendszerének gazdaságos és tartalmas megváltoztatásáért politikai felhatalmazással a törvényhozási oldalon, mint a képernyőn keresztül a napi újságírói munkában. Az ember próbál valamilyen attitűdöt, valamilyen erkölcsiséget a televízió képernyőjén keresztül sugározni, de annak jóval kevésbé van hatása, mint az ilyen átalakítási lehetőségeknek.

Már rövid idő elteltével is elégedett lehetek a munkánkkal, hiszen beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen változásokat sikerül elérni, és jóval hatékonyabb a rendszer, mint amilyen volt. Ebben is látom, jó döntés volt.

Miért éppen a KDNP?

Nagyon egyszerű. A nevében is benne van a válasz. Keresztény ember vagyok és demokrata. Emellett a magyar közösségért, a magyarul beszélőkért, a magyarországiakért és a határon túliakért egyaránt akartam dolgozni. A népért dolgozik az ember, amikor közösségi munkát vállal. Ez a legjobb hely ilyen szempontból.

Azért kérdezem, mert azért a Fidesz alapvető értékrendje sem sokkal tér el a KDNP-jétől, mégis utóbbi mellett döntött.

A legtöbb kapcsolat ide köt. Az én barátaim 30-40 évre visszamenőleg ebből a körből kerülnek ki, ide tartoznak, ebben e közösségben találják meg a helyüket. Nem arról van szó, hogy ne volnának a Fideszben jó barátaim, és ne lennének ott is olyan emberek, akikkel szívesen töltöm együtt a munkaidőt vagy az az utáni kis időt. De a gyökeres, tradicionális kapcsolatok itt voltak a KDNP körül, ide értve az itteni politikusokat és a hozzájuk tartozó háttérszakértőket is.

Keresztény szellemiségű kultúrkörben mozogtam mindigis, és kerestem a helyemet, sok keresztény szervezettel tartottam a kapcsolatot. Így nem is volt kérdés, hogy Fidesz vagy KDNP.

Mint említette, a média átalakításának vágya fordította a politika felé. Ön újságíróként belülről szemlélve a médiát, elégedetlen volt a helyzettel?

Persze. Láttam mi az, ami átalakításra szorul, és miként lehetne a rendszert gazdaságosan és minőségien működtetni. Láttam, a forrásokat  jól, minőségi alapon lehetne felhasználni. Mert nem kevés pénz van ebben a rendszerben, éves szinten olyan 60 milliárd forint csak a közmédiában, és nyilván a többiben még 100 milliárdok.

A közmédia rendszerében azonban irtózatos pazarlás folyt eddig, amit nem kívánok külön nevesíteni, hiszen nem tisztem, hogy folyamatosan ostorcsapásokat mérjek a médiára.

Ez a helyzet most megváltozik az új törvények nyomán?

Nem csak a törvényekkel, hanem az egész folyamattal változik. Itt lényegében majdnem tíz törvény, illetve jogszabály kerül elő a jövő év végéig. Idáig négy jogszabályt fogadtunk el ezzel kapcsolatban, folyik az ötödik tárgyalása, és ott várnak sorba a következők, készülnek.

Minden, amit módosítani szükséges, azt az egész területen meg kell tenni: elektronikus kereskedelem, digitális átállási szabályok, alkotmánymódosítás, előterjesztések a kinevezésekre, kuratóriumok, médiatanács, a sajtószabadságról és a médiatartalmakról szóló jogszabály tervezete, eseti bizottság terén egyaránt.

Ezek mind-mind együtt, összességében változtatják meg a rendszert. Ez egy nagyon komplex dolog. Le a kalappal azok előtt a jogi szakértők előtt, akik ezt tudják követni. Nem csodálom, hogy a néző, a hallgató vagy az internetező ebből nem sokat ért és tévképzetei vannak, mert valóban nem egyszerű. A mai világ legszerteágazóbb, nem csak tartalmilag, hanem technikailag is bonyolult ágazata.

Ön szerint miért nem volt többé megfelelő az ORTT a médiafelügyeletre?

Azért, mert már a nevében is benne van, hogy rádió és televízió testület. Egy "konvergens hatóságról" van szó, ami a médiafelületeket és -lehetőségeket szabályozza, kezeli, pályáztatja, ellenőrzi.

Ennek mindenre ki kell terjednie, mert nem csak rádió és televízió van itt, hanem ugyanúgy internetes felület és nyomtatott sajtó, és még sok más. A világban ez az ipar összetart, konvergál, tehát például egy mobiltelefonra megy minden, azzal irányítom az elektronikus bébiszittert otthon, ami ránéz a kamerán keresztül a gyerekre, azzal kapcsolom be a fűtést, mielőtt hazamegyek, azzal nyílik a garázsajtó, az a kulcs a zárba, ráadásul arra töltöm le a zenémet, azon programozom a tévét, azon bankolok, stb.

Külföldi példákat vettek alapul a média átszervezéséhez?

Természetesen. És nézzék meg a hatást. A szlovákok éppen most ugyanezt csinálják utánunk egy-két hónappal, ott is összevonják a hatóságokat. Ez megy mindenhol.

Az átlagember érez majd valamit ezekből a változásokból?

A tartalomban érezhetik a változást. A közmédia rendszerében, ahol a tartalomra sokkal több forrás fordítható majd, több pénz lesz benne, jobb lesz a minőség. Színesebb műsorok lesznek, jobb filmek, tartalmasabb, alaposabb hírek, dokumentumok és mindaz, ami a közmédiában előkerül. Nyilván az is benne van, ami ennek a politikai része: a magyar nemzeti kultúrában jóval többet fog adni, mint eddig. Ez a döntő változás.

A közmédia átalakítási rendszerében megtörtént az, aminek meg kellett történnie. Egy kuratórium alá vonták a nemzeti intézményeket, megszűnnek az átfedések, a költségvetések racionálisabban számíthatók ki. Nem négy cég szerez be négy helyről autókat vagy a papírt és ceruzát, hanem egy központi beszerzés megoldja ezt. Ez már épp elegendő változás, mert ennek a költségmegtakarítása megy át a minőségi műsorkészítésbe.

És az üzleti szektor?

Ott olyan nagy változás szerintem nem lesz. Az várható ettől a rendszertől, hogy felelősségteljesebb lesz. Márcsak azért is be kell következnie enenk, mert a világban zajló összes negatív változás a felelőtlenségből származik.

Abból adódik a gazdasági recesszió, a hitelválság, a devizahitelesek problémái. A nagyon erős magánérdekek azokat az embereket, akik nem tájékozottak, rossz helyzetbe hozzák. Tehát az emberek rá fognak jönni:  tájékozódni kell, és lesz arra igényük, hogy minél több információ birtokában döntsenek.

Ezt az információt nem csak a közmédiától várják, hanem mindentől. Keresni fogják a megbízható forrást, és ennek kiszolgálója csak a minőségi média lehet. Mert hiába megy fel az ember egy fórumra, ott mindent fog hallani, jót is és rosszat is.

Egy autógumit, vagy egy fagylaltot, vagy egy parizert is „fikáznak” vagy fényeznek. Ez alapján nem lehet dönteni. Csak minőségi információ alapján lehet dönteni, amikor biztos, az autógumival hány méteren lehet megállni, és milyen összetevői vannak a fagyinak, és vannak-e benne rákkeltő adalékok.

Miként lehet megoldani, hogy az igényes újságírás nagyobb teret kapjon?

A tömegmédia átlagos jellege és a szűkebb, szakmaibb rétegmédia kisebb felülete olyan, mint a gyári sorozattermék és a kézi termék. Van a kínai, ami milliárdos nagyságrendben készül, csapnivaló a minősége és holnap eldobható, és van a kézzel készült, ami exkluzív, ami azért különleges, mert kevés van belőle, viszont egy életen keresztül őrzi értékét.

Van egy hangsúlyeltolódás a tömeginformációk felé, ami nem baj, mert azok is fontosak a véleményformáláshoz. Ezen a helyzeten csak a fogyasztó tudati átformálása változtathat, egyszerűen szólva igényesebbnek kell lennie nekik is.

Oktatás és nevelés kérdése, ami egy generációs feladat, nem máról holnapra megy. Az oktatási rendszeren és a kulturális vezényleten keresztül lehet a példákat megadni arra, hogy az igényes fogyasztásnak legyen kereslete. Ha lesz kereslet, lesz benne üzlet és gazdasági potenciál is. Tartós és következetes munka eredményeként változhat ez meg.