Új arcok tűntek fel a Heti Hetesben. Milyen érzés volt velük dolgozni, szerinted hogy sikerült az adás?

Szerintem abszolút jól muzsikáltak. Ónodi Gyuri koncepciója volt, egyszerre többen jöjjenek, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. Ha egy ember beül egy összeszokott társaságba, valószínűleg nem nagyon tud megszólalni, hiszen a régi tagok elsősorban egymással beszélgetnek. Bármilyen zseniális valaki, nem könnyű egy ilyen helyzetben beilleszkedni, mert ha meg akar szólalni, mégsem ordíthatja le a többi fejét…

Most három új ember jött egyszerre, így nem alakulhatott ki az előbb vázolt helyzet. Bár hozzátenném, az alkalom szülte ezt a megoldást: Bajor Imin kívül, több régi tag sem tudott jelen lenni aznap. Összességében remek adás volt, de kiemelném, az eddigieknél azért nem volt jobb.

Mennyire érzitek Bajor Imre hiányát?

Egyelőre még nem sok adás ment le nélküle. Amíg csak két-három alkalommal marad ki valaki, addig nem inagyon érezzük a hiányát, mert ilyen már máskor is előfordult. Senki sincs minden adásban jelen, csak én. Ha hosszan kimarad, akkor biztosan érezni fogjuk a hiányát.

Mióta a Heti hetest vezeted, egyszer sem hiányoztál az adásokból?

De egyszer igen, mikor az adás napján eltörtem a karomat. Emlékszem, gyógyszerekkel teletömve feküdtem a baleseti sebészeten, kezemben egy karfával, mert a herevarrás miatt letéptem azt…

Értesüléseim szerint csináltál egy saját közösségi portált a Class Fm-nek. Mennyire sikeres eddig a kezdeményezésed?

Hú, marhára! Egy kicsit kezdenek is összeszaladni a ráncok a homlokomon… Nem csak megcsináltam, én is üzemeltetem, vagyis az én szerveremen van az egész. Nem mindegy mennyien nézik egy nap, a szerver terhelése miatt ezeket ki kell számolni. Az első nap óriási roham volt, aminek semmi köze a Class Fm korábbi látogatottságához.

Persze az sem volt kevés, hiszen egy országos rádióról beszélünk, de most érezhetően megnőtt a látogatóink száma: 20.000 regisztrálónál tartunk eddig és mindezt két hét alatt. Rémült rohangálások jellemezték emiatt a napjaimat: az első reggelen letérdelt a rendszer, de utána vettünk egy nagyobb szervert és most már minden rendben van… Mi a siker, ha nem ez?!

Aminek nagyon örülök és  amire büszke is vagyok, hogy a regisztrálók nem csak jönnek és bámulnak… Manapság elég passzívak az emberek: elolvassák a híreket, lájkolnak és kész.

Nálunk szerencsére nem ez van, a többség hozzászól, beszélgetnek egymással és a műsorvezetőkkel is. Szóval jó hangulatú az egész és mindezt úgy, hogy igazából még el sem indult az oldal. Szeretettel várjuk még a zenészeket, művészeket és mindenkit, hiszen ez egy nyitott fal-rendszer.

Az eddigi észrevételek alapján, elsősorban hallgatók csatlakoztak a portálhoz?

Eső körben igen. Elég nagy promóciót kapott az oldal a rádió felől, de mindezt nem direkt módon, hanem mert belevontuk az adásba az oldalt. A műsorvezetők kommunikálnak a portál segítségével, ezzel is interaktívabbá téve a hallgatók és a köztük lévő viszonyt. Én például hívtam már fel valakit azért, mert panaszkodott, hogy csak hét után engedik internetezni a szülei: felajánlottam, hogy költözzön hozzám – lány volt – . (nevet)

Már megy a csajozás?

Ezekben a közösségi oldalakban benne van a kapcsolatépítés lehetősége. Nyilván elsősorban nem én akarok csajozni, de mindenki valamilyen formában építeni szeretné a kapcsolatait. Erről szól ez az oldal: barátságról, visszajelzésekről, gondolatok megosztásáról, a tetszésed kinyilvánításáról (amit like- gomb helyett, Class- gombbal lehet megtenni).

Más rádió is használ közösségi oldalt – Facebookot – az interaktívabb műsor érdekében. Miért jobb saját oldalt üzemeltetni?

Ez nem egy Facebook-klón. Hazudnék, ha azt mondanám, nem ismertem azt, de ez egy rádió honlapja. Automatikusan mennek rá a zenék és az információk, amiket kommentelni lehet. De ezeken kívül még rengeteg alkalmazás van, amiket nehéz lett volna Facebookon megvalósítani.

Egy rádió elég nagy erő és gyengeség lenne más weblapját használni. Egy piacvezető rádió, fenn tud tartani egy saját közösségi oldalt.

Úgy tudom, az eredeti szakmád programozó?

Igen. Hamarabb írtam programokat, mint ahogy műsorban kezdtem beszélni. Egy János nevű kedves haverom, akivel évekig együtt dolgoztam, nagyon szomorú volt, amikor a média felé fordultam. Egyszer félrehívott és azt mondta: „Te sokkal tehetségesebb vagy programozóként, mint a médiában. Ne hagyd itt ezt a szakmát!” De végül nem hallgattam rá… (nevet)