Giorgio, a jópofa srác
A Megasztár 5. egyik színes egyéniségével Djordjevic Istvánnal, azaz Giorgio-val beszélgettünk a tehetségkutató nehézségeiről. Az egyedi táncmozdulatairól híres fiú mindent megtesz, hogy később is a zeneiparban maradhasson.
2010. október 23. szombat 12:09 - Kancsár Edina
Mikor kezdtél el énekelni?
Giorgio
Kicsit sorból kilógó, máshogy gondolkodó ember vagyok, aki mindent meg akar érteni – így jellemezte magát Giorgio a Megasztár grafológusának. Soóky Andrea szerint a 25 éves informatikus-közgazdász jó mentális képességekkel és erős agytevékenységgel rendelkezik, aki stresszhelyzetben is jól tud teljesíteni. Giorgio a szakember azon állításával is egyetértett, hogy az éneklést a benne lévő feszültségek feloldására használja.
Erre nagyon nehéz válaszolni, mert az én esetemben nem könnyű ezt behatárolni… Már óvodában is énekeltem, de konkrétan tizenhárom évesen kezdtem el foglalkozni a zenével.
Akkoriban ez annyit jelentett: utánoztam az énekeseket a magam módján. Négy-öt évvel ezelőtt kezdtem el zenekarban énekelni és körülbelül négy éve csinálom a
karaokeet is.
Azok közé tartozol, akik folyamatosan stabil teljesítményt nyújtanak a műsorban. Hogy érzed magad ebben a világban?
Abszolút jól érzem magam, hiszen ez a műsor arról szól, amit szeretek csinálni. Az egész egy különleges és ritka élmény számomra.
Eddig még nem álltál a kiesés kapujában, de biztos beszéltél már erről a többiekkel erről.
Nagyon örülök, hogy eddig még nem kellett ott állnom. Én az vagyok, aki mindig úgy néz ki, ott fog állni, de valahogy mindig megúszom… Előbb-utóbb sajnos én is sorra kerülök majd és ez így van rendjén. Azt pontosan nem tudom a többiek hogyan élik meg, de biztos
nem könnyű senki számára sem.
Pénteken az Adam’s Comedy esett ki, emiatt egyszerre négyen is eltűntek a házból. Mennyire érzitek a hiányukat: milyen érzés hétről-hétre elbúcsúzni valakitől?
Mindenkivel nagyon jóban vagyok, de velük rengeteget hülyéskedtünk itt a házban és a próbák szüneteiben is. Emiatt különösen sajnáltam őket és persze azért is, mert nagyon jók voltak. Én még Britney Spears dalt életemben nem hallottam ilyen jól feldolgozásban, mint az övék. Azért rossz ez a
kieséses dolog, mert egy olyan csapat vagyunk, bárki esik ki, azt nagyon fájlaljuk, hiszen mindannyian megkedveltük egymást.
A zsűri arra bíztatott, mozogj többet a színpadon, és úgy látszik megfogadtad a tanácsukat. Mennyire nehéz összeegyeztetni a táncot az énekléssel: kezdesz beletanulni?
A koreográfus, Nagy Tomi szerint jól megy, ő már az élő adásban is megdicsért. De nem könnyű dolog, annak ellenére, hogy ezek nem annyira komoly tánclépések. Korábban éneklés közben csak jobbra-balra lépegettem.
Az élő adásban az a legnehezebb, hogy rengeteg felé kell egyszerre figyelni, amiből egy nagyon fontos elem a tánc. Mikor a lányokkal táncoltam együtt, nagyon oda kellett figyelnem az egységre és tartanom kellett velük az iramot is, miközben a légzésre és a dal szövegére is ügyelnem kellett… Jó kis feladat ez. (nevet)
Gondolkodtál már azon, mihez kezdenél, ha kiesnél?
Ha én egy olyan figura leszek, akit sokan
szeretnek, akkor mindenképpen szeretnék albumot kiadni. Van egy zenekarom, akikkel már jó ideje együtt zenélek, tehát velük mindenképpen folytatnám a közös munkát. Attól függően mennyireérek majd rá, a karaokeet is szeretném folytatni, illetve jó lenne koncertezni is a későbbiekben. Mindenképpen szeretnék valamilyen módon a zeneiparnál maradni.