Gregor József hiánya óriási veszteség az egyetemes zenekultúrának. A mai, hazai zenevilágban vannak olyan ifjú tehetségek, akik Gregor József emlékéhez felérhetnek egyszer?

Igen. Az általa patronált kollégái közül vannak basszisták, akik nagyon jó énekesek. Ilyen például Szvétek László és Gábor Géza.

1990-ben Gregor József kezdeményezésére jött létre a Szegedi Operabarátok Egyesülete, mely a maga nemében első volt az országban, és aktivitása, azóta is töretlen. Milyen jelentőséggel bír az egyesület létezése a szakma számára?

Én is az Operabarátok Egyesület tagja vagyok. Az operabarátok bérletet vesznek, ott vannak minden operabemutatón, és előadáson. Az évi tagdíj minimális összeg. Ezen kívül semmiféle kritérium nincs, hogy ki lehet egyesületi tag. Több mint kétszázan vagyunk. Szeretjük az operát, és a művészeket. Egyes összejövetelekkor, bemutató előtt az előadásban szereplő művészek énekelnek nekünk. Az egyesület pedig bemutatkozási, és fellépési lehetőségeket biztosít számukra.

Milyen célból jött létre a Gregor József Alapítvány?

Negyvenhárman, a férjem tisztelői közül létrehozták az alapítványt és engem felkértek a kuratórium elnökének. Célunk, a tehetséges művészek erkölcsi, anyagi támogatása, emellett fellépések biztosítása. Nagyon sok támogatónk van, de ebbe a gazdasági helyzetbe olyan nagy összegekkel nem tudnak támogatni, sajnos. Így eléggé szegény az alapítványunk.

Két művészt már támogattunk, így László Boldizsár cd-jéhez anyagilag hozzájárultunk és Szegedi Csaba, a Budapesti Operaház énekesének egy angliai versenyhez nyújtottunk segítséget, melyen helyezést ért el. Továbbá célunk, Gregor József emlékének méltó ápolása, amit Szeged nagyon szépen teljesít.

Többek között azzal is, hogy a Közéleti Kávéház rendezésében minden nyáron megtartják az „egy szál virágos” koncertet. A férjem, legutoljára a Református Templomban, a Közéleti Kávéház felkérésére adott koncertet. Ennek emlékére úgy gondolták a szervezők, hogy minden évben így megemlékeznek Gregor Józsefről. Az egyik évben a Zsinagógában, a másikban pedig a Dómban tartják meg a koncertet. Legutóbb a Dómban volt, ahol Miklósa Erika és Kiss B. Attila szerepelt.

Igyekszünk erőnkből telhetően főleg a fiatal művészeket támogatni, emellett férjem emlékét méltóképpen ápolni. Amíg élek biztos, hogy ezt szorgalmazom, mert ő volt az a művész, aki vidékről, azaz Szegedről csinált világkarriert.

Amikor megjelent a Gregor című kötet, azt nyilatkozta, hogy jobban örült volna annak, ha a kötet még nem készült volna el, ugyanis ő nem akarta, hogy könyv szülessen róla. Gregor József örült volna a tehetségek felkarolásának és annak, hogy alapítványt és emlékérmet neveznek el róla?

Természetesen örült volna, csak nem a halála árán. Azért nyilatkoztam azt, hogy férjem nem akarta, hogy könyv szülessen róla, mert nekem mindig kettős érzésem van erről. Nagyon boldog vagyok, hogy így emlékeznek rá és az emlékét őrzik, de jobban örülnék, ha még élne.
Természetesen nagyon szerette a fiatal tehetségeseket és ő köztük érezte jól magát, akiket támogatott és fel is karolt. Például Réti Attilát és Frankó Tündét ő állította a pályára.

Az egyesület megalakulásának húsz esztendős jubileumi estjén ön adja át a Gregor József-emlékérmet egy fővárosi és egy szegedi operaénekesnek. Kik kapják az emlékérmet?

Ragaszkodtam hozzá, hogy egy ügyes énekes természetesen Szegedről kapja a díjat, de úgy határozott a kuratórium, hogy mivel állandó meghívott vendége volt az Állami Operaháznak, így egy operaénekes onnan is kapjon plakettet. Nem tudok konkrét neveket mondani, mert meglepetésnek szánom őket.

Mindegyik művész, ahogy felhívtam őket, az első szóra örömmel jött. Olyan neves előadók lépnek fel, mint Rost Andrea, Gulyás Dénes, Berkes János, Kertesi Ingrid és Keszthelyi Bori.

Milyen szakmai és egyéb, pénzbeli elismeréssel jár a díj?

Pénzt nem tudunk adni. A fellépő művészek is ingyen és bérmentve jönnek. Nagyon hosszú műsor lesz, amin nagyon sokan énekelnek. Olyan is jelentkezett az eseményre, aki fiatal, így nem énekelt a férjemmel, csupán hírből vagy látásból ismerte.

Stanzel Antal szobrászművész, Gregor Józsefről, fiatal korában egy bronz plakettet csinált. Mikor meghallotta, hogy megalakult az alapítvány, felajánlotta ennek a jogdíját. Ebből csak egy pár darab készült, aminek értéke nagyon nagy. Nekünk újra kellett készíttetni a plaketteket, amit a művészek egy nagyon szép oklevél kíséretében kapnak meg.

A művészeknek most először adják át a plakettet. Ez egy hagyománynak, azaz minden évben átadott díjnak a kezdetét jelenti?

Nem dőlt még el. Ez majd attól függ, hogy mit határozunk, mi lenne a jó: két vagy három évenként adjuk-e át a díjat.