A Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke a Koreai Munkapárt meghívására töltött el egy szűk hetet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. Gyulánk ráadásul nem volt egyedül, a magyar delegációban a KNDK iránt érdeklődő magyar üzletemberek is részt vettek.

Mert hogy ilyenek állítólag egyre többen akadnak.

A küldöttséget nem is akárki, hanem Kim Yong Il, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára fogadta. Nem, nem, ez a politikai vezető nem egyenlő azzal a Kim Dzsong Illel (a nemzetközi írásmód szerint ezt a Kimet Yong-nak, az utánozhatatlan nagyvezér Kimet pedig Jong-nak kell írni).

Kell nekünk Észak-Korea?

A lényeg a lényegben, hogy azt ellenben jófejségnek is vehetnénk, hogy a koreaiak kifejezték "őszinte részvételüket" a vörösiszap-katasztrófa miatt.



A fő téma azonban a magyarok észak-koreai szerepvállalása volt.

"Észak Korea egyre inkább kedvező piaci lehetőségeket kínál. Az elmúlt években jelentős beruházások történtek a gyümölcs- és hústermelésben, az építőiparban. Ezek egy része külföldi, jórészt kínai beruházás. Láthatóan bővül a belső piac is, nő a lakosság fogyasztása élelmiszerekből, televíziókból és más technikai cikkekből, egyre nagyobb a fizetőképes kereslet szolgáltatásokra. Egyre több az étterem, bővül a turizmus. A szegénység még jelen van, de ez a Korea már messze nem az, mint néhány éve" - mondta Thürmer.

Ez jelentheti azt, hogy a magyar vállalkozók egy újabb, eddig felfedezetlen paradicsomot kapnak?

Komolyan kell nekünk Észak-Korea?

"Egyre kedvezőbbek a lehetőségek arra, hogy magyar vállalkozók is bekapcsolódjanak a KNDK idegenforgalmi, kulturális és más projektjeibe. A Munkáspárt együttműködve észak- koreai partnereivel segít megnyitni a kapukat, a többi a magyar állam és a magyar vállalkozók dolga" - tette hozzá Thürmer.

Na igen, a kérdés csak az, hogy kinek kellenek olyan kapuk, amik sokak szerint egy betegesen kommunista, begyöpösödött ország egészen leromlott gazdaságához nyitja ki a lehetőségeket...