A Fidesz nem lacafacázott a választási győzelem után: a kormány megalakulását követően rögtön előkészítette a terepet a tisztogatáshoz. Már május végén előterjesztettek – tehát megszavaztak – egy törvényt, melyben különválasztották a kormánytisztviselőt a köztisztviselői státusztól. Innentől kezdődhetett a szőnyegbombázás, és a közigazgatás sakkban tartása.

Indoklás nélküli roham

A fent említett törvényben egyúttal azt is rögzítették, hogy a kormánytisztviselőkké avanzsált közszolgák indoklás nélkül elbocsáthatók, két hónapos felmondási idővel. A törvényalkotók arra hivatkoztak, hogy nincs semmilyen alapja annak, hogy a köztisztviselők a többi foglalkoztatotthoz képest kiemelt védelmet élvezzenek. Holott ők tudhatnák legjobban, hogy a közszféra éppen az extra korlátozások és engedmények mentén válik el élesen a versenyszférától.

Június 21-én fogadták el a törvényt, és annyira a Fidesz bögyében lehetett a szoci időkből megmaradt közgárda, hogy a kirúgások már aznap el is kezdődtek. Egy listáról osztották ki a leveleket, amiben még csak annyi állt, hogy költözés miatt kényszerszabadságra küldik őket, és hogy azonnali hatállyal ürítsék ki a szobákat. Mindenki sejtette, hogy mi lesz ennek a vége, de azért még bíztak a józan megfontolásban.

Zártak az osztályok

Jól tudja mindenki, hogy egy kormányváltáskor a felsővezetőket és a miniszterelnöki kabinetet mindig nagyobb veszély fenyegeti. Most azonban komplett osztályokat zártak be. Nyilvánvalóan azt hitték, hogy a minisztériumok az előző rendszerhez lojális közszolgákkal vannak tele, akik nem szakmai szempontok alapján kerültek pozíciójukba.

Aztán jött az újabb lista, és a levél, melyben felmentették őket a munkavégzés alól, majd rövid időn belül a harmadik, elbocsátó szép üzenet. Mindegyik levélen a közigazgatás új atyaúristene, Gál András Levente aláírása szerepelt. A minisztériumok a szervezett, tömeges kirúgásokat és a lista létezését is tagadják.

Hivatali kamu

Megkeresésünkre az új sajtóosztályok azt válaszolták, minden változásnak, mely a minisztériumokban történt, a hatékonyabb és minőségibb munkavégzés a célja. Szerintük a korábbi struktúrában a volt köztisztviselők 25-30 százaléka a rossz irányítás vagy saját alkalmatlansága miatt nem végzett minősíthető munkát.

Hogy-hogy nem tömeges az elbocsátás, ha listákról osztogatják a leveleket? Hogy-hogy szakmai megítélés alapján bocsátották el az érintetteket? Bekérték, megnézték az önéletrajzokat? Dolgoztak együtt a jelenlegi vezetők ezekkel az immáron elbocsátott alkalmazottakkal? Ha nem, akkor mi alapján mérték fel szakmai felkészültségüket?

Mert el lett itt küldve olyan is, aki többdiplomás, több nyelvet beszélő szakember. Senki nem nézte meg az életrajzát. A neve a listán volt, ezért mennie kellett. Bűne, hogy a szocik alatt kezdte. El lett küldve itt titkárnő és sofőr is, nyilván ők sem voltak elég jó szakemberek…

Mindenki fél

Egy felmentésfélben levő minisztériumi dolgozó nem vállalta az interjút még júliusban mert félt. „Az a hír járja, hogy bent figyelik a netezésüket meg a mobiljukat, ő meg még reménykedik, hogy esetleg nem az utcára rakják” – vázolta fel a helyzetet egy közös barátunk akkoriban.

„Nagyjából harmadik hónapja nem szólnak hozzájuk, teljes a bizonytalanság, hogy mi lesz. És mikor, kényszerszabira elküldték őket aztán csók, idegileg teljesen kivan mindenki. Egymásra gyanakodva, ferdén néznek évtizedes kollégák, mindenki próbálkozik valamit, titkolóznak, akinek pedig sikerült valami, köszönés nélkül átül máshova.”

A hangulat azóta sem javult. Bár a nyári kirúgások heve mostanra talán kicsit csillapodott, sokan úgy vélték, hogy ez valamelyest összefüggésben lehet az önkormányzati választásokkal, és nem akarják a hangulatot szítani. Akárhogyis, az tény, hogy a kormányváltás óta a közszolgálatban dolgozók folyamatos fenyegetettséget éreznek, és egyértelműen a félelem uralja ma a munkahelyek légkörét.

Hol spórol?

A kirúgások másik indokaként az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzetét hozták fel. Ez azonban csak annyiban takarékos, hogy az eddigi hat helyett már csak két hónap a felmondási idő, amit fizetni kell. A köztisztviselői állomány létszámában ugyanis nem történt jelentős változás.

Tessék jönni, urambátyám!

A hivatalos álláspont szerint az átalakítások célja egy, „a követelményeket magas színvonalon teljesítő közszolgálati dolgozóknak komparatív előnyöket és biztonságot garantáló, megalapozott, a lehető legszélesebb hatályú, koherens közszolgálati szabályozás megalkotása volt”.

Mindez elég cinikusan hangzik a fentiek, illetve annak tudatában, hogy egy laza tollvonással eltörölték a köztisztviselői versenyvizsga feltételét is. Ez volt hivatott biztosítani a szaktudás alapján történő elbírálási rendszert. A lépés egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy a pozíciókba saját ismerőseiket ültessék be.

Ezt bizonyítja az is, hogy az első nagy kirúgási hullám után nem volt pályáztatás. Ahhoz képest, hogy hány elbocsátásról tudunk, egyetlen pályázatot sem láttunk sem minisztériumi honlapokon, sem a kozigallas.gov.hu oldalon. Ellenben a Magyar Közlöny mellékletében, a Hivatalos Értesítőben egymás után jelentek meg az új emberek beiktatásáról szóló hírek. Őket honnan és mi alapján tetszett válogatni, ha egyáltalán válogatott, Navracsics úr?

Sebtapasz a szájra

Mindeközben megindult a pártkatonák kitermelése a REgeneráció fantázianevet viselő toborzás keretein belül. Mindezt azzal a címszóval, hogy a közigazgatást megtisztítsák a pártpolitikától…

A kormányzati karrierexpó rendezvénysorozaton bemutatták a kormány által megálmodott közszolgálati életpályát, valamint a karrier- és ösztöndíj-lehetőségeket. Bemutatták a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjat is, mely 300 diplomás fiatalnak teszi lehetővé, hogy az Európai Unió más országaiban szerezzenek közigazgatási tapasztalatokat.

Kíváncsi vagyok, hogy egy-egy külföldön eltöltött szemeszter után hányan gondolják majd úgy, hogy hazánk közhivatalaiban szeretnék leélni életük hátralevő részét. Márpedig épp amiatt panaszkodott a kormány, hogy a tehetséges fiatalok Magyarországon kívül látják a vonzóbb jövő lehetőségét.

Az a gondolat is megérne egy misét, hogy ha azok a tehetséges többdiplomás fiatalok, akiket a nyár folyamán kipenderítettek a minisztériumokból, megpályáznának a REgeneráció keretein belül egy közigazgatási állást vagy ösztöndíjat, vajon milyen indoklással kapnák meg az elutasító választ?

Rendészeti törvény, avagy a Nagy Testvér beiktatása

A legabszurdabb közigazgatási lépés azonban még csak most érlelődik. Egy törvénymódosítással átalakítanák a rendőrség szerkezetét, melynek nyomán létrejönne egy, a Belügyminisztérium hatásköre alá tartozó osztály, melynek a belső bűnmegelőzés és bűnfelderítés lenne a feladata.

Ez az ellenőrzés nemcsak a rendőrség köreire, hanem az egész államigazgatásra kiterjedne. Egy vizsgálat elindítása a belügyminiszter egyedi utasítására történhetne meg. Bevezetnék a megbízhatósági vizsgálat intézményét, vagyis csapdákat állíthatnak a gyanútlan közszolgáknak, ha valakinek éppen nem tetszik az ábrázata.

Engedélyeznék a bírósági engedélyhez nem kötött(!) titkos információgyűjtést, vagyis a célba vett egyén telefonbeszélgetéseibe, emailezésébe, honlap-preferenciáiba is bekukkanthatna a Nagy Testvér. Mindezt akár amiatt is, hogy ellenőrizzék, kifogástalan életvitelt(?) folytat-e a delikvens.

Körülbelül egy hónapja kérdéseket intéztünk ezügyben a Belügyminisztériumhoz, válasz idáig nem érkezett. Orwelli képek körvonalazódnak 2010-ben Magyarországon...