A kliprendezésen kívül vannak más filmes terveid is?

Nincs konkrét tervem, de szívesen rendeznék, jól érzem magam ebben a szerepkörben. Érzek hozzá képességet és erőt magamban, de nyilván rengeteget kéne még tanulnom.

Sokoldalú vagy: költőként, íróként, énekesként és most már rendezőként is bemutatkoztál. Mire számíthatnak még tőled a rajongók?

Teljesen lefoglal az a sok minden, a produkción belül amit csinálhatok, új műfajokon nem jár az eszem. De nemrég felkértek filmzene írására, amire korábban nem volt példa. Színházi kísérőzenét írtam már, játszottam színházban, írtam már múzeumi kísérőzenét is a Terror Házának, de a filmzene új feladat lesz, ha összejön.

Hogy sikerült a Szinbád turné röviden összefoglalva?

Nagy sikerünk volt, több mint 110 ezer néző látta a sorozatot, annak ellenére, hogy ez „köztes” turné volt – vagyis nem volt konkrét albumaktualitása –, ezért mi is egy kicsit lazább hangulatban készülhettünk rá. Eljátszhattuk a nagy slágereinket, illetve azokat a dalokat is, amelyek korábban ritkán szólaltak meg a koncerteken.

Nem volt bennünk az a fajta feszültség, ami egy lemezbemutatón van: csaponghattunk a dalok között, még egy Lady Gaga- feldolgozást is bevehettünk a reopertoárba a poén kedvéért.



És hogy fogadta a közönség, ezt a tőled abszolút szokatlan dalválasztást?

Az első ütemeket mindig méla döbbenettel hallgatta a közönség, de mikor az emberek felismerték miről van szó, hihetetlen üdvrivalgásban részesítették a produkciót. Szerintem belefér néha egy ilyen játék, mi jót nevettünk rajta azokkal, akik értették a poént.

Az új albummal is készülsz koncertturnéra?

Ez a lemez egy hosszú menetelésnek a végeredménye, ráadásul folyamatos koncertezés közben rögzítettem az albumhoz a dalokat, úgyhogy ez egy elég melós év volt. Egy budapesti lemezbemutató koncertre készülök 2011. május tizennegyedikén, de hogy utána lesz-e turné, azt még nem tudom.

Magyarországi viszonylatban, a zenei piacon gyakorlatilag mindent elértél. Hogy tudtál mégis önmagad maradni (sztár allűr mentes és közvetlen)?

Ember vagyok, aki dolgozik: számomra a munka szerelem dolga. Önmagamat nem, de a feladataimat szeretem komolyan venni. Ennyi az egész.



Elmúltál negyven éves, mégsem látszanak rajtad az öregedés jelei. Áruld el, mi a titkod!

Talán az, hogy gyerekeim vannak. Azt mondják, amíg gyerek van a háznál, addig marad fiatal az ember. Van egy hat hónapos leánygyermekem is, Júlia, aki már a negyedik a sorban. Teljesen átszervezi az ember életét, ha szülő lesz. A gyerekek mellett nem sztárkodhat az ember, nem úgy néznek rám, hogy „Apa, de nagy énekes vagy!”, hanem úgy, hogy „Gyere dominózni, mert megígérted”.

Végül az iszapkatasztrófáról szerettelek volna megkérdezni: mi a véleményed erről a szörnyű esetről és tervezel-e valami módon segíteni a károsultakon?

A Veszprémi Színházban magam is fellépek a károsultak javára rendezett jótékonysági esten. Amikor felkértek, az első szóra igent mondtam, örömmel megyek.

Ez a katasztrófa az elképesztően pofátlan magyarországi szocialista-rablóprivatizáció eredménye. Konkrét iparágakat legatyásítottak és fillérekért adták el a „szakmai” befektetőknek, akik furcsamód mind az MSZMP, az állampárt köreihez tartoztak. Csak ők tudtak ezekről a kiváló lehetőségekről, ahol komplett iparágakat lehetett tízmillió forintért megvásárolni.

Mára meg tízmilliárdos magánvagyonra tettek szert a tulajdonosok, miközben a működést felelőtlenségek sora kísérte, csak a profit volt fontos. Szörnyű ami történt, nagyon remélem, hogy a felelősöket rövid időn belül súlyos börtönbüntetésre ítélik.