Az alkotót még nem sokan ismerik, pedig különleges, egyéni stílusával mindig meglepi a tárlatlátogató nagyérdeműt. A kiváló rajztudás és az ötletgazdag művészi kifejezés fontos elemei művészetének. Az utóbbi években kidolgozott egy vadonatúj technikát, melyet grafikarcnak nevezett el, amelyet Magyarországon csak ő képvisel. A technika a rézkarc sajátosságait használja ki, amely háromdimenziós hatást kelt.


Mi alapján rajzolod a képeidet?

Igazából ez mindig témától függ, meg időszaktól is, de általában valami történet áll a háttérben, ami miatt rajzolni kezdek. Sajnos a munkám miatt nem mindig tudok alkotni amikor rám jön a rajzolhatnék, így később próbálom visszaadni azt, amit éreztem, de mindenképpen rá kell hangolódnom. Régebben akkor rajzoltam, mikor valami rossz dolog történt velem.

Ez a rajzaidon is látszik…

Ez igaz!(nevet) Általában próbálom kiadni magamból ezeket a negatív érzéseket, és ezért lett esetleg egy-két komorabb képem. Viszont vannak vidámabb témájú képeim is, ezeket általában meg is veszik a művészet szerető emberek. Közel százhúsz képem van gyűjtőknél. Amelyek azonban nálam maradnak, azok valóban inkább szomorkásak.

Mikoriak ezek az alkotások?

Ez most egy jubileumi kiállítás, hiszen most novemberben leszek harmincöt éves, és így is lettek
összeválogatva az anyagok hozzá: a kezdetektől- napjainkig 1995-2010-ig. Tehát tizenöt év termését öleli fel nagy vonalakban.

Mi az üzeneted az alkotásokkal?

Mind az alkotásaimban, mind az életben is alaposan figyelni kell a részletekre, és meg kell próbálni mindenben megtalálni a szépet és a jót, bármi is történik velünk. Úgy gondolom, hogy semmi sem történik véletlenül…

Melyik korosztálynak ajánlod a képeidet?

Ezt nem kötném korosztályhoz. Aki fogékony a lelkizős dolgokra, annak biztosan tetszeni fog.


Van-e valamelyik képednek különleges története?

Mindegyiknek van, hiszen az összes képem élményalapú. A csendéletek, és a tájképek is mindig adott helyszínen készültek. Például a virágcsendélet egy adott alkalomra, kapott csokorról rajzoltam.

Valamint nemrégen rendeltek tőlem nászajándékba egy képet, amely a Tangó nevet kapta. Ezen egy táncoló pár van, s mint később kiderült, a házaspár pont egy tánciskolában ismerkedett meg! Szóval mind az én részemről, mind a pár részéről nagy volt az öröm.

Melyik a kedvenc képed?

Ez nagyon jó kérdés! Technikailag van egy kedvencem, amit például nagyon nehéz volt megrajzolni, de végül úgy sikerült, ahogy én szerettem volna, ez a Magányos csónak című kép.

Milyen visszajelzéseket kapsz a kiállításokról?

Sokszor szerepeltem már a médiában és jelentek meg elismerő kritikák, vagy hívtak már rádióba is élő adásba. Mind a közönség, mind a szakma részéről pozitív a visszajelzés.

A vendégkönyvet szoktam még olvasgatni kiállítás megnyitó után, és olyan jó érzés az, mikor az embereknek tetszik az, amit csinálok. Nemrégen írtak ebbe a könyvbe egy verset is, ami például annyira találó volt, és abszolut leírta azt, amit át akartam adni a közönségnek.

Miért pont karcolt és grafikai képeket készítesz?

Most ezt a „korszakomat” élem. Régen nem csak ilyen képeket készítettem, hanem más technikával is dolgoztam. Ezt korszakokra tudom bontani. A legelső kiállításomon voltak akvarell képek, és olajfestmények, de ugyanakkor grafikus rajzok is. Akkor még tussal, pontozott technikával készítettem a grafikákat.

Utána nyomdafestékkel próbálkoztam, sok színnel dolgoztam, majd visszatértem az olajfestékre. A mostani képekhez viszont csak fekete grafitot, illetve ezüst alapot használok. Nagyon izgalmasnak találom azt, hogy színek nélkül is el lehet készíteni egy-egy alkotást, tehát igazából a fény és a fekete harmóniájára összpontosítok.

A színekkel amúgy sokkal könnyebb dolgozni, és érzéseket ábrázolni, független attól, hogy komor egy kép, vagy sem.


Lesz a közeljövőben színes grafikai kiállításod?

Mostanában biztosan nem, hiszen szeretném az ezüst-fekete kompozíció összes lehetőségét
kipróbálni. 1995 óta vannak kiállításaim, de ezzel az anyaggal bő hat éve foglalkozom. Eleinte csak egy-két portrét készítettem, majd később csendéleteket, és tájképeket. Most a művészi témának minden területét ki szeretném próbálni ezzel a technikával, és majd ezután jöhetnek a színek.

Jelenleg keresem azt az anyagot, ami elbírja az ezüstöt, tehát nem ráfesteni szeretnék, hanem
áttetszős-hatást szeretnék belőle kihozni, úgy, hogy közben egy kis színt is kapnak a képek. Egy
dolgot még biztos ki szeretnék próbálni, ez pedig a selyemfestés. Ami persze színes.