"Addig csinálom, amíg rámegy a gatyám"
Ismeri Kálmán Dániel nevét? A hazai agrárszakma egyik legnagyobb zsenijének tartott feltaláló most is kirukkolt egy remek találmánnyal. Nemzetközi elismerések ide vagy oda, pénz híján azonban hiába vár a nagy kiugrásra.
2010. november 16. kedd 06:29 - Gedei Szilárd
Ki is Kálmán Dániel?
A Gödöllőn diplomázott szolnoki mezőgazdasági mérnök és feltaláló nevéhez mintegy harminc, zömében az agrárium területén hasznosítható találmány fűződik. Több más között kidolgozott egy eljárást a talajban kötött foszfor növények számára történő hasznosítására, egy másikat a magas zsírtartalmú húsipari szennyvíz tisztítására, illetve kitalált egy mobil berendezést a szennyezett etilénglikol, glikol hűtőfolyadékok mechanikai-kémiai tisztítására. Újításait díjazták már Kuala Lumpurtól Lengyelországig (Varsóban többször is) – itthon azonban csak a szűk szakma ismeri a nevét. A külföldi kiállításokra azonban – mint ahogy most Varsóba sem – általában nem tud kimenni learatni a babérokat, mert nincs elég pénze...
A nyugdíjas szolnoki feltaláló, Kálmán Dániel legújabb találmánya,
a hidrodinamikus energiával vezérelt műtárgy nemrég Varsóban egy nagy nemzetközi kiállításon (International Warsaw Inventions Show – IWIS) nyert aranyérmet. A "kütyüt" azonban Magyarországon nem hogy nem ismerik el, de a feltalálót sem nagyon ismerik...
A találmány
A találmány lényege, hogy a tárgy a fenéken a hidroenergia segítségével megakadályozza a csatornák felszínén felhalmozódott szemét által keltett zűrt, ráadásul úgy, hogy a halak vándorlásában sem okoz gondot a mezőgazdasági csatornák zsilipjeinek közelében.
"A találmány két részből áll. Az egyik a fenékre kerül, a másik pedig úgy mozog, mint egy függöny egy rács segítségével. Amikor a víz hozza az uszadékot, egy nagyobb nyomás következtében a belógó rácsrész felnyílik, és átmegy a szemét, ez pedig ismétlődik. Nem kell hozzá se gép, se ember, csak a hidrodinimakius nyomás" – magyarázta a találmány működési elvét a nyugdíjas feltaláló.
Több tízmilliárdot lehetne vele spórolni
Kálmán elmondása szerint a technika
talajvédelmi hatása is jelentős, hiszen azzal, hogy megakadályozza a csatorna vízszintjének emelkedését a zsilipek közelében, egyben mérsékli a másodlagos elszikesedés és a növények – szakszó következik, vigyázat... – gyökérfulladásának veszélyét is.
A feltaláló azonban ezt és egy korábbi, a szakma teljes elismerését kivívó találmányát, a Phomobilt (egy mikrobiológiai eljárás, ami a műtrágyák fő elemét, a talajhoz kötött foszfor, a növények számára történő hasznosításában segít, és Kálmán elmondása szerint használatával több tíz milliárd forintot lehetne megspórolni évente a mezőgazdaságban)sem értékelik kellőképpen.
Sőt. Az államtól eddig semmiylen támogatást nem kapott, és ezután sem számíthat, csak magára.
Nem kell az államnak
"Sajnos nincs annyi pénzem, hogy mindenkihez eljussanak a találmányaim. Közel sem olyan volumenben kerülnek hasznosításra a találmányaim, mint kellene. Erről a díjnyertes találmányról pedig már a vízügyi hatósággal is tárgyaltam. Ők kerestek meg, hogy érdekelné őket ez a dolog. De most még annyira kezdeti stádiumban van az egész, hogy nem lehet tudni, mi lesz a jövőben. A működési elvét értők szerint ez egy elmés szerkezet, a szakmabeliek felkapták a fejüket, ennek az eredménye a varsói aranyérem is" – tette hozzá Kálmán.
Nincs tehát pénz a magyar feltaláló társadalmon belül – ezt erősítette meg Vedres András, a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára és a Feltalálók Világszövetségének elnöke (IFIA) is.
A lehető legrosszabb a helyzet
"Az
innovációs gazdasági folyamat támogatása államilag is szükséges" – kezdte a honi helyzet értékelését Vedres. "Szükséges és folytonosnak kell lennie. Jelenleg azonban a támogatás leállt. Ez a lehető legrosszabb helyzet. Semmi nincs. Miután az első lépéseknél az idő nagyon fontos, akkor jogvesztés történik, és nem lesz mit innoválni. A kormányváltást megelőzően
az innovációs alap kifizetéseit leállították, amit az új kormány még nem indított be" – vázolta a némileg sötét képet a magyar feltalálók egyik legeleismertebbike. Vedres azt is hozzátette, reméli, hogy Kálmán Dániel találmánya is hasznosulni fog, de nehéz lesz neki áthidalnia azt az időt, amikor nincs támogatás.
Kálmán Dániel, a nyugdíjas agrármérnök tehát tovább dolgozik, besöpri a szűkkörű szakmai elismeréseket és reménykedik, talán egyszer a kutatás-fejlesztéssel fogllakozó kis családi bétéjét is megkínálják egy jelentősebb pályázati összeggel.
Addig csinálja, amíg a gatyája rá nem megy
Ezek mellett pedig már ütyködik is legújabb találmányán, ami a fagykárok mérséklésében lehet a gazdák segítéségére. Ötvenmillióra lenne szüksége, hogy megkezdhesse a kísérleteket – ez persze nem fog mostanában összejönni neki.
"Tudja mennyi a kutatás-fejlesztésre fordított állami pénz egy évben? A költségvetés két ezreléke. Óriási a küzdelem, borzasztó nehéz dolgunk van, de nem akarok panaszkodni. Ha valakinek benne van a vénájában, akkor csinálja orrvérzésig, mert be akarja bizonyítani, hogy ez jó, még akkor is ha a gatyája rámegy" – tette hozzá elkeseredetten Kálmán.
Na igen, ezek után mondja bárki is, hogy a feltalálóké könnyű szakma...
tisztelettel: egy valóban szegény feltaláló
Miért ilyen baromarcúak azok akik tehetnének?