Hét év a halottal való együttélésért

A táblabíróság Krémer László vezette tanácsa Méhes Lászlót emberölésben és folytatólagosan elkövetett csalásban mondta ki bűnösnek. Előbbit a vádlott azon mulasztásával követte el, hogy nem gondoskodott orvosi segítségről ágyban fekvő hozzátartozójának, utóbbi pedig azért róható terhére, mert elfogásáig felvette az elhunyt nyugdíját és életjáradékát.

A tényállás szerint a 67 éves, betegeskedő nagymama 2008. december végén elesett pécsi otthonában, és mozgásképtelenné vált. Unokája azonban nem hívott orvost hozzá, úgy döntött, maga látja el. Mivel több napon át hiába próbálta táplálni, eszébe jutott, hogy mentőt kellene hívnia, de megijedt, hogy megróják, amiért nem értesítette őket előbb, ezért meggondolta magát.
Az idős nő egy héttel később életét vesztette, halálának pontos okát nem sikerült megállapítani.
A férfi a történtek után élte mindennapi életét.

A nagymama nyugdíját 2009 januárjától felvette, tévézett is a halott mellett. Arra számított, hogy az elhunyt csontjai idővel elporladnak, s a maradványokat majd apránként elviszi otthonról.

A mumifikálódó test csak a tél végével, a hőmérséklet emelkedésével kezdte zavarni, amikor a kellemetlen szagokat már légfrissítőkkel sem sikerült elűznie.

Az esetre tavaly augusztus 26-án derült fény, amikor a rendőrök egy körözött személyt kerestek a városrészben, és elmentek a vele kapcsolatban álló asszony lakásához, hogy információt szerezzenek tartózkodási helyéről. A rendőröknek az unoka nyitott ajtót, és azt hazudta, nagymamája sétálni ment.

Ezt a szomszédok azzal cáfolták, hogy a nőt az előző év decembere óta nem látták. A rendőrök ezután visszamentek a lakásba, ahol paplanok alatt megtalálták a holttestet, az unoka ellen pedig eljárást indítottak.

A bíróság a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott személyiségzavarban szenved, amely közepes fokban korlátozta cselekedete súlyának felismerésében.