A Harry Potter-sorozat nem csak könyvként, hanem filmként is fantasztikus. Olyat tud, amit egyetlen más film sem: egyre jobb. Több akadályt is leküzdött, úgy hogy nem vesztett népszerűségéből. Hiába kellett éveket várnunk a következő részekig, hiába kellett megfelelnie a könyvolvasóknak és hiába folytatásos történetről van szó, ez a rész is teljesen elvarázsolja a nézőket.

A gyerekmeséből felnőtté váló történet mostani része talán a legjobb az összes közül, ami J. K. Rowling egyre összetettebbé és sötétebbé váló könyveinek és a közben felnövő színészeknek is köszönhető. A Főnix Rendjé-től kezdve David Yates a rendező, aki hihetetlen ügyességgel tárja elénk Harry egyre fenyegetőbb világát. Mostanra a főszerepeket alakító Daniel Radcliffe (Harry), Emma Watson (Hermione) és Rupert Grint (Ron) is bebizonyította, igazi érzésekkel teli színészekké váltak.

A Félvér Herceg  talán kevésbé volt élvezetes a nézők számára, azonban a történet szempontjából fontos szerepe volt, hiszen abban a részben búcsúzott el Harry teljesen gyermekkorától és a Roxforttól. Akkor szembesült végérvényesen küldetésével, hogy meg kell ölnie Voldemortot. A Halál Ereklyéi már ezzel a teherrel indul, így érezhető, hogy a film még sötétebb lesz elődjeinél.



A szívfacsaró nyitójelenet is ezt támasztja alá: a lemondást, a félelmet és az elszántságot. Hermione számára súlyos lemondással jár ez a küzdelem, szülei védelme érdekében kénytelen kitörölni magát az emlékeiből… Itt már nagy a tét. Harryvel és Ronnal elindulnak életveszélyes küldetésükre, hogy megkeressék és elpusztítsák a horcruxokat.



Egyedül maradtak: nem számíthatnak már se a barátaikra, se a családjukra. Nincs már otthonuk sem, ezért az egész film alatt különböző kietlen tájakon sátoroznak magányosan, reménytelenül. A helyszínek segítenek beleképzelni magunkat az érzéseikbe, hiszen minden helyszín hideg, havas, kopár, illetve némelyik kifejezetten hátborzongató. A színek és a fények is kiválóan illeszkednek a történet hangulatához.

A jeleneteket tekintve és a főszereplők viszonyainak árnyalásában is többet nyújt ez a film az eddiginél. Ezúttal is jócskán kapunk a számítógépes trükkökből, ami a korral együtt fejlődik, tehát évről-évre látványosabb. A szereplőket tekintve Hermionéról kiderül hogy több, mint egy stréber kislány, Ron pedig – ugyanúgy, mint Harry – férfivé érett, amit Grint izmosodása is érzékeltet velünk. De a külsején kívül mással is bizonyítja felnőtté válását, de nem kell félni, ennek ellenére nem tűntek el az igazi Ron-os tulajdonságai.



A mellékszereplők közül feltűnt egy új sztár, az Igazából Szerelemből ismert Bill Nighy, aki kapott néhány percet Potter-világban, mint mágiaügyi miniszter. Furcsa volt őt ilyen „komoly” szerepben látni, de meg kell hagyni, jól állt neki. Sajnáltuk, hogy csak ennyi szerep jutott neki. És sajnáltuk azt is, hogy ennek a résznek is vége lett, azonban azt örömmel konstatáltuk, hogy még azok számára is élvezhető volt a film, akik már olvasták a történetet. Talán ez a legnagyobb kihívás, aminek egy film adaptációnak meg kell felelnie… Annak ellenére, hogy végig tudtam mi fog történni, halálra izgultam magam.

A Warner Bros. valószínűleg a profitmaximalizálás érdekében bontotta két részre a sorozat hetedik részét, azonban a filmet nézve már nem bánkódunk ezen, mert az alapanyag abszolút alkalmas volt erre. Nem volt olyan érzésünk, hogy egy mesterségesen elhúzott filmet nézünk, ugyanis nem szerepeltek benne felesleges momentumok… Sőt, aki olvasta a könyvet meg is könnyebbülhetett, mert a könyvben kínosan sokáig húzott tervezési szakaszokat élvezhető mértékűvé csökkentették.



Ezen a filmen garantáltan senki sem fog unatkozni! Pedig a Halál Ereklyéi 146 perces film. A szomorú nyitást követően rögtön egy akciójelenet közepén találjuk magunkat, majd nem sokkal később ezt Harry és Ginny lopott csókja lágyítja meg. Ez a fajta, jóleső hullámzás az egész filmre jellemző, ennek köszönhetően egyik hangulatban sem tartózkodunk túl sokáig. Ha már nagyon elszomorodnánk, történik valami szórakoztató, vagy akciódús jelenet, ami kizökkent bennünket az adott lelkiállapotból. Miközben így ringatózunk, arra leszünk figyelmesek, hogy meglepően gyorsan elszállt az idő és ismét izgalommal teli várakozás következik a befejező részig: 2011. júliusig.