Ennek a díjnak komoly reklámértéke van. Érezhetően nőtt az érdeklődés a borai iránt?

Igen, volt már olyan megkeresés, amit ennek tudok be.

Miben rejlik a termőterületének a sajátossága: mi az a legjellemzőbb vonás a boraiban, amiről felismerhető, hogy Légli bort iszunk?

Boraink sajátossága az az ökológiai adottságoknak tudható be: a löszben rejlő gyümölcsösség ad egy egyedi karaktert a borainknak, illetve a kötött vályog talajból következik egy speciális savérzet is.

Van valamilyen sajátos eljárás, ami miatt még egyedibbé válnak a boraik?

Nehéz ezt röviden kifejteni. Mi hiszünk és bízunk a területeinkben, a szőlőinkben és az elvégzett munkában. Sok döntést kell hoznia a termelőnek a szüretig, de ebben semmi egyedi vagy különleges nincs. Tesszük a dolgunka.



Melyik a legnépszerűbb bora?

Ez változó, nehéz egyet kiemelni. A bornak éppen az az egyik lényege, hogy a szabadságot nyújthatja a fogyasztónak: ez függhet az időtől, a hangulattól, évszakoktól és a fogyasztó lelkiállapotától is. Például eddig szakadt az eső, de most gyönyörűen kisütött a nap és  csodálatos december időjárást kaptunk.

Nyilván ettől is más az emberek hangulata, így a választásuk is. Amikor borbarátokkal találkozom, szerencsére nagyon különböző válaszokat kapok, hogy ők melyiket szeretik a legjobban… Tehát több borunkat is nagyon kedvelik a fogyasztók.

Van esetleg személyes kedvence?

Én is hasonlóan vélekedek, nálam is mindig változnak a kedvencek. Most épp az aktuális borokat részesítem előnyben.

Most, hogy megkapta ezt a rangos kitüntetést, milyen távolabbi célokat tűzött maga elé?

Még nem nagyon volt időm ezen gondolkodni, hiszen most tél elején is elég izgalmas időszakban vagyunk: lassan indulnak a metszések és a pincében a régebbi évjáratok töltése is. Idővel biztos le fog tisztulni a fejemben ennek a díjnak a hozadéka, utána esetleg felmerülhet bennem is valamiféle iránymódosulás, vagy új megfogalmazás. De most azon az úton kell továbbmennünk, amit elkezdtünk.

Egyre nagyobb a külföldi borok aránya a hazai piacon, melyek általában olcsóbbak a minőségi magyar boroknál. Ez mennyire nehezíti meg az érvényesülést?

Ez sajnos így van és csak abban bízhatunk, hogy a magyar emberek hoaazútávon a hazai boroknál maradnak. Természetes, hogy mindenki kíváncsi más országok boraira, sőt, helyesnek is tartom, hogy megkóstolják azokat. Azonban az fontos lenne, hogy utána visszatérjenek a magyar borhoz és a helyi értékeket részesítsék előnyben. De ebben csak bízni lehet. Amit mi –termelők – tehetünk, hogy egyre tisztábban és szebben dolgozunk, ami a borainkon is látszódni fog.

Melyik piacot célozta meg az értékesítésnél?

Ezzel a harminchárom hektárral és a százharminc-száznegyvenezer palackos produktumunkkal csak a magyar piacot célozhatjuk meg. Egy ekkora volumennel csak a belföldi piacra vagyunk alkalmasak. Árban úgy épül fel a termékpiramisunk, az új „belépő” borok (Légli Blanc) polci ára, ezerkétszáz-ezerháromszáz forint körül mozog.

Más évjáratokban, a válogatott tételeknél akár ötezer forintba is kerülhet egy borunk. Természetesen az alsó szegmens a szélesebb, vagyis az olcsóbb boraink a kelendőbbek. Ahogy közeledünk minőségben a csúcs felé, úgy csökken az eladott borok mennyisége.

Értesüléseim szerint a kedvezőtlen időjárás és a gombafertőzések is tovább nehezítették idén a termelést. Önöket mennyire érintették ezek a problémák?

Abszolút és még sorolhatnám a csapásokat: májusban szélviharok voltak Boglár környékén, virágzás körül pedig szokatlan hidegek. Ez a melegigényes növény, még fokozottabban érzékeny a hidegre. Ezenkívül rengeteg csapadék esett idén, óriási mennyiségek estek le néhány óra leforgása alatt, tönkretéve ezzel az infrastruktúrát, ami itt egyébként is sok gondot okoz.

Nincsenek rendes utak a szőlőhegyekre, így ha özönvízszerű eső esett, gyakorlatilag megközelíthetetlenné vált a szőlő. Ennek ellenére mi nem szomorkodunk, tudomásul vettük a helyzetet, hiszen nem tehettünk mást. Ebben az évben kicsit vékonyabbak, savasabbak lettek a boraink, de ellensúlyozva ezt, talán kicsit elegánsabbak és illatosabbak is. Biztos szerencsénk is volt, de nálunk nem  volt számottevő mennyiségi kiesés sem.

Önnek mi a véleménye a fröccsről: bűn „felvizezni” a minőségi borokat?

Én, mint fogyasztó, fröccsívó vagyok. Itt a Balaton körül elsősorban fehérborról beszélünk, amit jó szódavízzel vagy szikvízzel szerintem nem bűn felönteni. Azt viszont hangsúlyoznám, hogy jó fröccsöt, csak jó borból és jó vízből lehet inni. A nyári meleg napokon egyébként az egész családom fröccsivónak mondható. Igazából a baráti körünkben is elfogadott ez a dolog: mint üdítő, vagy szomjoltó, nem tudunk jobbat elképzelni nála.