Az éghajlat változása következtében a kártevő rovarok megtelepedhetnek olyan területeken is, ahol azelőtt nem voltak jelen, tetemes károkat okozva az állatállományban és a haszonnövényekben, sőt a malária és más betegségek révén az emberi egészségben is.

Az invazív kártevők egyik legismertebb példája egy fenyőket megtámadó észak-amerikai bogárfaj, amely az enyhébb telek miatt egészen Wyomingig és Kanadáig húzódott fel, ahol a ragadozók hiánya miatt elszaporodott, és dollármilliárdos károkat okozott a faállományban. A kártevők révén csökkent az erdők széndioxid-elnyelő képessége is, ami tovább gyorsítja a felmelegedést.

Azonban nemcsak az emelkedő hőmérséklet, hanem az enyhébb telek is okozhatják egy-egy faj terjeszkedését. Mint James Maclachlan, a davisi Kaliforniai Egyetem kutatója rámutatott, az európai juh- és szarvasmarha-állományban jelentős pusztulást előidéző hurutos lázat egy olyan szúnyogféle terjesztette, amely a Közel-Keletről és Észak-Afrikából homokviharok révén sodródott Európába, majd a helyi szúnyogfélék átfertőzésével egészen Norvégiáig juttatta a betegséget.

A klímaváltozással márpedig várhatóan egyre gyakoribbak lesznek a hasonló viharok és más szélsőséges időjárási jelenségek. "A betolakodó fajok kérdését teljesen figyelmen kívül hagyják a mexikói ENSZ-tárgyalásokon" - hangsúlyozta A. G. Kawamura kaliforniai mezőgazdasági és élelmiszerügyi miniszter Cancúnban.

Elmondása szerint a kutatók el szeretnék érni, hogy újra napirendre tűzzék a behatoló rovarok, baktériumok és növények témáját, és jövőre, a dél-afrikai Durbanben megrendezendő ENSZ-klímacsúcson már kiemelt helyen kezeljék a károkozók problémáját.