Csak a magyar és nemzetközi romaszervezetek példátlan összefogásával valósulhat meg a magyar uniós elnökség egyik legnehezebb feladata, az egységes európai szintű romastratégia, szebben mondva a Nemzeti Roma Integrációs Stratégiák Keretrendszere kidolgozása. A folyamat hosszú, de megvalósítható – mondhatjuk a részletek ismeretében.

Sok a duma, mi valósul meg valóban a tervekből?

A Keret alapját egy kérdőív képezi, melyet még idén októberben elküldtek minden tagállamnak, és amelyben a romák integrációjára fordított európai uniós és nemzeti források felhasználásával kapcsolatban kértek információkat.

Ez az első lépés is fontos, a kérdés azonban jogos: hogy lesz ebből kész stratégia, és miért emlegetjük saját romastratégánkként a tervet, amikor annak kidolgozása huszonhét tagország részvételével zajlik majd?

A lényeg, hogy az általunk meghatározott stratégiai keret alapján alalkuló következtetéseket, melyeket több alkalommal tárgyal meg szakértői szinten az illetékes tanácsi munkacsoport, majd ezt követően valamennyi érintett – szakminiszterekből álló – tanácsi formáció bekapcsolódik a munkába.

Ezután a tanácsi következtetéseket a Foglalkoztatási, Szociális ügyek, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács fogadja el. Ha elfogadja. Ezt követően az elnökséget lezáró – az állam- és kormányfőkből álló – Európai Tanács megvitatja és megerősíti a következtetéseket.

Hangzatos kulcsszavak

Nem egyszerű tehát a nagy magyar romastratégia elkészültéig vezető út. Azonban annál izgalmasabb.

A stratégia kulcsszavai a társadalmi kirekesztés, a diszkrimináció, a szegregáció és a mélyszegénység lesznek. Vagyis ehhez kapcsolódóan az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy, a lakhatás és az anti-diszkrimináció – mindez a romák társadalmi integrációja érdekében.

"Világosan meg kell fogalmazni azt a néhány szélesebb prioritásterületet, ahol mérhető és valós eredményeket kell elérni, így például a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés, az oktatás, a foglalkoztatás, a roma civilszerveződések támogatása, valamint az egészségügyi és lakhatási helyzet területén. Ezt követően pedig meg kell határozni a prioritásterületekhez kapcsolódó konkrét célkitűzéseket" – vázolta a főbb feladatokat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága.

"Csak összehangolt intézkedések vezetnek eredményre"

Annyi biztosnak tűnik, hogy világos és egyértelmű jelzőszámokat, mércéket kell meghatározni az eredmények értékeléséhez. Ami pedig a stratégia helyi végrehajtását illeti, ezen a ponton hárul majd a legnagyobb feladat a különböző helyi hatóságokra, a civil szervezetekre.

"Tudjuk, hogy mérhető eredmény és előrelépés csak komplex megközelítésű, koncentrált és összehangolt intézkedések együttesétől - közös gazdaságpolitikai, vidékpolitikai, közlekedési, infrastrukturális, foglalkoztatáspolitikai, oktatási, egészségügyi, lakás-, és szociálpolitikai lépésektől – várható" – tették hozzá a Balog Zoltán vezette szakállamtitkárságon.

A foglalkoztatottsági arány növelése egyébként nem csak magyar, hanem természetesen európai érdek is. Az Európa 2020 Stratégia nem mást tűzött ki célul, mint hogy a 20-64 éves korú népesség jelenlegi hatvankilenc százalékos foglalkoztatási szintjét legalább hetvenöt százalékra emeli.

Nagy tervek...

Hogy is szokták mondani? Nemes célnak tűnik. Mindenkelőtt azonban roppant nehéz feladatnak. Vajon a 2011 első felében "regnáló" magyar uniós elnökség képes lesz akár csak egy nüansznyit is változtatni érdemben, az elméleten túl, a magyar- és nemzetközi romahelyzeten?

Hamarosan kiderül. Előbb is, mint hinnék. A stratégia érdemi kidolgozásával ugyan meg kell várni a romák integrációjára fordított európai uniós és nemzeti források felhasználását ellenőrizni hivatott különleges munkacsoport jelentését, a kész "akciótervet" azonban így is be akarják mutatni már jövő év áprilisában.

"Reményeink szerint hazánk EU-elnöksége úgy fejeződik be 2011. június 30-án, hogy a tagállamok elfogadják a Roma Stratégiai Keretről szóló tanácsi következtetéseket" – tolmácsolták reményeiket az államtitkárságon.