A német konzervatív újság korábbi főszerkesztője, Thomas Schmid megállapítja: a tehetetlen, a felbomlás szélén tántorgó Belgium után egy erőtől duzzadó Magyarország veszi át az EU soros elnökségét. Májusi hivatalba lépése óta a kormány határozottan arra törekszik, hogy oly módon alakítsa át az országot, amely nem illik az öreg EU-módihoz. Vajon veszélyt jelent-e Magyarország az Európai Unióra nézve? - teszi föl a kérdést a cikkíró.

Szerinte ezt a feltevést "erősíti a médiatörvény, amely sérti a szabadelvű alapokon álló társadalmak egyik elvét: a hatalmi ágak megosztásának elvét. Hogy ezzel az előző kormányok is próbálkoztak, az nem teszi jobbá a dolgot. Mindez azt mutatja, hogy Magyarország még nem hagyta maga mögött az állam-tekintélyelvű hagyományt... A médiatanács, amelynek tagjait ráadásul kilenc évre nevezik ki, olyan ellenőrző szervet jelent, amely túlzott hatalmat biztosít az államnak a média fölött. Ha a médiát a 'kiegyensúlyozottság' és a 'nemzetbiztonság' (tiszteletben tartására) akarják kötelezni, az kitárja a kaput az önkény előtt" - írja Schmid.

Véleménye szerint az EU-nak gondot okoz a magyar különút. Az egy évtizeddel ezelőtti osztrák példából tanult Brüsszel - és mégis tanácstalan. A többség tudja, hogy kényes helyzetről van szó. "A szankciók előtti akadályok igen magasak, ezért nehéz lenne Magyarországot a médiatörvény miatt szankciókkal sújtani. Ráadásul ebben az esetben a magyar kormány kiváló munícióval rendelkezne, és visszadobhatná a labdát Nyugat-Európa térfelére. Utalna Silvio Berlusconi erőteljes médiabefolyására Olaszországban, vagy Sarkozy francia elnök abbéli hajlamára, hogy nagyon is irányító szándékkal foglalkozzék a médiával."

A Die Welt cikkírója szerint Magyarország nem csak a médiatörvénnyel teszi próbára az EU-t. "Orbánon látszik - írja -, mekkora örömet szerez neki teljhatalmának kipuhatolása és az EU türelmének a próbára tétele. Hatalmi színjátéka bizonyos értelemben visszavágás: egy ország, amely sokáig bénult volt, magát bénította meg, és nem szabadult a múlt démonaitól, most megmutatja, mire képes: elérkezett a (...) pimasz kamaszkorba".

A demokrácia barátait rettegéssel tölti el, amikor Orbán ma arról beszél, hogy Magyarország eljutott a "közösség" (nemzeti egység) korába, és kormánya hosszú időre "nemzeti centrumot" fog képezni - folytatódik a Die Welt vezércikke. - "Bármennyire hiányzik is a mi kormányainkból a reformer lendület - Orbán galoppja nyugtalanító. Bevezette az alacsony adókulcsot, a nyugdíjpénztár tartalékát átirányította az állami költségvetésbe, elindított egy nemzeti-katolikus irányba mutató alkotmányreformot, magyar állampolgárságot biztosított a világban élő magyaroknak, és igen sok posztot saját Fidesz-pártjának tagjaival töltött be. Mindez nem illik a brüsszeli Európához. De mit lehet tenni?" - kérdezi Schmid.

Bölcs lépésnek nevezi, hogy Magyarország az értékek és a nemzet problémáját akarja uniós elnöksége súlyponti kérdésévé tenni. Ezzel egyrészt olyan hagyományokat helyez előtérbe, amelyek Nyugat-Európában már csaknem feledésbe merültek, a néhai vasfüggönytől keletre viszont ma is erőteljesen jelen vannak. Másrészt ezzel az unió saját föderalisztikus melódiáját játssza el Brüsszelnek - például amikor Győri Enikő Európa-ügyi államtitkár azt mondja, hogy féléves elnöksége alatt Magyarország ápolni akarja "Európa eltérő kulturális hagyományainak értékes örökségét".

"Magyarország az EU-családhoz tartozik. Számítani lehetett arra, hogy egyszer majd egy új keleti tag nem áll be a sorba, és ingerlő módon kijátssza a maga különleges voltát. Az EU most megmutathatja, hogy képes produktív módon kezelni az efféle kihívásokat" - zárta vezércikkét a Die Welt korábbi főszerkesztője.