Mennyire befolyásolja a média a gyermekek illetve a fiatalkorúak fejlődését?

A személyiség fejlődésére nagyon sok minden hat. Ezekből csupán egy szelet a média vagy az, ahogy a társadalom a médián keresztül megnyilvánul .

Egy gyereket a genetikai adottságai hajlamossá tehetnek bizonyos dolgokra, egyes betegségekre, agresszióra vagy valamilyen pszichés zavarra. Emellé jönnek azok a dolgok, amiket kapunk. Amivel születünk, meg amit kapunk mindig interakcióban van egymással. Az is előfordulhat, hogy a környezeti hatások valamilyen adott hajlamot felerősítenek vagy akár csökkentnek.

Mi tartozik a környezeti hatások közé?

Fontos, hogy milyen érzelmi közeg van abban a családban ahová születünk, milyen viselkedési modelleket látunk és a család mennyire segíti az értelmi vagy a fizikai fejlődésünket.

Nagyon fontos szerepet játszanak az iskolában vagy a lakókörnyezetben lévő kortársak is. Tágabb látókörben nézve pedig az adott társadalom, korszak is számít meg az, hogy egyáltalán a világ melyik részén élünk.

Olyan nincsen, hogy egyetlen személy, egyegyetlen esemény ok-okozati összefüggésben hatást gyakorol a személyiség fejlődésére.



Lehet más hatása a médiának különböző életkorokban?

Egy csecsemő is befogadja a médiát, bár csak érzelmi szinten. Azonban voltak olyan kutatások melyek kimutatták, hogy emlékeznek például a reklámok dallamára.

A gyerekeknél azért érdekes ezt vizsgálni, mert ők nem tudják befolyásolni azt, hogy néznek-e televíziót.

Ovis és kisiskolás gyereket azért befolyásolhat a média, mert azt láthatják a műsorokból, hogyan működnek az emberi kapcsolatok. Mi az, ami jó vagy rossz. Az a baj, hogy műsorok többnyire nem gyerekeknek készülnek.

A kamaszoknál már előjön az identitáskeresés kérdése, a reklámok pedig úgy vannak felépítve, hogy valamilyen identitást sugároznak, amivel a befogadók a reklámkészítők reményei szerint azonosulni szeretnének. De egy filmben is mindig fölkínálnak egy szerepmintát amivel azonosulhatunk és így hatást gyakorolnak rájuk a filmek is.

Egy felnőtt már tud arról dönteni, hogy vesz-e egyáltalán TV-t, valamint értékelni képes a látottakat, hallottakat, eldöntheti, hogy mit kezd az információkkat.

A pszichiátriai esetek kialakulásában szerepet játszhat a média?

Igen, például a táplálkozási zavarok esetében erős hatást gyakorolnak a mai testideálok. Nem csak a lányokra, hanem a fiúkra is.

Bár attól valaki nem lesz anorexiás vagy bulimiás, hogy milyen képeket lát egy magazinban, de mondjuk a szorongását növelheti, hogy „nekem ilyennek kell lennem.”



A médiában látott erőszak kiválthat agressziót?

Két elmélet volt erre. Az egyik a katarzis elmélet, amely szerint, ha egy ember agresszív cselekedeteket lát egy filmben, az segíti abban, hogy a benne amúgy is meglévő agressziót feldolgozza. Csökken az agresszió, mert a fantáziájában megéli ezeket az érzésket.

A másik elmélet szerint pedig az agresszió látványa gátlástalanító hatású, tehát növeli az agresszív viselkedések mennyiségét.

Ma már nem így gondolkodik a pszichológia, nincsenek ok-okozati kapcsolatok, hanem interakciók vannak, ahogy már említettem: minden mindennel összefügg.

Másrészt nagyon fontos szerepe van a szülőknek és a kortársaknak. A szülőknek azért, mert ők szabályozzák, hogy gyermekük milyen elfoglaltságokat talál magának, például néz-e tévét egyáltalán. De nem csak ilyen direkt módon, hanem azáltal is, hogy a gyermek születésétől kezdve milyen modelleket, értékeket épített magába, a szülő milyen hatást gyakorolt rá addig. Tehát, hogy milyen a személyisége. Valamint az is lényeges, hogy a szülő mennyire segít feldolgozni azokat az információkat, amiket a gyermek befogad.

A kortársak szintén modellek lehetnek a fiatalok számára, a társas környezet is interakcióba kerül azzal, hogy egy filmben látottakat elítélendőnek vagy éppen követendőnek tart-e egy kamasz.