Az új médiatörvényt számos kritika érte, leginkább a sajtó szabadságának csorbítását látják benne. Enyedi Nagy Mihállyal, a Nemzeti Média Kerekasztal titkárával arról beszélgettünk, milyen problémák vannak a törvénnyel.
2011. január 6. csütörtök 12:09 - Forján-Vass Máté
Van egy új médiatörvényünk, amelyet sokat támadnak. Hol kezdődik a probléma?
Kritika és porhintés
A nyugati média szinte minden jeles képviselője és politikusa kritizálta már a médiatörvényt. Pozitív visszajelzés nem érkezett az újításról. Mindenki a sajtó szabadságának csorbítását, vagy megszűnését látja a törvényben, és az MNHH-ban.
A Fidesz állítja, minden részét a törvények valamelyik európai országból vették át. Lehet, hogy Európa nem is hallott saját törvényeiről, és csak a levegőbe beszél, port hint szemünkbe. De lehet, mi nem ismerjük a nyugati törvényeket, bár Szijjártó Péter elszántásgán látszik, mi mindent jobban tudunk.
Brutális változásokat hajtottak végre, amelyek aggályosak, emellett a média valódi bajaival nem foglalkoztak. Csak az uralommal, az irányítás megszerzésével.
A médianyilvánosság hazai szerkezete mindig is a hatalmon levőknek kedvezett. Emiatt az ország érdemi ügyei nemigen kerülnek terítékre, és nem foglalkoztatja az embereket. A tömegek médiafogyasztási tartalmaiba alig jelenik meg a valóság, legfeljebb szúvas fogakkal Mónikánál.
A tömegmédia alkalmatlan arra, hogy az ország lakosságának védekező immunrendszere legyen, csoportok érdekeit feltárja és képviselje. A közmédia pedig elveszítette ezt a képességét.
Nem azokat a gondokat szabályozta ez a törvény, amelyek miatt kritizálták az előzőt is?
A kereskedelmi média divathullámokat korbácsol, rábeszélési, rászedési technikákkal. Ezek a technikák ellenőrizetlenek és kontroll nélkül gyakorolhatják őket, ami elbarbarizálódáshoz és kiürüléshez vezet. Ezzel most sem foglalkoztak.
A politikai pártok az elmúlt években akár mulasztással, akár cselekvéssel, de mindenképp cinkos cinizmussal összekapcsolva megnyomorították a közmédiát, hogy védjék, vagy bővítsék a kereskedelmiek piacait, és ezzel is depolitizálják a tartalmakat.
A közmédia a társadalom elsőszámú alkotmányos alapintézménye kellene, hogy legyen. Most már nem is alkotmányos és nem is a társadalomé, az államé lett.
A nemzeti kultúra védelmét hangsúlyosan emlegeti a törvény.
Igen, csak nem mindegy, kinek a kultúrafelfogása fog kizárólagosan érvényesülni. Ráadásul a magyar közszolgálati média alapproblémája a strukturális torzulás: nincs regionális szintje, és helyi szinten az önkormányzati lapok, tv-k, honlapok sosem voltak szabadok. Az új törvény semmit nem tesz a helyi-térségi média kiegyensúlyozottságának és függetlenségének megteremtéséért.
Egy egész nap sugárzó regionális médium tud a helyi közösség valós problémáival foglalkozni, és megoldási lehetőségeket felmutatni (ez nyugaton így is működik).
A médiatörvényben benne van: ha a kormány és a Parlament nem tervez fedezetet, a Médiatanács elnökének jelzése alapján az MNB köteles az évi 65-70 milliárdot az NMHH elnöke által vezetett külön birodalomnak – az Alapnak – átadni.
Ez a passzus arra az esetre szól, ha 2014-ben kormányváltás lenne. Akkor se legyen megakadályozható az egész médiafelügyeleti rendszer és az ellenérdekelt média finanszírozása. Ezt a kilenc évre bebetonozott NMHH elnöke uralja. Ügyes.
Sokat hangoztatott téma a sokszínűség, de közben az MTI alá vonták a közmédia hírszolgáltatását, amivel nem biztos, hogy megvalósulhat ez.
Egy öt éve írt dolgozatban (KÖZMÉDIA2010 ) magam is azt javasoltam, hogy integráljuk a közmédiumokat, mert regionális hír- és műsorgyárakban összevonható a rádió, a tv és az MTI tevékenysége, az egyesítés ugyanis nem országosan kell, hanem körzeti szinten.
Ezt most mégis egy központba hozzák össze.
De ez így kezelhetetlen lesz. Persze így lehet diktálni felülről a hírek tekintetében. Az ország élete több témát tartalmaz, mint amit az országos műsorokban fel lehet dolgozni. Egy regionális műsor- és hír platform, egy ilyennek az internetes portálja könnyen válhatna köztérré, a politikai nyilvánosság terepévé. No, ezt senki nem akarja, ilyen párt nincsen.
A dánoknál például regionális médiatanács működik. Szétosztja a frekvenciát és felügyel.
Ott a testület demokratikus módon töltődik fel, nem pedig utasításos, egy kézből etetett rendszerben.
Az új törvény előírja egy közszolgálati kódex kiadását. Ez alapján egy közszolgálati kuratórium fogja mérni, hogy mennyire teljesülnek az előírások, és ez által félreállítható lesz a vezérigazgató. Attól félek, hogy ebben a formában az igazgató inkább a hatalomtól fog félni, nem a kódextől.
Hogy valósulhat meg a közönségkontroll?
Itthon nincsen nézői számonkérés, így le tudták zülleszteni a műsort. Olyan apróságokról beszélek, minthogy egy vezérműsor, mint például az Este, pár éven belül már többször nevet, kezdési időpontot váltott, vagy gondoljunk a Petőfi változásaira. Ilyenekkel le lehet szoktatni a közönséget a közmédiáról. Sikerült.
Angliában van előfizetés, de ezzel a lakosságnak van megrendelői tudata is, emellett 5 évenként újrafogalmazzák azt a chartát, ami meghatározza a közszolgálati tartalmat. A BBC-ben a műsorokat naponta monitorozzák, nálunk meg évtizedes, közszolgálati értékeket hordozó műhelyeket vernek szét, amikor a dolgozókat az Alap bugyrába terelik, s majd válogatnak közülük kezesség szerint.
