Médiatanács: mint intézmény problémás, vagy azok, akiket beválasztottak?

Intézményként sokan értelmetlennek tartják azt, hogy a hatásköre kiterjed a nyomtatott sajtóra, és az internet magánszférájára, a blogokra, szerintem ez végzetes hiba lehet.

Probléma, hogy elég nagy hatáskört kapott a tanács, miközben a vonatkozó szabályok pontatlanok, és túl tágak. A tanács, és az elnöke nagyon sok mindenben dönthetnek, de nem határozzák meg, hogy milyen tartalmi pontok mentén. Ehhez képest a büntetések túl szigorúak.

A tanácstagokkal az a gond, ahogyan bekerültek a testületbe. Átalakították a jelölés rendszerét, és ezzel a kétharmad olyan embereket juttatott be, akik egytől egyig fideszesek.

A jelenleg folyó bírságolási ügyek még az előző törvény alapján kerültek az új tanács vizsgálat alá, de szerintem ezzel csak félelmet akarnak kelteni, illetve kialakítani az öncenzúra légkörét.

Mennyiben hasonlít egymásra a régi és az új törvény?

Az új törvénnyel folytatódott egy rossz alku: a politika vezető erői pártfinanszírozási lehetőséget keresnek. Sokan hírkormányzási álmokat is dédelgetnek, de ez csak az erőseknek sikerül. Ebben nincs változás, ami kétségbeejtő.

A régi törvény kimondta, egy médiumban sem lehet meghatározó befolyása politikai pártnak. Ez hiányzik az új szabályozásból.

Szükség lenne egy erős piacfelügyeletre, és korrekt elszámoltatásra. Ezzel kiderülhetne, hogy egy médiumnak milyen bevételei vannak, és azok honnan származnak, nyilvánosságra jutna, hogy az esetek többségében pártfinanszírozott médiumokról van szó, amelyek csak részben finanszírozzák magukat a piacról.

Kellene egy gazdasági felügyelet a médiának?

Abszolút. De versenysemleges. Jogalkotás folyt „ pénzügyi fejezet” nélkül. Nem mutatták be a tényleges kereskedelemi modelleket, azt sem, hogy milyen bevételek és kiadások vannak egy évben, ebből következően azt sem tudom, hogyan adóznak. A Magyar Reklámszövetségben Skriba Judit hosszú évek óta azzal foglalkozik, hogy kiszámítsa; mennyi lehetett a reklámbevétel ténylegesen!

A törvényben benne van, hogy a bevétel három százalékát médiatartalmak gyártására kell befizetni. Ezt a pénzt a Médiatanács használja majd fel, de ki tudja, hogy valójában ez mennyi kéne, hogy legyen, ha nem ismerjük a bevételeket.?

A kereskedelmi médiának elég nagy a hazai médiapiac?

Nem. A megtérülési üzemnagysághoz kicsik vagyunk. Ezért is nincs valódi verseny. Monopol és oligopol viszonyok vannak, műversenyi kulisszák mögött.

A nemzeti értékek bemutatása, a problémák feltárása, a közmédia finanszírozása ezért igényel állami szerepvállalást. A mi médiapiacunk nyereségéből nem lehet a demokráciát és a kultúrát fenntartani. Ezt az előző évtized is nyilvánvalóvá tette.

De miért marad így? Az említett piacfeltárásból kiderülne, hogy a nagy kereskedelmi médiumok elviszik a bevételek nyolcvan százalékát, amíg a többinek jut a maradék. Ezzel kiszolgáltatják őket a politikai, vagy gazdasági hatalmaknak.



Nagy az össztűz nyugatról erre a törvényre.

Igen, de ez stabilizálódni fog. Jörg Haider miatt komoly szankciókat akartak életbe léptetni Európában Ausztria ellen. Aztán nem lett belőle semmi, amikor pedig újra kormánykoalícióba került, már senki sem emelte fel a szavát Ausztria ellen.

Az EU elnökség fél éve majd eltakarja ezt a problémát, később pedig nem fognak erről beszélni. Ha az itthon működő külföldi tőke érdekeit nem sérti a kormány, akkor elhallgatnak nyugaton. Ma adósságszolgálatban és kivitt profitban évente annyi pénzt vesztünk, amennyit hat év alatt kapunk Európától. Jó üzlet vagyunk. Véglegesen nem vesznek velünk össze.