Nem old meg mindent a szakadás

Szudán déli része leszakad az országról. Hosszas belső ellenségeskedésre tesz pontot az a népszavazás, ami vasárnap zárult. A függetlenségéért küzdő déliek - a korábbi polgárháborúk után – békésen (?) válhatnak el északi szomszédiaktól.

A szavazás sem ment feltétlenül zökkenőmentesen, a folyatás viszont még több bonyodalmat hozhat. Az északi részen főleg az iszlám, délen a kereszténység a vezető hit.  Omar Bashir szudáni elnök kijelentette: "ha dél kiválik az országból, akkor kiterjeszti az egész ország területére az iszlám vallást." Ezzel viszont újraindulna a keresztényüldözés a megmaradt északi területen.

Nagyobb gondot okoz, hogy Szudán gyakorlatilag az olajexportból él. A nagy olajmezők  pont a határföldön fekszkenek. A kérdést rendezni kell, azonban ha Afrikában valamit rendezni kell, az ritkán megy békésen…

Lázadás

Tunéziában már csillapodnak az indulatok, de továbbra is nagy a készültség. A bukott elnök, Ben Ali palotáját katonai csapatok őrzik. Helyét ideiglenesen a házelnök vette át. A jelenlegi miniszterelnök már az egységes kormány kialakításán dolgozik. Mohamed Ghannouchi kijelentette: „új fejezet nyílik a tunéziai történelemben.”



A kedvező fejlemények mellett tovább folytatódnak az összecsapások Tunisz városában. A volt elnök rezidenciája védelemre szorul a felkelőkkel szemben (noha maga az elnök távozott a városból).

Kérdés az is, mikorra tűzzék ki a választásokat. A jelenlegi felállás szerint hatvan nap múlva írják ki, de egyesek szerint addigra nem csökkenekk az indulatok. Ghannochi miniszterelnök ígérete szerint nagy számú külföldi megfigyelőt kér majd a szavazásra, hogy a választások tiszták lehessenek.

Ahol a választás tovább bonyolít a helyzeten…

Elefántcsontparton nem oldotta meg a problémát a választás. Az országban 1999 óta folyamatos fegyveres összecsapások zajlanak, ideig-óráig tartó békével.

2000-ben Laurent Gbagbo került hatalomra, elődje Robert Güei-vel szemben. A választás után zavargások törtek ki, amely során – Gbagbo megrendelésére – megölték elődjét. Északon a felkelők szerezték meg a hatalmat.

Azóta többször is összecsaptak az erők egymással. 2005-ben Gbabgo emberei provokálták az ellenzéket, hogy a választásokat elhalasszák. Végül 2007-ben sikerült kiegyeznie az ellenzékkel, ám ezzel csak egy hosszabb tűzszünetet ért el.

2010-re ismét előtérbe kerültek az ellentétek, ám az ENSZ-nek sikerült választásokat kiíratnia. Az ellenzék jelöltje Alessandre Outtara nyerte a választásokat, ám Gbagbo nem hajlandó távozni.

Mindenki csalásról beszél, Gbagbo pedig nem ismeri el a verségét. Az északi területeken ismét dörögnek a fegyverek, súlyos etnikai tisztogatásba kezdtek, tízezresével hagyják el otthonaikat az emberek. A kórházak pedig sérültekkel vannak tele.

Az Afrikai Unió elnöke, Raila Odinga (Kenya elnöke) is ellátogatott az országba, hogy közvetítsen a két fél között. Egyesek szerint ez az utolsó esély arra, hogy az országban békésen rendezzék a helyzetet, de túl nagy bizalma a sikerben senkinek sincs.