Mik a bojkott felhívás okai?

A kezdeményezők szempontjából a kiinduló mozzanat egyfajta erkölcsi felháborodás. Az elmúlt huszonkét évben, mióta az olyan külföldi, multinacionális vállalatok, mint ez a tizenhárom is, bejöhetnek az országba, körülbelül 60 milliárd eurónak megfelelő összeget hoztak be. Ez alatt a huszonkét év alatt ugyanennyi állami támogatást kaptak, részben közvetlenül állami kifizetésként ­– ha úgy tetszik készpénzben – részben különböző adókedvezményekként, adóengedésekként, vagy pedig azzal, hogy az állam ingyen kiépítette számukra azokat az infrastrukturális felületeket, amelyeket a közgazdaságtan „pozitív externáliaként” említ.



Tehát a magyar adófizetők ezeket a cégeket körülbelül akkora összegekkel támogatták, amekkora összegekkel ezek a cégek bejöttek az országba. Ebből logikusan következik, hogy az általuk, az országból kivitt profitnak egy jelentős része valójában állami támogatás volt.
 
Az erkölcsi felháborodást az okozza, hogy mikor az állam részvállalást és részvétet kért tőlük a társadalom nehéz helyzete miatt, akkor ezek a cégek semmiféle jelét nem adják annak, hogy bármilyen felelősséget is éreznének az iránt a közösség iránt, ami ezekhez a csinos bevételekhez juttatta őket.
 
Mikor a miniszterelnök bejelentette a plusz adókat, ímmel-ámmal elfogadták őket, ám most mégis feljelentették Magyarországot, abban bízva, hogy az Európai Unió nekik fog igazat adni és diszkriminatívnak fogja ítélni a törvényeket. Ez pedig valóban nem zárható ki, mert at EU valójában az ő érdekvédelmi szerveződésük.

Ez durva és kirívó semmibevétele annak, amit a nagyvállalatok ma szerte a világon vállalati felelősségvállalásnak hívnak. A világ nagy multinacionális vállalatai büszkén hivatkoznak erre, hogy ők ökológiailag, kulturálisan, szociálisan felelősséget éreznek az iránt a közösség iránt, aki befogadja és jövedelemhez juttatja őket. Úgy néz ki ez a vállalati felelősségvállalás csupán retorikai értelemben él.
 
Mik a bojkott céljai?

A célunk az, hogy a magyar társadalom számára világossá tegyük, hogy ez az egész mennyire felháborító. Hogy ezek az erők, nem hogy nem vállalnak felelősséget, hanem még szándékosan szítják is azt a konfliktust, ami a saját elemi érdekeit védő magyar társadalom és a globális hatalmi rendszerek között kibontakozott.
 
Másik célunk az, hogy anyagilag is figyelmeztessük ezeket a vállalatokat. Ha el tudjuk érni, hogy a magyar társadalom valóban kevésbé vegye igénybe ezeknek a cégeknek az áruit és szolgáltatásait, akkor ezzel érzékeny károkat tud okozni. Ezen érzékeny károkozással pedig fegyelmező erőt gyakorolhatunk ezek felett a vállalatok fölött
 
Külföldön mennyire gyakran fordulnak elő ilyen megmozdulások?

Amerikában és Nyugat-Európában ez a társadalmi ellenállás gyakori módja a második világháború óta.
 
Mennyire működik Magyarországon?

Az elmúlt húsz évben a magyar társadalom alig gyakorolta ezt a jogát, ezért nagyon nehéz látni azt, hogy ennek, vagy a várható hasonló felhívásoknak mennyire lesz foganatja. A hatékonyság attól függ, hogy a magyar társadalom hol tart azon az úton, ahol fel kellene ismernie a saját elemi érdekeit és megvédeni azokat. Reménykedünk benne, hogy ez meg fog történni.
 
Az elmúlt napokat nézve mit lát?

Sikert, hiszen nagyon sokan csatlakoztak. A felhívásunk kristályosodási pontja lett a felháborodásnak, vagyis az első célt máris elértük. A következő napokban ez valószínűleg még érzékelhetőbb lesz.
 
A másik célhoz, hogy anyagilag is fegyelmező erőt gyakoroljuk ezek felett a vállalatok felett, idő kell. Több hónap szükséges, hogy ennek érzékelhető legyen hatása. Ha fél év múlva megvonjuk ezeknek a vállalatoknak a mérlegét, a forgalomból nehéz lesz kiszűrni, hogy az esetleges stagnálás vagy forgalomcsökkenés mennyiben köszönhető ennek a felhívásnak. Forgalomcsökkenés ugyanis bármikor, bármitől lehet.  
 
Mi a személyes véleménye a kezdeményezés sikeréről?

Fontosabbnak tartom az első célt, a társadalmi ellenállást. Ez egy tanulási folyamat: hogy ez most mennyire lesz sikeres és hatásos, másodlagos kérdés. Az elsődleges cél az, hogy a magyarok is kezdjék el használni a társadalmi ellenállásnak ezt az eszközét.
 
Valamelyik multinacionális cég reagált már a bojkottra?

Hivatalosan nem, de természetesen reagáltak olyan ismerősök, akik vagy közvetlenül ezeknél a multiknál dolgoznak, vagy valamilyen kapcsolatban vannak vele. Ők persze inkább a saját magánvéleményüket mondták el. Ezek a vélemények pedig vegyesek. Általában mindenki elismeri a törekvés létjogosultságát.
 
Jó szándékú figyelmeztetést kaptunk arra nézvést, hogy ez kétélű eszköz. Ez persze nem nagy felfedezés, a gazdaság világába nem tudunk úgy beavatkozni, hogy annak ne legyenek olyan következményei, amikre nem törekedtünk. Nyilván, ha károkat okozunk egy vállalatnak, akkor nem csak a vállalatvezető elitjét, vagy részvényeseit károsítjuk, hanem adott esetben a vállalat dolgozóit is.
 
Nincs olyan ellenállási forma, ami nem követelne bizonyos társadalmi csoportoktól áldozatokat. Ha a magyar társadalom meg akarja magát védeni, az költséges lesz. A régi vicc is úgy szól, hogy nincs olyan súlyos probléma, amire ne lehetne olyan megoldást találni, ami könnyű, gyors, olcsó és rossz. A jó megoldás nem lehet gyors és olcsó a magyar társadalom számára.
 
Ki a kezdeményezés atyja?