Míg manapság műnők vonaglanak a színpadon és koncertjeiken csupán tátognak, addig az igazi, tehetséges hölgyeket elfeledte a mennyiség-orientált társadalom. A HírExtra nem felejt. Összeállításunkban három istennőt mutatunk be.
2011. január 23. vasárnap 17:59 - Győry S. József
Lee Aaron
Egy füstös kocsmában találkoztam néhány ismerősömmel: fiúk, lányok vegyesen. A hangulat már a tetőfokára hágott, koccantak a söröskorsók, miközben majdnem lefordultunk a székünkről a jobbnál jobbnak szánt poénoktól. Az idő gyorsan telik jó társaságban, ám a legcsendesebb lány folyamatosan az óráját nézte. Én meg őt. Nem volt mit tenni, felálltam: és a zenegéphez támolyogtam. Kiválasztottam Aaron művésznő pár számát, majd visszakóvályogtam. A hatás megdöbbentő volt. Az addig feszültnek tűnő lány élvezettel hallgatta a felcsendülő, már-már buja akkordokat. Rám nézett és megszólalt: „miért nem képesek ilyen zenéket csinálni mostanság? Az ilyenekre nagyon be tudok indulni.” Jól telt az éjszaka.
Lee Aaron énekesnő, zeneszerző, polgári nevén Karen Lynn Greening 1962-ben született a kanadai Bellevilleben. Ezzel az adattal felvértezve könnyen rájöhetünk, hogy a hölgy a nyolcvanas években ért a zenei karriere csúcspontjára.
Az 1984-ben megjelent Metal Queen című albuma talán a legismertebb, a hölgyet is szokás nemes egyszerűséggel, ezzel a jelzővel illetni. Lee jelenleg is aktív, bár a 2004-ben kiadott utolsó albuma már korántsem sorolható a heavy metal műfajba: egy érdekes, bár kevésbé kellemes pop-jazz hibridről van szó.
Akik nem ismerték a hölgy munkásságát, azok hallgassák meg bármelyik számát, a többiekkel pedig hangosan skandáljuk: térj vissza hozzánk királynőnk!
Lita Ford
Britney Spearsel, Paris Hiltonnal és bármelyik, napjainkban ismert szőkeséggel a stylisteknek és egyéb „stílusteremtőknek” egyetlen szándékok van: a kornak megfelelve lemásolni Marylin Monroet.
A hetvenes években megteremtették, a nyolcvanas években tökéletesítették a Lita Ford elnevezésű „tesztalanyt”.
Lita Rosanna Ford 1958. szeptember 19-én, Londonban látta meg a napvilágot. Ami 1975-ig történt vele, az mellékesnek nevezhető, leszámítva talán azt, hogy megtanult gitározni. Legújabb képességét kamatoztatva 1975-ben csatlakozott a Runaways nevű csajbandához, ám az igazi sikereket a szólókarriere hozta meg a számára. 1983 és 2009 között hét albuma jelent meg, a legjobbnak titulált albuma az 1990-es Stiletto.
A hölgy két gyermeke megszületése után visszavonult a rivaldafénytől, ám 2009-ben tett egy gyenge kísérletet a visszatérésre. Bár ne tette volna…
Természetesen jobb a legszebb dolgokra emlékezni. Az egyik gyöngyszem az Ozzie Osbournel közös duettje, az If I Close My Eyes Forever.
Joan Jett
Ha már megemlítettük Lita Fordot és a Runaways együttest, nem szabad elfeledkeznünk Joan Jettről, vagyis Joan Marie Larkinról, aki szintén az - egykor - ismert banda tagja volt.
Bár a hölgy helyes volt, ám személyében mégsem egy Lee Aaron vagy egy Lita Fordról van szó. Ettől függetlenül méltányos lett volna a lábai előtt leborulni.
Főként azért, mivel többet tett a zeneiparért, mint Spears kisasszony, aki igazából nem is szereti a rock n’ rollt. Mi viszont szeressük Joant!
Fémre fel!
A heavy metal (vagy egyszerűen csak metal) rockzenei műfaj, amely 1968 és 1974 között jött létre. A heavy metalt életre hívó, blues-rock és pszichedelikus rock gyökerekkel rendelkező együttesek gitár- és dobközpontú, vastag, kemény hangzást alakítottak ki, melyet erős torzítás és gyors gitárszólók jellemeznek. A heavy metal a könnyűzenei műfajok egyik legextrémebb formája. (A kifejezés eredeti jelentése angolul nehéz fém.)
