Miután a Való Világ 3-al nagy nehezen lezárult a Magyarországon tomboló reality show-láz, kicsit fellélegezhettek a polgárok. Elérkezett az idő, hogy a televízió, az újságok és a hétköznapi beszélgetések ne legyenek tele VV vagy BB vezetéknevű emberekkel, akik még Kiszel Tündét lekörözve is kevesebb és minőségtelenebb tettel lettek celebek. Még naptáruk sem volt. Kicsit talán még büszkék is lehettünk magunkra, hiszen úgy tűnt, csak a mi népünknek volt annyi esze, hogy letegyen a bekamerázott villákról.

Itt nem a lét a tét

De az RTL Klub elrontotta az idillt és megint felépített egy villát, amibe bedobott néhány embert, hogy… Hogy mit is tegyenek? Újabb kínos kérdés, hiszen amit tesznek, azt nézzük, azért izgulunk, sőt, jelen esetben arról is írunk. Olyan emberek lettek a főműsoridő gyöngyei, akik egész nap fekszenek, cigiznek és beszélnek arról, hogy ki mit mondott a másikról és hogyan. Isten nyugosztaljon, minőségi televíziózás.

Pedig talán lehetne ez jó valahogy. Hiszen maga az alapkoncepció még egy érdekes pszichológia kísérletnek is elmegy. Alapíts egy kommunát, ahol csak magukra számíthatnak és figyeld, ahogy lassan kijön az emberekből az állat. Figyeld a konfliktusokat, hogyan épül fel és omlik össze egy rendszer, ki lesz az erős és ki lesz a gyenge, ki lesz a csapatjátékos és ki lesz a kihúzó.

A legegyszerűbb megoldás bizonyára az lenne, ha tényleg a lét lenne a tét. Mert most nem az. Miért lenne a lét kétséges egy olyan háztartásban, ahol kivasalva és kimosva van házhoz szállítva a ruha, ahol az élelmiszer, az alkohol és a cigaretta teljesen ingyen jár és semmiért nem kell megdolgozni, a sikerért és a „létért” csupán jó képet kell vágni.

Dolgozz, paraszt!

Igaz, ez a villában azért nehéz lehet. Hogyan vágjunk jó képet expornósokra, perverzekre, prostituáltakra és szimplán borzasztó irritáló emberekre? Vagy a nagy celebráró főnökre, aki magát nagyon komolyan véve neveli a luxusbörtön lakóit, miközben igazából pont neki kellene egy börtönben lennie? Ott persze valóban a lét lenne a tét. De erről senkinek egy árva megjegyzése sincsen. Pedig az irónia üvölt az állapotból.

Két kezi munkára kellene fogni a villalakókat. Például építsék máskor ők fel a villát. Vagy a legjobb az lenne, ha elkezdenék a mostanit lebontani. Vagy olvassanak fel vak árváknak. Például Boccacciót vagy történelemkönyvet. Mint kiderült legtöbbjük ilyen dolgokat még nem nagyon tartott a kezében.

Izgalmasabbá is lehetne tenni a dolgokat. Nem bulikkal meg sálkötéssel kell feldobni a hangulatot, gerjesszünk igazi feszültséget. Mennyire érdekes lenne például hírül adni annak a néhány szerencsétlennek, hogy zavargások törtek ki, beadni néhány másodpercre a véresre sminkelt Bucit, hogy „Baj van villalakók!” aztán lekapcsolni az áramot és néhány napig simán nem adni nekik semmi kaját. Aztán lekapcsolni a fűtést. Meg a vizet. Meg az áramot. És szép csendben elfelejteni őket.

Érdekesebben lehetne külső helyszíneket is választani. Miért fodrászhoz küldjük őket meg disznót ölni? Menjenek ki az utakra és intézzék el a kátyúkat! Ássák vissza a négyes metrót! Teremtsenek munkahelyeket. Törtető Éva törjön követ. Csak dolgozzanak valamit. Könyörgünk.

Csövesék

Esetleg meg lehetne nekik mutatni egy alternatív valóságot is a nagy luxus után. Márkás piák helyett kapjanak occsóbort, minőségi cigi helyett adjanak be nekik néhány múltból megmaradt doboz Kossuthot. De csak néhányat. Például egyet. Hát nem lenne izgalmas és érdekes, ahogy flakonosborral a kezükben verekednének az utolsó szál füstszűrőtlen csodáért? Megnéznék egy olyan napi összefoglalót, ahol Szandikát látnám asztali borral a szilkionajkai között egy kis apróért kunyerálni.

Lehetnének mások a vendégek is.  Ha már meglepetés, legyen igazi meglepetés, amin elkerekedik a mi szemünk és az ő szemük is. Szíj Melinda, például. Vagy néhány veszett kóborkutya. Mekkorát nézne Alekosz ha a reggeli szivarja közben hirtelen a raktárból előtörne néhány habzó száúj pitbull? Vagy Gombi, ha néhány késelős fenegyerek jönne be az udvarba. „Adjál pénzt haver. Mi az hogy nincs nálad heh?”.

„Hol van Kozsó?!”

Lehetnének még érdekesebbek a szereplők. Például egy apáca. Vagy Szalai Annamária. Vagy egy értelmi fogyatékos. De a legjobb egy profi színész lenne (bár az már van egy bent) aki elmebeteget játszana el. Aki néha odakakálna a nappali közepére vagy például békatalpakkal a lábán meztelenül ébresztené a villalakókat, azt ordibálva, hogy „Hol van Kozsó?!”. A kettő tettet akár össze is lehetne vonni.

A szomorú az, hogy lehet, hogy néhány év múlva tényleg ez lesz. Bár nem is biztos, hogy olyan nagy baj. Ha már játszunk, játsszunk nagyban, nem? A Való Világgal kultúránk már úgyis elért egy vitathatatlan mélypontot, akkor kiáltsuk ki, hogy mindent szabad. Folyjék a vér, szexeljen mindenki mindenkivel, verekedjenek össze a politika miatt, viccelődjenek azon, hogy a kiesőt Buci viszi haza.

De ezek semmit nem csinálnak.

Csak cigiznek. Fekszenek. És beszélnek a semmiről.