Minek köszönhették az „Év kórháza 2010” megtisztelő díjat?

Hazánkban több olyan intézmény van, amely elnyerhette volna ezt a megtisztelő címet. Feltételezem, hogy a kórházunk környezetében elő lakosság aktívabb volt a szavazatok leadásának terén, mint az országban bárhol máshol.

Intézményünk vezetősége évek óta a betegcentrikus ellátás megvalósítására törekszik, mind orvosi mind ápolási szempontok alapján is. A gazdasági, pénzügyi osztályunk is ennek a célnak a megvalósításán dolgozik nap, mint nap. Számunkra a betegek a legfontosabbak, minden egyebet a betegellátás alá rendelünk.

Szerencsére kiváló, rendkívül képzett szakemberekkel rendelkezünk, sőt kórházunkat évek óta nem hagyták el jelentős számban munkatársak. Többek között összeállítottunk egy olyan nővércsapatot, akik a sebhelyekkel rendelkező betegeket mindennap lekezelik.

Hány beteget látnak el évente?

A tavalyi év folyamán hatvanháromezer fekvőbeteget láttunk el, ami a 2009-es évhez képest emelkedő tendencia. A járóbetegeket milliós nagyságrendben kezeltünk.

Mennyire túlterheltek a kollégái?

Rendkívüli módon. Főleg azért, mert az elmúlt év folyamán további hatvanezer lakost csatoltak az intézményhez. A kiskunfélegyházi kórházban megszűnt az aktív betegellátás: ezeket az embereket kellett átvállalnunk, így száz aktív ágyat kellett elhelyeznünk.

A Nyírő Gyula Kórházban az elmúlt hetekben egy fiatalember megölte idős, magatehetetlen szobatársát. Milyen ismérvek alapján helyezik egymás mellé a betegeket?

A társadalom öregszik, egyre több idős ember. Fertőzési, vérkeringési, idegrendszeri zavar miatt tudati problémák léphetnek fel náluk, ilyen esetek nem kis számban fordulnak elő a kórházunkban. Ezeknek a betegeknek a teljes elkülönítése nem lehetséges, ám ha komolyabb tudatzavarral társulnak az előbb említett tünetek, mindenképpen megtörténik a részletes elkülönítés. A nővérellátás is kiemelten kezeli ezeket a betegeket, a nem várt esetek megelőzésének érdekében.

Feltételezem, az anyagi lehetőség is behatárolja az önök intézetét is, hasonlatosan számos hazai kórházhoz.

Az utóbbi években nagyon komoly, finanszírozási problémák léptek fel az intézetünkben, ám ez minden hazai kórházra érvényes. Belső megszorítási intézkedéseket kellett foganatosítanunk annak érdekében, hogy talpon tudjunk maradn. A problémáinkat részben az önkormányzat, részben a központi irányítás segítségével sikerült megoldanunk, szerencsére alapvető pénzügyi problémáink nem voltak.

Az akkut, sürgősségi ellátáshoz szükséges eszközök beszerzése nálunk mindennel szemben elsőbbséget élvez. Kórházunkban az osztályvezetők minden hónapban leadják azt az igényüket, amely a sürgősségi ellátásban létfontosságúnak számító eszközök karbantartásához szükségesek. Az eszközbeszerzés csúszására még nem volt példa.

Szükségük lenne a dolgozói állományuk bővítésére?

Egészen biztosan szükség lenne, mivel a jelenlegi nővérszámmal nem tartható fent sokáig ez a színvonal. Ám mindez a közeljövőben sajnos nem oldható meg.

A fiatalokat sajnos nem csábítja az egészségügyi pálya.

Az orvos és szakápolói képzés a két sarkalatos pontja az egészségügyi munkának. Mindkét képzési rendszerben alapvető szükség lenne egy életpálya kidolgozásra. Enélkül tartósan semmiképpen nem biztosítható az utánpótlás. Az anyagi elismerés nagyon fontos, ezen a téren évek óta nem történt semmiféle előrelépés.

A hálapénz intézménye rövid időn belül kiszorul az egészségügy területéről, ám a bérek növelésére feltétlenül szükség lenne. A jelenlegi kormány ezt a problémát prioritásként kezeli, így véleményem szerint pozitív irányú változás lesz az egészségügyben.

Ma már nagyon kevés azon kollégák száma, akik csupán hivatásból, elkötelezettségből dolgoznak az egészségügyben: senki sem ingyen kapja a kabátot és az élelmiszert. Szerencsére nem kevés kollégát ismerek, aki nem azt kérdezte a felvételi beszélgetés alkalmával, hogy mennyi lesz a fizetése, hanem azt, hogy mikor gyógyíthat betegeket.

Kórház és kórház között nyilván szükség lenne tapasztalatcserére is.

Valószínűleg hasznos lenne. Minden intézménynek vannak olyan specialitásai, amelyek érdemes lenne másoknak is átvennie. Az intézményünk igazgatója és én magam is – bizonyos időnként– konzultálunk más intézetekben dolgozó kollégákkal, ám ezt pusztán elégséges szintnek tartom. A kórházak közötti rendszeres kommunikáció nagyban előremozdítaná az egészségügy helyzetét.