Az események mozgatórugója a pénz. Mi történt az arab világban, hogy így felbolydult?

Olyanok ezek az országok, mint a kukta: a feszültség egyre nő bennük, aztán egyszer csak kipattan valahol. Egyrészt az a helyzet, mint a Kádár-rendszer idején volt Magyarországon: alacsonyan tartották az élelmiszerárakat, miközben a világpiaci árak nőttek. Az észak-afrikai országok élelmiszer-importra szorulnak, emiatt fenntarthatatlan a rendszer.

Gondot okoz az is, hogy a népesség folyamatosan nő, így egyre több fiatal kerül a munkaerőpiacra. Ezáltal viszont csak a munkanélküliség nő, mert nem tudnak nekik munkát adni. Sokáig az állami adminisztráció felszívta őket, de ennek is vannak korlátai. Ráadásul az államháztartási hiány növekedésével csökkenteni kell a közszférában dolgozók létszámát.

Rengeteg támogatást adtak a magánszféra számára, de ezek a gazdaságok nem versenyképesek a külföldi cégekkel szemben. Amikor Európa az afrikaiakat országuk gazdasági megnyitására kényszerítette, sok cég tönkrement. Ettől tovább nőtt a munkanélküliek száma.



Ahol nincsenek zavargások, ott jobban áll a gazdaság?

Algériában már a kilencvenes években megindult az a folyamat, ami Tunéziában, de a hatalmat azóta a katonaság tartja a kezében. Líbiának az a szerencséje, hogy magas az olajexportja. Marokkó pedig valamivel demokratikusabb – bár ezt mindig idézőjelbe kell rakni – mint a többi ország: az ellenzéknek lehetősége van befolyásolni a politikát.

A folyamatok hozhatnak gazdasági változást az arab világnak?

Rövidtávon válságot hozhatnak ezek a folyamatok: Tunézia és Egyiptom is a turizmusból élt, aminek sok minden jót tesz, de a bizonytalan körülmények nem.

A térségben pont ezek az országok voltak a reformerek, akik megpróbáltak újítani. Azzal, hogy pont itt vannak felkelések, elveszik mások kedvét attól, hogy ők is gazdasági reformokat hajtsanak végre. Irán is elkezdte leépíteni az állami szubvenciókat, ami előtérbe helyezte az ellentéteket.

A felkeléseknek milyen vonatkozásai lehetnek a világgazdaságra?

Ugyan nem olajkitermelő országokról van szó, de rövidtávon emelkedhet az olaj ára. Ez elsősorban Egyiptom stratégiai helyzetéből fakad, mivel a világ olajkereskedelmének jelentős része keresztülmegy a Szuezi-csatornán.

A bizonytalanság hatással van az európai tőzsdékre, ahol jegyzik az olajárakat. Ha a származási helyen, vagy az útvonalon nő a bizonytalanság, az már stratégiai tárolásra kényszeríti a kereskedőket, ami áremelkedést jelent.



Ez a helyi válság továbbterjedhet?

A muszlim világban előfordulhat, ott jobban figyelik, mi zajlik egy testvérországban. Ez elsősorban a Közel-Keletre igaz, mint Irán vagy Pakisztán.

Irán viszont jobban kötődik az olajkitermeléshez.

Iránnak több szálhoz kötött a jövője. Megvannak a belső feszültségek, amelyek gerjednek, de világpolitikai szempontból is mindig a figyelem középpontjában vannak.

Irán számára is a belső szubvenciók okozzák a legnagyobb problémákat. Mind az élelmiszer, mind a benzinár tekintetében olyan alacsonyan tartották az árakat, ami a fenntarthatóságot veszélyezteti, nincs az a pénz, ami ezt finanszírozni tudja.

Ha tényleg megváltoznak a térség országai, jelenthet ez változást a külföldiek befektetés-politikájában?

A külföldi befektetőket elsősorban a hivatali bürokrácia és a hatástalan gazdaságpolitika riasztja el. Most bizonytalan a helyzet, de ha egy demokratikus választáson iszlám irányultságú párt veszi át a hatalmat, akkor tovább nő a bizalmatlanság. Törökországban is ez történt, pedig ott egy mérsékelt iszlamista irányzat vette át a hatalmat, mégis bizalmatlanok velük szembe.