Bezzeg az én időmben. Hallottam felnőtt rokonaimtól annak idején. „ Mi udvariasabbak, visszafogottabb és jobbak voltunk. Ennyi idősen mi nem jártunk el, nem így szórakoztunk és mi megdolgoztunk érte...” És ezt még a végtelenségig folytathatnánk. Ez a mondat végigkísérte az egész kamaszkoromat.

Akkor megfogadtam, ha nekem lesznek gyerekeim, én soha nem fogom ezt mondani nekik. Bevallom, a húszas éveim kezdetén, mégis elhagyta életemben először ez a mondat a számat. És bevallom, azonnal megértettem a jelentését. Azóta is gyakran elgondolkodom e sokat mondó kijelentésen. Valóban más volt „régen” minden? Tényleg rosszabb lett a világ? A válasz: igen is, meg nem is.

Az én tinédzserkoromban nem like-oltuk a kommentet és a napi események „post-olása” nélkül is teljes életet éltünk. Sőt, annak ellenére hogy nem volt állandóan kéznél a Google Maps, sosem tévedtünk el. Nem volt okostelefonunk, se netbookunk, se ipodunk, mégis boldogok voltunk. Ezáltal az sem okozott problémát közöttünk, hogy a Blackberry vagy az Iphone a „menőbb” telefon. De a legjobb mégis az volt, hogy sokkal több időnk volt egymásra. Gyakran találkoztunk parkokban a barátainkkal, ahelyett hogy Bele Valót néztünk volna. És nem, nem dohányzott mindenki a társaságból. Sőt, bulizni is csak a tiniknek való szórakozóhelyekre jártunk. Mégis boldogok voltunk.



Torzuló értékrendszer

Régebb a diákok az iskolát is jobban szerették, annak ellenére, hogy sokkal nagyobb volt a szigor. Manapság a diákok elkényeztetettek és egyre többször hallani példát arra, mikor már tettlegességig fajul egy tanár-diák összecsapás. Általános dolog, hogy a tanulók feleselnek a tanárnak és ellógnak az órákról, ha megunják azt, vagy nem akarnak dolgozatot írni. Alapvetően azonban régen sem voltak jobbak, vagy rosszabbak az emberek. A jól nevelt és erkölcsös emberek, akkor is ragaszkodtak az elveikhez, mint ahogy ma.

Aki szórakozni akart, régen is megtehette, még ha nem is engedték el. A nagy különbség csak az, hogy míg normális esetben anno füllentésekre volt szükség ahhoz, hogy valaki tizennyolc éves kora előtt el tudjon lógni, addig ma már teljesen természetes és megengedett a kiskorúak számára is a bulizás. Ha régen valaki zülleni akart, cigivel, alkohollal, vagy a kornak megfelelő kábítószerrel, azt is megtette, mint ahogy ma is.

Ebben az esetben a különbség az elterjedtségben van: már nagyon korán kipróbálják a drogokat a fiatalok, ráadásul a drogterjesztők kiépített hálózatának „köszönhetően” könnyedén hozzájuthat bárki a tiltott szerekhez. Az erkölcsromlásnak, illetve a profitorientált nézeteknek köszönhetően, az alkoholokhoz és a dohányárúkhoz is bárki könnyen hozzájuthat, ezért sokkal szélesebb körben kísérleteznek velük a mai tinik.

Azt is szokták mondani, hogy régen nem volt ekkora a bűnözés, mint ma. De ezzel nem értek egyet. Riasztó és félelmet keltő ugyanis a média fejlődése és az információk áramlásának sebessége. Anno alig volt olyan csatorna, ahonnan informálódhattak az emberek. Amiatt, hogy most több mindenről tudunk, valóban úgy tűnhet, hogy nőtt az erőszakos cselekmények száma.



Hódít az egoista szemlélet

A világ fejlődéséért nem okolható senki, ráadásul hazudik, aki azt mondja, hogy a technika fejlődése nem könnyítette meg a mindennapjainkat. Az viszont már más probléma, hogy a fejlődésnek negatív vonzatai is vannak. Ez a mostani világ olyan, mint egy gyorsvonat, ami ha egyszer elindul, sosem áll meg: aki lemarad, az azonnal kiesik az élet körforgásából. De a legnagyobb probléma nem is ez, hanem hogy a huszonegyedik század legjellemzőbb tulajdonsága az egoizmus lett.

Öltözködhetünk divatosan, viríthatjuk a jobbnál jobb mobiltelefonjainkat, ha belülről semmit sem érünk. Már a gyerekek is az énközpontúság és önzőség bűvkörében élnek. Kritizálják egymás életét, viselkedését, ruháját és milyenségét. Sajnos manapság a képmutatás és a pusztító gyűlölködés az elterjedt, míg régen a belső értékek sokkal fontosabbak voltak. Mostanában inkább csak a külső és a befolyás számít. Az összetartás eszméje lassan a múlté… Pedig nem kellene, hogy így legyen. A technikai fejlődést nem lassíthatjuk le, de önmagunkon még változtathatunk!