Pénteken Abonyi Mónika további részletekkel egészítette ki a rágalmait, miközben Cinihez számos levél érkezik az alapítvány nem megfelelő működéséről. Ahogy a közmondás is szól, a legjobb védekezés a támadás… Vajon ezúttal is erről van szó?

Hogy okosabbak legyünk, megkérdeztük Cinit az ügy részleteiről.

Honnan tudtad meg, hogy gondok vannak az alapítvánnyal?

Rengeteg e-mailt kaptam, amiben meglepő dolgokra hívták fel a figyelmemet. Korábban szinte napi kapcsolatban voltunk Mónival, aztán egyszer csak minden előzmény nélkül közölte velem, hogy negyvennyolc órát kapok rá, hogy rendezzem a nyári lízing segítséget, amit az alapítványtól kaptam. És itt kitérnék arra, hogy nem igaz, amit állít: miszerint az anyukája nyugdíjából volt a kölcsönadott pénz.

Ezek már csak rémtörténetek, ráadásul mindig mást mond. Nekem azt mondta, hogy mivel annyi mindennel segítettem a szervezetet, ezért az alapítvány megtámogatja, hogy továbbra is tudjam használni az autómat. Azt is mondta, ha én most bajban vagyok, akkor ő bevállalja, hogy lerendezi az autólízingem elmaradását, amit majd később a szponzorok segítségéből rendezünk.



Egyből a sajtón keresztül támadott meg Mónika, vagy megpróbálta először személyesen rendezni a nézeteltéréseket?

Egyik percről a másikra jött elő belőle ez a gyűlölködés. Felhívott, hogy mennyi időt kapok a tartozás rendezésére. Akkor kérdeztem tőle, hogy mi a baj, de csak annyit mondott, hogy semmi nem jön be úgy, ahogy kéne és még meg is támadták őt. Akkor én még semmit sem tudtam a támadásokról, de most már átlátom a helyzetet: gondolom ezek az emberek, akik most engem is megkerestek a panaszaikkal, megrágalmazták őt.

Mivel én soha sem voltam az alapítvány tagja, csak külsősként segítettem neki, hozzám jóval később jutottak el ezek a szörnyű hírek… Kihangsúlyoznám, hogy az alapítvány pénzügyeibe sem láttam bele, tehát, ha ő azt mondja, hogy nem kapott semmi szponzori támogatást, azt én sajnos nem tudom leellenőrizni. Ennek ellenére én azon voltam, hogy segítsek neki, csak ezek a dolgok nem mennek túl gyorsan.

Novembertől járt ide a Tárnoki Polgármesteri Hivatalba, ahol dolgozik egy nagyon klassz csaj, aki jó pályázatokat ír. Én összehoztam őket, hogy segítsen Mónikának a pályázatírásban. De a Gerényi Katával való kapcsolatát is nekem köszönheti, aki később rengeteget segített neki. Bár nemrég ő is furcsa kijelentést tett, miszerint én letiltottam Mónit arról, hogy a problémákról vele beszéljen… Olyan mint ha összefogtak volna ellenem. Holott Kata pontosan tudja, hogy évtizedek óta elkötelezett állatvédő vagyok.

De egy biztos: amióta volt az a csúnya ügyem – amiért le is töltöttem a büntetésemet – azóta mindig mindenki az anyagiakkal támad meg. Mindegy, hogy mi volt a kiinduló pont, a végén biztos, hogy az anyagiaknál kötünk ki. Az a baj, én mindig azt hittem naivan, hogy ha valaki felajánlja a segítségét, azt jó indulatból teszi. Miközben lehet, már az elején ki volt tervelve, hogy ily módon csinál majd az alapítványának hírverést. Pedig én tényleg igyekeztem az ismertségem révén segíteni neki, amit az is bizonyít, hogy rengetegen hallottak az állatzsarus kezdeményezésünkről. Állítólag már öt éve csinálta, nélkülem mégsem tudott róla senki.

Olyanokkal is vádolt Mónika, hogy egy szponzort sem vittél hozzájuk, illetve, hogy semmiben sem segítettél. Ezekhez mit szólsz?

Nem is értem, hogy ezt hogy gondolja. Nem vihetek oda egy embert azzal, hogy "most tegyél le egy millió forintot". Ez nem így működik! Sőt, már a kijelentés is felháborító. Mi alapján kér számon engem?! Hiszen nem kaptam fizetséget a munkámért. Én teljesen önszántamból segítettem! Ingyen megcsináltattam az állatzsarús plakátot, majdnem minden héten intéztem valami média megjelenést.

Már folytak a tárgyalások a Viasattal is egy műsorról, ahol az Álomépítők című műsor keretein belül a legrosszabb körülmények között lévő állatotthonokon segítettünk volna. Ebbe a műsorra biztos nem lett volna nehéz szponzorokat találni. Ezek szerintem nagy dolgok, amik megvalósításához idő kell. A mai gazdasági helyzetben nagyon kevesen vannak, akik pénzt szánnak a környezetük és az állatok védelmére, de ezt Mónika nem akarta megérteni.

Ezek után mi lesz az állatzsarús kezdeményezéssel?

Én biztos, hogy soha többé nem állok szóba Mónival.

Véleményed szerint mi váltotta ki Mónikából ezt a dühöt, ami miatt hátba támadott?

Mindenki azt mondta, hogy decemberben kezdik el kiírni a pályázatokat, amiket mi ki is vártunk. Január végén azonban kiderült, hogy sajnos szinte egyáltalán nincs az állatvédelemre vonatkozó pályázat, se magyar, se EU-s. Emiatt sehová sem tudtuk betenni a pályázatunkat. Ezek után még bevittem Mónit a Vidékfejlesztési Minisztériumba, aztán beajánlottam egy fórumba is.

A segítségem nélkül korábban sehol sem fogadták őt, annak ellenére, hogy haszonállatokkal is foglalkozik. Mivel nem jutott hozzá a várt pénzekhez, gondolom úgy döntött, hogy akkor másképp fogja csinálni. Így kerültem én a célkeresztjébe. De ahogy nemrég kiderült, ők nem is állatmentéssel, inkább állatkereskedéssel foglalkoznak. Rengeteg levelet kaptam, ahol arra hívták fel a figyelmemet, hogy miként sértett törvényt Mónika és az emberei. (lásd. keretes írásunkat)

Én ezekbe bele sem gondoltam korábban, csak az volt előttem, hogy mentik az állatokat. Nemrég például abban segítettem nekik, hogy elszállítsák azt a háromszázötven birkát, akik Móni szerint odafagytak a földhöz. Korábban soha nem néztem az ügyek mögé, csak azt volt bennem, hogy a kis barika ne fagyjon meg. De ha belegondolok, az hogy valaki ennyi birkát elszállítson kamionnal az ország egyik végéből a másikba, rengeteg pénzbe kerül. Ráadásul körülbelül két nap alatt építették meg nekik a gyönyörű karámot, ahová kerültek. És például azt sem tudom, hogy az állatok tartását ki fizette. Vagy esetleg eladta őket Móni? Ha őszintén belegondolunk, komoly pénzek mozdulhattak meg az ilyen elkobzások esetén.

Ráadásul büszkén meséli, hogy a tavalyi évben ezer birkát kobzott el. Most már felmerül bennem a kérdés, hogy hova kerültek azok az állatok? Vagy hova kerültek a szürke marhák, a malacok és az összes többi állat? Nemrég azt írta nekem egy család, hogy ők sikkasztásért fel is jelentették Mónit, mert közel tíz millió forintos kárt okozott nekik. Szörnyű érzés, amikor szembesül azzal az ember, hogy teljesen az nem is létezik, amiben korábban hitt. Most már csak az hiányozna, hogy még állat tolvajnak is nevezzenek...



Tervezed, hogy te is feljelented Mónikát a rágalmazások miatt?

Először meghallgatom, hogy még mit talál ki. Kivárom, hogy legyen tárgyalás, hiszen nekem tiszta a lelkiismeretem. Semmilyen dokumentummal nem tudja rámbizonyítani az állításait, úgyhogy kíváncsi leszek, hogy milyen szerződésekről beszélt. De a lényeg nem ez: mindenki kerülhet bajba, de ezért ne a másikat hibáztassuk. Arról én nem tehetek, hogy nem jöttek be azok a szponzori pénzek, amikre számított. Ráadásul van olyan szponzor, akit el is utasított.