A bőrből és fából készült segédeszközt még 2000-ben fedezték fel a thébai nekropoliszban, egy magas rangú egyiptomi pap lányának sírkamrájában, aki jobb lábának nagyujját valószínűleg cukorbaj következtében fellépő üszkösödés miatt veszítette el. Tabaketenmut valamikor Kr.e. 950 és Kr. e. 710 között élhetett, a protézis ily módon több száz évvel idősebb, mint a római kori, bronzból és fából készített műláb, amely Capuában került napvilágra.

Jacqueline Finch, a Manchesteri Egyetem kutatója vizsgálta meg a segédeszközt, amelyet a kairói Egyiptomi Múzeumban őriznek, valamint egy másik, papírmaséból, alabástromból és állati enyvből készült óegyiptomi "lábujjat", amelynek a British Múzeum ad otthont.

A nagy lábujjakra nehezedik a testsúly 40 százaléka, és szerepük van az előrehaladásban is. Így a vizsgálatok azt voltak hivatottak kideríteni, hogy ténylegesen protézisekről van-e szó, amelyek segítették az érintettek járását, vagy csupán a túlvilági lét tartozékáról.

A tesztelést két önkéntes segítségével végezték, akiknek szintén hiányzott a jobb lábuk nagyujja. Jacqueline Finch elkészítette a kétféle protézis másolatát, és az önkéntesek, akik óegyiptomi "hasonmás" szandálokat viseltek, kipróbálhatták mind a két segédeszközt. Mind a két protézist megfelelőnek tartották, kiemelve, hogy a kairói múzeumban őrzött kifejezetten kényelmes volt.

"Bárki készítette is Tabaketenmut számára a protézist, nagyfokú anatómiai ismeretekről tett tanúbizonyságot" - hangsúlyozta Jacqueline Finch, hozzátéve, hogy az ókori protéziskészítők munka közben folyamatosan konzultálhattak pácienseikkel.