Bordi András képmentő művész akvarell portréi Marosvásárhelyről A család tulajdonában levő képekből válogatták az anyagot. Bordi személyében Erdély egyik legnagyobb akvarellistájáról van szó, őt tartják az akvarelltechnika megújítójának Romániában. Bordi András(1905-1989) kiállított vízfestményeinek egyik fele portré, a székely ember egyes típusait ábrázolja, a másik fele tájkép, mint a Gyilkos-tó, a Vásárhely körüli falvak.

Azért választotta ezt a témakört, mert ezt nem lehetett cenzúrázni. Bordi Andrásnak köszönhető, hogy a II. világháború alatt a városi kultúrpalota igazgatójaként megmentette az elhurcolástól a gyűjtemény olyan híres alkotóinak munkáit, mint Munkácsy Mihály, Paál László, Fényes Adolf, Mednyánszky László, Kernstok Károly, Lotz Károly és Vaszary János. Életét kockáztatva ezeket a műveket befalaztatta a kultúrpalota pincéjében, a képek így élték túl a háborút, mert amit a különítményesek vagonokba raktak, mintegy 150 festményt, mind elpusztult, a vonatot ugyanis bombatámadás érte?

Bordi András a háború után Marosvásárhelyen a művészeti élet egyik vezető egyénisége lett. Két évtizeden át tanított a zenei és képzőművészeti középiskolában. Nyugdíjba vonulása után minden energiáját a festészetnek szentelte. Budapesten utoljára 1981-ben volt életmű-kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, tudományos igényű katalógussal kísérve. A mostani Bordi-tárlat Zalaegerszegről, Marosvásárhely testvérvárosából érkezik a Budapesti Román Kulturális Intézetbe, majd másfél hónap után, április 7-től a szegedi fiókintézetben állítják ki a művész 40 akvarelljét.

Bordi András 1905-ben született Héderfája faluban, édesapja asztalos volt. A budapesti képzőművészeti főiskolán Réti István, majd Rudnay Gyula volt a mestere, egy évet töltött Párizsban is. Visszatért falujába, ott dolgozott, majd 1939-ben a család Marosvásárhelyre költözött, ott művészeti líceumi tanárként működött és 1940-1971 között a kultúrpalotát is igazgatta. Tizenkét országban múzeumok és magángyűjtemények őrzik munkáit.