Terrorizálják egymást a diákok

Egy friss felmérés azonban azt sugallja, béke és erőszak között nem a ráció dönt.

A racionális viselkedéselmélet modelljei számos társadalmi esemény előrejelzésére képesek, ám nem tudnak magyarázatot adni egy sor látszólag irracionális viselkedésre. Példának okáért a háborúk során a veszteség rendszerint sokkal nagyobb, mint a várható haszon, de sem a halálos áldozatok száma és sem a gazdasági, társadalmi következmények nem tartják vissza az embereket az erőszaktól.

A racionális pro és kontra érvek helyett inkább a számszerűsíthetetlen morális elvekkel igazolják a háborúk melletti vagy elleni kiállásukat.

A döntési folyamat mélyebb megértéséhez Jeremy Ginges pszichológus és Scott Atran antropológus végzett nemzetközi felmérést, amelynek során hipotetikus erőszakállapotok felvázolásával kérdezték meg a résztvevőktől, milyen döntéseket hoznának.

A kutatást több mint 650 Ciszjordániában élő izraeli telepes megkérdezésével kezdték, akiktől azt kérdezték, mit tennének, ha egy izraeli-palesztin békekötés esetén fel kellene adniuk otthonaikat. Volt, akinek tüntetések kirobbanását, volt, akinek erőszakba torkolló eseményeket vizionáltak, arra kérve őket, ítéljék meg, mennyire tekintenék az ügy szempontjából hatékonynak az egyes helyzeteket.

A válaszok alapján azt találták, hogy ahelyett, hogy racionálisan mérlegelnék a megkérdezettek az egyes szituációk eredményességét, az erőszak lehetőségét sokkal inkább az alapján ítélték meg, hogy mennyire tartják morálisan helyesnek az adott szituációt.

Hasonló eredményeket kaptak a kutatók az amerikai főiskolások, illetve nigériai állampolgárok körében készített lekérdezés során is. Nekik egy hipotetikus túszejtő akció kapcsán kellett megítélniük, hogy hány megmentett élet alapján sikeres a szabadító akció. Az egyik példában a katonaság kétszáz túszt megment, de ennek ellenére a túszok kétharmada nem éli túl a mentést. A válaszok szerint az emberek ezúttal sem a költség-haszon szerint kalkuláltak. Az erőszakos beavatkozás esetén kockáztattak, míg a tárgyalásos megoldás során a megmenthető életek és várható áldozatok számával kalkuláltak.

A kutatók eredményei szerint erőszak és béke közötti döntési folyamatban nem mutatható ki egyértelmű társadalmi nemi hovatartozás hatása. Egyedül az izraeli telepesek körében voltak nagyobb számban az erőszakot támogató férfiak, mint a nők.

Nem egyeztethető össze a munkavállalás és a család a hongkongiak szerint

Egy hongkongi felmérés frissen közzétett eredményei szerint a családi kötelezettségek azok, amelyek távol tartják a nőket karrierjük építésétől. Sokan úgy vélik, hogy a karrier és a családi harmónia együttesen nem érhető el.

Munka, függetlenség, család

A hongkongi Women’s Commission (WoC) megbízásából készült kutatás szerint a régióban általános elterjedt nézet, hogy a női függetlenség és a munkavállalás között összefüggést látnak. A helyiek 80 százaléka véli úgy, hogy a munkába állás a legbiztosabb módja annak, hogy egy nő függetlenné váljon. Ugyanakkor tízből hét válaszadó úgy gondolja, ugyanolyan életkorú és kvalitású férfi jobb esélyekkel indul a munkaerőpiacon, mint egy nő. Azaz a hongkongiak is úgy látják, egy nő számára neme akadályt és egyben hátrányt jelent a karrierépítésében.

A nők karrier aspirációit tekintve a nők negyede, a férfiak ötöde nem szeretné sem a maga, sem a partnere számára, hogy munkájában túl sikeres legyen, mivel úgy érzik, ilyen helyzetben nem teljesíthetőek a családi kötelezettségek. A kutatók szerint ez az állásfoglalás arra utal, hogy a hongkongiak nem érzik összeegyeztethetőnek a munka és a család iránti kötelezettségeket, és nem látják együttesen építhetőnek a karriert és a családi boldogságot.


Nagy számban terrorizálják egymást a tajvani diákok

Friss felmérés eredménye szerint minden ötödik diákot terrorizálnak kortársai a tajvani iskolákban. A kutatók szerint a kirekesztés, a szóbeli és fizikai bántalmazás formái is gyakoriak.

Komoly lelki problémák forrása lehet

A Child Welfare League Foundation megbízásából készült felmérés eredményei szerint ötből egy tajvani diák panaszkodik arra, hogy havonta több alkalommal is bántják kortársai. Az alsó tagozatos iskolások és ötödik, hatodik osztályos diákok körében készült kutatás szerint a fiatalok tíz százaléka ismerte be, hogy részt vett osztálytársai fizikai vagy szóbeli bántalmazásában.

Az iskolai terror leggyakoribb formája a kirekesztés: a nem népszerű diáktársukkal szemben tartják a távolságot, megtréfálják, rosszindulatú pletykákat terjesztenek róla. Gyakori, hogy kinevetik őket és gúnyneveket ragasztanak rájuk. Az esetek tíz százalékában fizikai erőszak is előfordul.

Újabb jelenség, hogy nem csak az iskolában, de az interneten vagy mobiltelefonon keresztül is bántják társaikat az iskolások. A megkérdezett diákok 17 százaléka vett már részt olyan helyzetben, amikor lenézett társuknak bántó, fenyegető képeket, üzenetet küldtek. Az iskolások 10 százaléka szenvedett már el ilyen jellegű bántalmazást.

A gyermekjóléti szervezet szerint aggasztó, hogy ilyen gyakori a bántalmazás az iskolában, mivel ezek komoly lelki traumát okozhatnak a gyerekeknek, amely nem csak rövid, de hosszú távon is érezteti hatását. A lelki sebek aktuális eredménye, hogy a bántott kisgyerekek 14 százaléka mondta, nem szeret iskolába járni a társai viselkedése miatt, négyből egy áldozat pedig még az öngyilkosság gondolatát is felvetette.

Olvasható az ELTE hírlevelében.