Sajtóhírek szerint önök sem riadnak vissza keményebb eszközöktől. Mi történt, és miért most döntöttek így?

A csehországi események miatt került a kérdés napirendre. Megkaptuk mi is a kérdést, miszerint nálunk is fölmerülhet-e egy ilyen akció? Ha a szükség úgy hozza, ezt a forgatókönyvet sem tartjuk elképzelhetetlennek.

Jelenleg azonban tárgyalásoknak van itt az ideje. Hetente konzultálunk a szakállamtitkársággal, mindent megteszünk, hogy a körülmények gyors rendezésével itthon tudjuk tartani a fiatalokat. Sajnos a 2010-ben végzett orvosok fele nem lépett be a szakképzésekbe. Ha nem tudunk megfelelő jövőképét mutatni a fiataloknak, úgy a 2011-ben végzős generációból még többen el fogják hagyni az országot. Emiatt kell igen rövid időn belül cselekedni, érdemi lépéseket tenni. Ha ez nem sikerül, akkor el kell gondolkodnunk azon is, hogy milyen más eszközök állnak rendelkezésünkre.

Milyen eszközök állnának a rendelkezésükre?

Nagy az elkeseredettség, ami komoly súlyt ad a mondanivalónknak. Hiszem, hogy a magyar orvostársadalom és a szakdolgozók, ha a helyzet úgy kívánja, össze tudnak fogni, hogy saját kezükbe vegyék a sorsukat. De ez még nem 2011 februárjának a kérdése. Jelen pillanatban, már csak az idő sürgetése miatt is, minden erőnkkel a krízishelyzet feloldásán dolgozunk.

Ugyanakkor világosan látszik, hogy ha nem sikerül komoly változtatásokat felmutatni az egészségügyben, akkor nemcsak néhány száz vagy ezer orvos, szakdolgozó fog távozni, hanem azok is, akik még a ma reménykednek az itthoni pályában. És ezt, a csehországi történettel ellentétben felszólítás nélkül, maguktól is meg fogják tenni az egészségügyben dolgozók. Ez a folyamat sajnos már most magától elindult.

Spontán elveszíthetjük az orvosainkat?

Igen, már most látszik a bizonytalanság, a kilátástalanság kihatása a fiatalokra, így a dominó külső segítség nélkül, magától is dől, és dőlni fog. Ez pedig pillanatokon belül súlyos ellátási nehézséget fog okozni a sürgősségi rendszerben, hiszen annak a felét jelenleg a rezidensek működtetik. Ha ők elmennek, akkor képtelenség lesz ügyeleti beosztást összeállítani, mert nem lesz hozzá megfelelő számú orvos.

Ha még nagyobb mértékben demoralizálódik az orvostársadalom, akkor a folyamat megállíthatatlan lesz, és jelentősebb lesz a pályaelhagyás, mint a cseheknél.

Régebben külföldről jött utánpótlás. Ez mostanra megszűnt?

Gyakorlatilag igen. Korábban még néhány nálunk kiképzett harmadik világbeli diák itt telepedett le, de már ők is egyre kevesebben maradnak. A nyugati hallgatók pedig eddig is hazatértek, mert nekik a saját országukban sokkal kedvezőbbek a feltételek.

Az egyetlen jelentős beáramlás, néhány évvel ezelőtt még a Marosvásárhelyi Egyetemről történt, onnan sokan jöttek Magyarországra. Kvázi ők számítottak a magyar egészségügy "ötödik" orvosi egyetemének. De mára már ez sincs így. Az uniós útlevéllel a zsebükben, ők is inkább nyugatabbra mennek.

Van valamilyen részmegállapodás a szakállamtitkársággal, ami javíthat a rezidensek helyzetén?

Előrehaladottak a tárgyalások a szakorvosképzés átalakításáról, javításáról. A fizetés mellett egy rezidenst itthon tud tartani a szakmai fejlődés lehetősége is, amihez hozzátartozik a képzés minősége.

A hazai orvosok itthon tartásában fontos szerepe van az egészségügyben uralkodó állapotok megváltoztatásának is. Az egyik leggyakoribb kiváltó ok a távozásra az a hálapénz. Ennek a felszámolása is szükséges, ami szintén lehetetlen a bérek rendezése nélkül.

2011-ben egy rezidensnek milyen életpályamodellt tud elképzelni?

Több kutatás szerint nettó kétszázezer forintos fizetés az a lélektani határ, amiért a rezidensek már hosszútávon is itthon maradnának. Ez még mindig negyede a nyugati fizetéseknek, mégis megtartó erő. Ezt a bérpiramist tovább kell fejleszteni a tapasztaltabb kollégák felé. Elsődleges feladat, hogy megfizessük az orvosainkat, és hasonlóan fontos az is, hogy rendezzük a szakdolgozói béreket. A közeljövő eseményei szempontjából kulcskérdés, hogy a szakma presztízse rövid időn belül helyreállításra kerül-e.