Martonyi: nem kell kétszínű unió
Az európai gazdasági kormányzás megerősítése a magyar elnökség időszakának legfontosabb feladata, és ugyanebbe az irányba mutat a korábban versenyképességi paktum néven emlegetett német-francia kezdeményezés is.
2011. március 2. szerda 17:19 - HírExtra
Szerinte senki sem akar „kemény magból” és laza külső körből álló kétszintű uniót.
Két hónap telt el az elnökségből. Mit tekint az eddigi legnagyobb sikernek és a legnagyobb kudarcnak?
Nem sikerekben és kudarcokban gondolkodom. Feladataink vannak, amelyeket teljesíteni kell. Hogy milyen mértékben sikerül teljesíteni, az jelentős mértékben rajtunk kívül álló tényezőktől függ. Nem volna helyes, ha olyan sikereket, amelyek részben tőlünk független körülmények kedvező alakulásából adódtak, magunkénak tulajdonítanánk.
Ugyanilyen hiba lenne kudarcról beszélni akkor, ha a hat hónapos elnökségünk alatt bizonyos célkitűzéseink rajtunk kívül álló okok miatt nem realizálódnak. Mindennek ellenére előre bejelentettük, hogyan lehet megpróbálni meghatározni a sikert: most is azt mondom, amit az elnökség előtt, hogy az elnökségi jelszóhoz, tehát a fő célkitűzésünkhöz kell mérni. Ez a mottó pedig az „erős Európa”. Ha július 1-jén Európa valamivel erősebb lesz, mint december végén volt, akkor ez az elnökség sikerességét jelzi. Úgy érzem, az első két hónap tapasztalatai azt mutatják, erre reális az esély.
Mire alapozza ezt?
Ezt leginkább a gazdasági koordináció megerősítése határozza meg. A gazdasági kormányzás megerősítését célzó csomag néhány eleme jelentős mértékben a magyar elnökség tevékenységétől függ, ilyen a sokat emlegetett hat jogszabály elfogadtatása.
Ilyen az európai szemeszter működtetése, ami az Európa 2020 stratégiának nagyon fontos eleme. Más kérdésekben viszont az elnökségnek csak közvetett szerepe van: ilyen a pénzügyi stabilitás alap (EFSF) megerősítése vagy az új állandó válságkezelési mechanizmus (ESM) létrehozása (minden jel arra mutat, hogy e két ügyben, amihez szerződésmódosítás kell, egyaránt meglesz a megoldás), sor kerül a bankok stressztesztjére.
Az átfogó gazdasági csomag megalkotása tehát jól halad. Emlékezzünk vissza arra, hogy amikor tavaly októberben először merült fel a szerződésmódosítás igénye, azt elég nagy szkepszis fogadta. Akkor főleg ellenérveket lehetett hallani, ma ilyenek már alig vannak.
Nem elég a tagállamok között tető alá hozni a megegyezést, meg kell majd állapodni az Európai Parlamenttel is.
Az EP-nek valóban lesznek kifogásai, felvetései. Ettől függetlenül a szerződésmódosításra vonatkozó végleges döntés érzésem szerint az Európai Tanács március végi ülésén meg fog születni. Ami a mi részünket illeti, a hat jogszabály létrehozása nagyon összetett feladat, de a munka halad, azonosították a még vitás kérdések körét, ezek közül jó néhány már elég közel van a megoldáshoz.
A magyar elnökség eddig e téren is a tagállamok legnagyobb megelégedésére végzi a munkáját. A célkitűzés az, hogy márciusra szülessen politikai egyezség, úgynevezett általános megközelítés. Az igazi kérdés e téren is az, hogy miként tud megegyezni a Tanács az Európai Parlamenttel. A magyar elnökség kezdetektől fogva nagyon intenzív egyeztetéseket folytat a téma legfontosabb európai parlamenti képviselőivel, a jelentéstevőkkel, őket a közelmúltban vendégül is láttuk Budapesten. Március végén tehát, amikor a formális egyeztetés is megkezdődik az EP-vel, már világosak lesznek a főbb vitapontok.
Nagyon feszítettnek tűnik a menetrend…
Az idő valóban szorít, de nem szabad elfelejteni, hogy a hat jogszabály tető alá hozatala nem valamiféle speciális magyar érdek. Arról van szó, hogy az Európai Tanács júniusi ülésén az EU be tudja-e mutatni a piacoknak, és persze az egész közvéleménynek, hogy döntésképes. Hogy ha valamit elhatároz, például hat jogszabály megalkotását, akkor ezt meg is tudja valósítani. A tagállamok együtt tudnak-e működni, megtalálják-e a szükséges kompromisszumokat, illetve az EP és a Tanács meg tud-e állapodni. Nagyon rossz üzenet lenne, ha erre nem lennének képesek az unió intézményei, ezt senki nem szeretné. Nem akarok belemenni a részletekbe, de megfelelő rugalmassággal minden kérdésben meg lehet találni a megoldást.
Nem nehezíti meg ezt a versenyképességi paktum ötlete?
Nem kell ettől félni. Miről is van szó? Megjelent egy német-francia kezdeményezés, amely tartalmi kérdésekben akar a versenyképességet javító megállapodás-sorozatot elérni, méghozzá olyan témákban, amelyek eddig nem tartoztak az integráció hatáskörébe.
Mélyebb, új minőséget képviselő gazdaságpolitikai együttműködésről van szó, amely önmagában nem kell, hogy nehezítse vagy háttérbe szorítsa azoknak a feladatoknak az elvégzését, amelyekről az imént beszéltem. Ha nem születik meg a hat jogszabály, nagyon nehéz lesz a piacokkal elhitetni, hogy valami újat, ennél sokkal mélyebbet viszont fel tudunk építeni a költségvetési és makrogazdasági együttműködés terén. Voltaképpen tehát inkább segíti a hat jogszabály elfogadását az, hogy már vannak ezen túlmutató elképzelések is. A legutóbbi fejlemények egyébként azt mutatják, hogy rugalmas folyamatról lesz szó: a tagállamok célokat határoznak meg, ezek elérésének eszközeit pedig rábízzák a tagállamokra.
Attól sem fél, hogy kétsebességű EU jön létre, teljesen elszakad az eurózóna az egységes valutát nem használó országoktól?
Erre két válasz van. Az egyik az, hogy a kétsebességű EU már régi valóság, hiszen vannak olyan országok, amelyek tagjai az eurózónának, mások pedig nem. A másik pedig az, hogy valóban csak a sebesség különbözőségéről van szó. Az eurózónában nem részes tagállamoknak (a britek és a dánok kivételével) kötelességük az eurózónához csatlakozni. Fognak is, a kérdés csak az, mikor. Amitől sokan félnek, az nem a kétsebességű EU, hanem a kétszintű EU. Ez azt jelentené, hogy van egy tartós állapot, amelyben kialakul egy szűkebb „kemény mag”, illetve az integrációhoz csak lazábban kapcsolódó szélesebb kör. Ezt azonban véleményem szerint senki nem akarja. Ezért szerepel mindenütt alaptételként az, hogy a mélyebb együttműködés az eurózónán kívüli tagállamok előtt is nyitva áll.
Magyarország is részt fog venni a szorosabb együttműködésben?
Könnyen meg lehet állapítani, hogy egyes célkitűzések teljesen egybeesnek a magyar gazdaságpolitika célkitűzéseivel. Teljesen egyetértünk például azzal, hogy a legmagasabb szintű jogszabályban kell rögzíteni az adósságra és a költségvetési hiányra vonatkozó szabályokat. Nem titok, hogy a készülő új magyar alkotmány tartalmazni fog egy fejezetet a pénzügyi fegyelemre vonatkozóan.
Vannak azonban olyan elemei is ennek a korábban versenyképességi paktumnak nevezett együttműködésnek, amelyből egyelőre nem vesszük ki a részünket, ilyen például az adóharmonizáció (bár egyelőre csak az adó alapjának és nem mértékének harmonizációjáról van szó, de célkitűzés tekintetében ez utóbbi sem zárható ki). A csomag tehát átfogó, egyik eleme nemhogy nem veszélyeztetheti a másikat, hanem éppen ellenkezőleg, segíteniük kell egymást.
Az elnökség munkáját nem veszélyezteti az a hangulat, amely a médiatörvény kapcsán alakult ki?
Jogos a kérdés. Ha objektíven nézem, és összehasonlítom az elnökség munkáját az elnökség eredeti célkitűzéseivel, akkor azt látom, hogy nem. Azt mondtuk, akkor lesz erős Európa, ha erős politikái vannak. Különösen három politikát emeltünk ki e tekintetben: a kohéziós politikát, a közös agrárpolitikát (KAP) és a közös energiapolitikát.
Nem kell sokáig magyaráznom, miért: a kohéziós politika keretében Magyarország 2007-2013 között közel 25 milliárd eurót kaphat, a KAP keretében biztosan bejön ugyanebben az időszakban 10 milliárd euró. Jelentős részben most dől el, milyen lesz e két politika a 2014-től kezdődő időszakban! Ne tévesszen meg senkit, hogy most még nem beszélünk számokról ebben a tekintetben, ez szándékosan van így. Nekünk a tartalom a fontos, abból kell majd levonni a pénzügyi következtetéseket. Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy azok az orientációs viták, amelyek most zajlanak erről a Tanácsban, milyen eredménnyel zárulnak. Kulcskérdés, milyen tanácsi következtetések születnek e témákban, mert ezek fogják meghatározni e két politika jövőjét.
Forrás: eu2011
