Kiemelkedő színvonal

A hivatalos indoklásban szerepel, hogy „ezek a tudósok a kiemelkedően magas színvonalon művelt magyar tudományt szimbolizálják, amely a nehézségekkel és akadályokkal teli hosszabb történelmi periódusok után is megőrizte kiválóságát". Freund Tamás az indoklást olvasva a kezdetekre is szívesen emlékszik, hiszen mindhárom kutató Magyarországon született, tanult, és itthon kezdték tudományos pályafutásukat:

„Ez a magyar siker jelentős mértékben a hagyományokban gyökerezik, a funkcionális anatómia területén Szentágothai iskolájában, illetve Buzsáki esetében Grastyán Endre elektrofiziológus iskolájában. Somogyi Péter Szentágothai tanítványa volt, én pedig mindkettőjüké, amikor 20 évesen, 1979. végén a SOTE Anatómiai Intézetbe kerültem. A fiatal, dinamikus Somogyi Pétertől már akkor olyan új módszereket lehetett tanulni, amelyekért a világ minden tájáról sorban álltak a kutatók. Az Akadémia elnökeként dolgozó Szentágothainak rengeteg feladata volt, de mindig szakított időt a fiatal kutatókra a laborban. Rengeteget tanultam tőle és Somogyi Pétertől is az agykéreg felépítésének logikájáról, működésének idegsejthálózati alapjairól, és a kutatási koncepció kialakításáról."



Freund Tamás konkrét okkal is magyarázza azt, hogy a magyarok ennyire sikeresek az agykéreg kutatásában: „hagyományok, kreatív gondolkodás, jó együttműködések, a külföldön dolgozó kutatókkal is. Ebben rejlik a titok nyitja. Buzsákival és Somogyival évtizedes kapcsolatom van, nemcsak szakmai, hanem baráti is a viszonyunk. A magyar sikert mutatja, hogy ha agykéreg kutatásról, vagy a gátló ingerületátvitelről rendeznek konferenciát, például a nagyon tekintélyes amerikai Gordon konferenciát, akkor a résztvevők legalább 10%-a magyar, legalábbis legutóbb ez volt a helyzet, és többségük „kötelezően meghívandó". Sokan beszélnek a világban ezen a tudományterületen a magyar „maffiáról", jó értelemben persze, hiszen talán mi hárman együtt tettük le a legtöbbet az asztalra az elmúlt 30 évben ezen a területen, de hasonlóan jelentős volt a hozzájárulása Módy István, Nusser Zoltán, Tamás Gábor, Soltész Iván, Csicsvári József vagy Acsády László laboratóriumainak is az USA-ban, illetve Magyarországon. Fontos hozzátenni, hogy az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében is lehet már úgy teljesíteni, mint egy külföldi intézetben, mint a nemzetközileg elismert európai idegtudományi intézetek bármelyikében."

Egy ilyen elismerés erőt ad a további munkához, és az országnak is sokat számít: az indoklásban a díjbizottság a magyar tudomány kiválóságára is utal (remarkable quality of Hungarian science). E sorokat olvasva minden magyar tudósnak - akármilyen területen dolgozik is - megdobbanhat a szíve. A múlt század atomfizikusainak egyöntetű sikerei láttán is azt mondták, hogy itt egy magyar „maffia" jött létre. Az én meglátásom az, hogy vannak időszakok, amikor bizonyos tudományterületeken koncentrálódik a magyarok tudása. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy Buzsáki és Somogyi rengeteget fáradozott azon, hogy a Magyarországon tevékenykedő tehetséges fiatal kutatók megfelelő külföldi továbbképzést kapjanak, az itthon maradókat pedig közös pályázatokkal segítették. Buzsáki Györggyel és Módy Istvánnal nekem is vannak még ma is élő közös pályázataim."

A három díjazott magyar kutató tudományos tevékenysége ugyan az agyi alapfolyamatok megismerésére irányul, kutatásaik egy sor betegség vagy rendellenesség okainak és tüneteinek jobb megértését tették lehetővé, az epilepsziától a Parkinson-kóron át a szorongásig és az időskori demenciáig.

„Természetes haszna van annak, hogy megismerjük az agykéreg normális működését és a memórianyomok rögzülésének módjait. Láttuk, hogy e rögzülés hatékonyságát befolyásolják az érzelmek, a motiváció, a megismerni vágyás. Elsődleges motivációnk az volt, hogy az agy normális működésének folyamatait akartuk megismerni: milyenek az érzékelést lehetővé tevő idegi aktivitások, hogyan rögzül ez az információ.



Ez ugyanakkor segíthet akár abban is, hogy hatékonyabban tudjunk tanulni. Újabb kutatásainkban már azt is vizsgáltuk, hogy a memória egy negatív érzelmi élményt miért tesz tartóssá, amiből később kialakulhat egy szorongásos kórkép, vagy egy poszttraumás stressz betegség. A normális működés vizsgálatából adódik, hogy a kutató arra is rájön, vajon mi történik, ha ezek a hálózatok nem megfelelően működnek.

Azaz milyen betegség áll elő, és mi módon, így érdeklődése automatikusan a kórképek felé is fordul. Példa erre, hogy az epilepsziával összefüggő agyi működések (a szinkronizáció) hasonlít a memória kialakulásában központi szerepet játszó idegsejthálózati aktivitás mintázatok kialakulásához. A normális memória-beégetődéseknél arra van szükség, hogy az ideghálózatokat alkotó idegsejtek nagy számban, együttesen, szinkron módon süljenek ki.

Ennek egy abnormálisan fokozott verziója a túlzott szinkronitás, amikor túl sok sejt túlzottan egyszerre sül ki, és ez végigszalad az egész agykérgen. Az epilepsziás betegekből kioperált hippokampuszt vizsgálva kutatócsoportomnak sikerült megfigyelnie, hogy milyen struktúrális elváltozásokkal hozható összefüggésbe némely esetben a serkentés és gátlás egyensúlyának felborulása.

Az agykérgi gátló sejtek normális működésének és kapcsolatrendszerének vizsgálata során pedig sikerült a szorongásos kórképek kialakulásának egy mechanizmusára is rábukkanni, kiderült, hogy az ilyen folyamatokért egy a belső kannabisz rendszer által is szabályozott idegsejttípus a felelős, amelyre az eddig ismert szorongásoldó kémiai útvonalak is konvergálnak. Így következtettünk arra, hogy a jövőben nemcsak egyes molekulák, hanem akár idegsejttipusok is lehetnek szorongásoldó gyógyszer-célpontok, és ez utat nyithat a gyógyszerkutatás egy egészen új iránya előtt."